Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-32

268 82, országos ülés 1897. január 33-áu, szombaton. 1848-iki törvényhozás időpontja kétségkívül kedvezőbb lett volna az általános választási jog behozatalára, mint a mai. És ha gr. Zichy Jenő t. képviselőtársam egy követendő axióma gyanánt azt állította fel, hogy tanuljunk őseinktől, akkor ajánlom, hogy e tekintetben vonja le legelső sorban a konzequencziát s ha nem hisz nekem, higyjen annak a kormánynak, mely kétség kivűl ő előtte is igen magasan áll, mely azon időkben, midőn az akkori szabad szellemnek egyéb termékeit oly szívesen ültette át — s igen helyesen — a magyar talajba és jó volt, hogy átültette, de senki sem akadt, a ki megkísértette volna a suffrage universel behozataláról még csak szólni is. Azt hiszem tehát, t. ház, hogy ez idő szerint a legvégzetesebb tévedések egyike volna ezzel a kérdéssel még csak komolyan foglalkozni is. (Helyeslés jobbfelöl.) Még egyszer kijelentve tehát, hogy igenis a kormány álláspontja az, hogy a választói jogosultságra vonatkozó része az érvényben lévő választási törvénynek revízióra szorul, hogy a választói jog kiterjesztendő és különösen egységesítendő a czenzus: kérem a házat, méltóztassék a kérvényi bizottságnak a fenforgó kérvényre nézve beadott határozati javaslatát elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Madarász József: T. ház! Én meg vagyok elégedve azzal a kormány részéről, miként most a belügyminiszter úr kijelentette, hogy a kormány kötelességének érzi, a midőn lehet, minél előbb, ez ülésszak alatt a választási törvény módosítására nézve és a mint mondotta, kiterjesztőleg, törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé. Két tekintetben tartom kötelességemnek a felszólalást. Először Rakovszky István t. képviselőtársam felszólalására nézve, ki azt mondta, hogy pártja most nem fogadja el az általános szavazati jogot, mert — noha nem e szavakkal mondta — ez nagy ugrás volna; az ő pártja a fokozatos haladást ajánlja a háznak. Csodálom, hogy t. képviselőtársam nem figyelte meg jobban Polónyi t. képviselőtársam beszédjét. Nálunk Magyarországon nem az 1874-iki törvény van csak, hanem régibb törvények vannak, jelesen ott van az 1848 : V. tör vény czikk, és e'n azt hiszem, hogy egy igazi konzervatív pártnak, vagyis jogok fentartása pártjának a mérsékelt előhaladásnál nem az a kötelessége, hogy az újabb rendszer által megalkotott törvénynyel szemben elhallgasson és ezen visszaesést magában foglaló törvénynyel szemben iparkodjék csak a fokozatos előhaladásra a nép érdekében, a midőn magát néppártnak nevezi; hanem egyúttal kötelessége nemes hivatásánál fogva átkutatni az 1848-iki törvényt és bizonyára ez lesz azon mérték ránézve, hogy a párt ezt a nép érdekében fokozatosan kiterjeszteni óhajtsa. így elismerem, hogy megfelelnek néppárti nevüknek, megfelelnek a fentartó párt nevének, — nem akarom őket maradi pártnak nevezni — hanem különben, ha ők a 48-at mellőzve csakis az 1874dki visszaeső törvény fokozatos javítását értenék, akkor sem az egyik, a nemeset fentartó, sem a másik, a néppárti nemzettel járó kötelességüket nem teljesítik. Másik megjegyzésem az általános választási jogra vonatkozik, bármennyire visszaborzadjanak is sokan és a t. belügyminiszter úr is e kifejezéstől: az általános választási jog megadása. Nem mai álláspont ez. Hiszen a függetlenségi pártnak, vagyis az akkori szélső baloldalnak az 1874-iki törvény alkotásakor elfogadott elve volt az általános szavazati jog. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem mai tehát, hanem több évtizeden át ápolt és korszerű követelése ez minden nemzeti létnek. S ha önök figyelmesen átvizsgálják az 1848 : V. törvényczikket, megtalálják abban, igen csekély kivétellel, az általános választási jogot. E törvényben mindenki választói joggal ruháztatott fel, a ki képes volt száz forint évi jövedelmet kimutatni. Ugyan mondják meg, kérem, a mai korban nem az általános választási jogot jelenti-e ez? De magam is azt tartom, hogy ne beszéljünk most arról, legyen-e általános választási jog; annak idején majd részletesen beszélhetünk erről; természetesen titkos szavazás, természetesen községenkénti választás, természetesen mindazon intézkedések, melyek biztosítják a polgárok szabad meggyőződésének kifejezését egyrészről, másrészről mellőzik akár a választási elnököknek, akár a hivatalnokoknak bármely erőszakos, törvényellenes és igazságtalan befolyását; mindezek a részletek dolgai lesznek. Tehát én csak azért tartom kötelességemül felszólalni, minta ki már 1848 előtt és 1848-ban is résztvettem e dolgokban, mert tudom nemzetemnek törekvését, hogy egyetlenegy polgárt, a ki kötelességét teljesíti, sem óhajtja kizárni a jogok élvezetéből; a ki tudora, hogy mi azt tartottuk, a régibb alkotmány híí emberei, hű védői, hű szolgái, hogy az alkotmány akkor a legerősebb, egy ország szabadsága akkor van legjobban biztosítva, ha az minden tagjára egyenlő kötelezettséget ró és e mellett minden tagjának egyenlő jogot biztosít. Azért szólaltam tehát fel, mivel minket már 1848 e'őtt az az eszme vezérelt, hogy a hazának, hozzáteszem, minden hű fia, a magyar államhoz hű minden polgár, a ki hűséggel viseltetik a haza alkotmánya iránt, ha kötelességet teljesít, én és mi igenis azt mondtuk, hogy attól semmi jogot