Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-32

32. országos ülés 1897. január 23-án, sssombatoii. 269 elvenni nem leliet és nem szabad, mert ez az igazság. Kérem tehát a t. kormányt, hogy lehetőleg mielőbb foglalkozzék e kérdésekkel. A t. háznak pedig ajánlom, hogy nézzék át elejétől fogva őseinknek egész alkotmányát le 67-ig, 67-tőJ kezdve ne nézzenek a mai korban hozott alkotmányos biztosítékokra, hanem nézzék az előzőket, és meg fogják látni, hogy elejétől fogva azon piros-fehér-zöld szabadság nemzeti szín lebegett át az alkotmányon, hogy a haza minden hű gyermekének egyenlő joga legyen a haza ügyeibe befolyni. Ez az, a mit ajánlok szíves figyelmükbe. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Győry Elek ! Győry Elek: T. ház! Ennél a nagyon fontos kérdésnél nem találom a jelenlegi alkalmat helyén levőnek és illőnek arra, hogy mélyen behatolva tárgyaljunk; de mégis kötelességemnek tartom néhány észrevételt tenni a t. belügyminiszter úr nyilatkozatára, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy ezt a kérdést, mely bizony már nagyon sok ideig várat magára, hogy megoldassák, csakugyan nem lehet az irattárba temetni. Különben kijelentem, hogy bizonyos tekintetben örvendetes nyilatkozatnak veszem a t. belügyminiszter úr kijelentését, a mennyiben azt mondja, hogy kitérj esztőleg óhajt a választási törvény megalkotására javaslatot előterjeszteni. De mondott olyanokat is, melyekre vonatkozólag mégis czélszerü tisztában lenni az iránt, hogy mit értünk az alatt, hugy az 1874. évi XXXIII. törvényczikkel szemben ez a szó: kiterjesztőleg még azt is jelentheti, hogy esetleg reakezionárius irályban is. Mert az 1874. évi XXXIII. törvényczikkbe az alatt a czégér alatt, mintha csak az 1848 : V. törvényczikket magyarázná, behozták a legnagyobb megszorítást, mint már bátor voltam korábbi felszólalásomban említeni, hogy adóvégrehajtási közeggé alacsonyítja le a választási törvényt. Noha ezzel szemben történtek is kiterjesztések, az is valami; azonban ez az én felfogásom szerint, igen csekély, és ha az igen t. belügyminiszter ár utal az 1848-iki törvényekre, és azzal kapcsolatban említi azt, hogy ugyan kinek jutna a mi viszonyaink között eszébe, hogy a suffrage universel álláspontjára álljon, akkor nem tehetek róla, bizonyos tekintetben gyanúsnak látszik ez a kijelentés. Ne játszunk, t. ház, azzal, hogy mi a »suffrage universel*. Hiszen azt olyan értelemben, hogy azt valaki veszélyesnek nyilváníthassa, s azt mondja, hogy ez azt jelenti, hogy minden halandó, a ki itt van ebben az országban, befolyjék Magyarország politikai ügyeibe, még ott sem veszi senki, a hol suffrage universel tényleg van. Hiszen kor, intellektuális qualifikáezió mindenütt van és nagyon erősen van mindenütt hangsúlyozva a honpolgárság. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Legyünk tehát ezzel tisztában, és én legalább azt hiszem, hogy az igen tisztelt belügyminiszter úr is úgy értette a suffrage universelt, hogy a czenzusnak a fogalma tulajdonkép mindig csak bizonyos vagyoni mértéket jelent, mert czenzus alatt adót vagy más vagyoni értéket szoktak leginkább érteni ott, a hol czenzpsról beszélnek. Én tehát azt hiszem, hogy a kiterjesztés csak akkor történhetik helyesen, ha a vagyoni czenzust teljesen elejtik, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert nem az illető gazdagságától függ az, hogy mennyire érdemli meg, hogy hazája ügyeiben résztvegyen, hanem részben függ attól is, hogy minő kötelezettségeket teljesít, bár szegény ember, hazája irányában. Ott van például a katonai kötelezettség. Ez is adó, még pedig véradó. És a midőn azt mondják, hogy oly értelemben akarják a választási jognak általános kiterjesztését, hogy biztosítékot nyújtson a törvény az iránt, hogy az illető, a ki hazánk ügyeinek intézésére befoly, legalább garancziát is nyújtson az iránt, hogy valóban ragaszkodik is ezen államegységhez, hűséggel viseltetik irányunkban: akkor az igen tisztelt belügyminiszter úr határozottabban nyilatkozhatott volna abban a tekintetben, hogy a kiterjesztést így érti-e, hogy még mindig a vagyoni czenzusokkal akarnak előjönni, mert ekkor az nem fog valami nagyon örvendetes és üdvös lenni az országra nézve, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hiszen az egységesítés magában véve a vagyoni czenzusra nézve nem jelenti azt, hogy önök ezen a téren azt igyekeznének valósítani, a mit maguknak czíműl felvettek, tudniillik a szabadelvűséget. (Helyeslés a szélső baloldalon.) En csak ezeket akartam megmondani. Nem nyújtok be határozati javaslatot, nem csupán azért, mert szomorúan látjuk, hogy minő sorsban részesülnek a mi határozati javaslataink, hanem aaért is, mert e kérdést már a megpendítésnél olyannak látom, a mely egész egyszerűen nem tehető az irattárba. És ha önök még sokáig a vagyoni czenzus alapján fognak állni, tartok tőle, hogy azon veszélyek bekövetkeznek, a melyeket önök ezen kiterjesztés által el akartak hárítani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kíván még valaki szólani? (Nem!) A vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszter: T. képviselőház! Nagyon röviden kívánok az előttem szólott képviselő űr felszólalására nyilatkozni. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy egyrészt örömmel vette a kijelentésemet, másrészt erős aggályai vannak, hogy miként értettem a kiterjesztést és az egységesítést. Erre nézve egész