Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-33
83. országos ülés 1897. január 25-én, hétfőn. 275 és szétosztását a ház elrendeli; a napirendretűzés iránt később fog a ház intézkedni. Euffy Pál képviselő urat kérem. Ki lévén küldve vizsgálatra, kérem, tegye le az esküt. (A ház tagjai felállnak ) Josipovich Géza jegyző (olvassa az eskümintát, a melyet Ruffy Pál képviselő utána mond). Elnök: Következik a kisebb tárezák ez évi költségvetése (írom. 46) tárgyalásának folytatása. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : »Rendelkezési alap 200.000 forint.« B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Azon heves és igen éles támadás, melyben engemet méltóztattak részesíteni a rendelkezési alap tételének tárgyalásánál azon alkalomból, hogy Biaskovies képviselő urnak egy a néppárthoz intézett, a néppárt szervezésére vonatkozó jelentéséből egy részletet felolvastam, bennem azt a gyanút keltette, hogy ezen irat eredetéről és főképen hozzám jutásának részleteiről talán lehetnek egyének, kik többet tuduak, mint én és jobban tájékozottak, mert különben nem tudtam magamnak megmagyarázni, miért méltóztatnak oly erősen hangsúlyozni, hogy állapítsam meg különösen ezen iratnak miként és hogyan való hozzátnjutását. Hát, t. ház, én általában szólva, azt mondtam, hogy hozzám számtalan helyről névtelen és aláírt levelek kíséretében jutnak ilyetén természetű iratok, panaszok, jelentések. Többet akkor nem mondhattam, t. ház, mert többre nézve tájékozva nem voltam; de mert azon nagy érdeklődést láttam különösen ezen irat iránt, szükségesnek láttam mélyrehatóbban, részletesen utána nézni, hogyan, mely úton, mely módon került épen ezen irat kezemhez. Utánjárásomnak, vizsgálódásaimnak bizonyos eredménye lett, mely eredmény különösen lehetővé vált azáltal, hogy a szabadelvű pártot támogatni szokott és támogatni szerető sajtó egy tekintélyes orgánumának főszerkesztője pénteken engem keresett, azonban meg nem találva, végre szombaton hozzám jött és elmondta egészen részletesen, hogy ezen irat az ő útján jött énhozzám. Elmondta, t. ház, hogy talán a múlt év tavaszán, midőn a néppárt eddigi lakását elhagyva, oda a magyar királyi operának egy elsőrangú művésznője férjével beköltözött, az üresen hagyott lakásban nagy csomó, elszórtan heverő iratot tatált. (Derültség jóbbfelól.) Ezen elszórtan, a sajtos számára visszahagyott iratok iránt érdeklődvén az új beköltözött, különösen a művésznő férje, összeszedve átnézte azokat és érdekeseknek találta részben politikai szempontból, és mert maga is — úgy vélem — fontosságot tulajdonított azoknak, a mik abban foglaltattak, bárha titoknak nem tekinthette, a mit a néppárti irodában széjjelszórva, kétségtetenül a sajtos czéljaira hagytak vissza, (Derültség jóbbfelól.) abból egy nagy csomagot elvitt (Derültség jóbbfelól.) azon lap szerkesztőségébe. A szerkesztőségnek tagjai átnézve az iratokat, azok között különösen egyet találtak érdekesnek, azon általam részleteiben felolvasott iratot, melyet bemutattak a lap főszerkesztőjének, a ki azt mint igen érdekes dolgot, a nemzeti párt kebelébe belépni akaró, de a néppárttal szimpatirozó tagok felfogását illetőleg jelentékenynek tekintve; megmutatta a nemzeti párt ügyei iránt érdeklődő igen tekintélyes egyéneknek, a kik kétségtelenül a nemzeti párt ügyeit szívükön kellett, hogy hordják; mondom azoknak megmutatva és többeknek, sőt ha nem tévedek, megmutatva azt a nemzeti párt érdekeit támogató egyik napilap szerkesztőjének: elhozta azt a miniszterelnökségbe, nem ugyan énhozzám, hanem azon hivatalnokhoz, a ki politikai kérdésekben legtöbbször érintkezik velem. Ez májusban történt. Ezen hivatalnok ;i következő napon ezen iratokat nékem is bemutatva annak érdekes és jelentékeny voltára figyelmeztetett. Én, t. ház, ezt, a mit elmondottam, elmondottam annak a minden kétséget kizárólag teljes mértékben jellemes, szavahihető, a szabadelvű sajtó egyik tekintélyes orgánumának élén álló egyénnek szavai után, kinek szavaiban nincs okom és jogom kételkedni. (Helyeslés jóbbfelól.) A többit már magam után mondom el. Elmondom azt, hogy azon papirt is a többi, általam már előzőleg jelzett úton hozzám jutott papírok közé helyeztem és nem foglalkoztam sem ennek tartalmával, nem talán a többivel sem, a melyek hozzám jutottak. Most azonban, t. ház, midőn a vita rendjén szükségesnek láttam a néppárt politikájának és programmjának kérdésével is foglalkozni, és szükségesnek láttam a nemzeti párt politikájának és programmjának kérdését is megvilágítani, irataim közt keresve magam tájékozása czéljából, megtaláltam ezen iratot és a helyzet tisztázására, az ország kellő tájékozására igen alkalmasnak találtam. Ennek folytán, t. ház, éreztem magam indíttatva és jogosítva arra, hogy ezen iratra hivatkozzam. Először hivatkozhattam arra, mert az nem tartalmazott olyan valamit, a mi Blaskovies képviselő urat egyáltalában becsületében sértené. Másodszor nem tartalmazott olyan valamit, a mi tisztán magánjellegű volna, lévén az teljesen közérdekű, egy párt politikai programmjának jellemzésére vonatkozó, (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) és nem lehetett, t. ház, olyannak tekintenem, a mely hozzám akár inkorrekt módon, akár valamely szabálytalan eszköz igénybevételével jutott volna. Ennek folytán, t. ház, nem érzem magamat egyáltalában jogosan támadva akkor, mikor ezen levéllel való elbánásom tekintetében :J5*
