Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-32

űggg 32, országos ölés 1897. január 23-án, szombaton. immár itt az idő, hogy ezt többé hallgatással, némasággal és siket fülekkel elnémítani nem lehet. Ezért volt kötelességem felszólalni. Konkrét indítványt be nem nyújtok azért, mert nem akarom azt leszavazfatásnak kitenni. De meg azután, t. képviselőház, micsoda biztató reménységgel közeledjem én az önök lelkiismeretéhez? A politikai formaságok, politikai indokok alajjján nyolcz emberből álló tábor szavának itt meghallgatásra reménysége nincsen és nem is lehet. T, képviselőház! A magam részéről megelégszem avval, hogy kijelentem itt e házban, hogy én úgy a mint látom, hogy a közoktatás és különösen a népoktatás államosításának szempontjából kifejtett álláspontom már nemsokára a győzelem babérjával kecsegtet, kijelentem hogy a mig ez a kérdés megoldva nem lesz, kötelességemnek fogom tartani, hogy egyetlenegy alkalmat se szalaszszak el arra, hogy a törvényhozás szíves figyelmét felhívjam, hogy önöknek joguk sincsen ahhoz, sem isteni, sem emberi törvény önöket fel nem jogosítja arra, hogy embertársaik millióit elzárják azon jogok gyakorlatától, a melyekben önök részesülnek. (Igás! Úgy -van! a ssélsö baloldalon.) Azért a magam részéről csakis annak a kijelentésére szorítkozom, hogy én osztom a kérvényben kifejtett álláspontot ajátdom a t. képviselőháznak annak meleg pártfogását, de konkrét indítványt be nem nyújtok. (Hslyedés a szélső buloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. képviselőház! Egy kérvény benyújtása nem helyes alkalom arra, hogy oly óriási fontos tárgy felett tüzetesen vitatkozzunk, mint a szavazati jog. Mindamellett felszólalok én is, és kijelentem, hogy sokat helyeslek abból, a mit Polóuyi Géza t. képviselőtársunk elmondott. Felszólalásom czélja az, hogy figyelmeztessem a t. házat, miszerint hiába határozná azt, hogy egy ily kérdés az, irattárba temettessék, mert az irattárból minduntalan kiásná és fölelevenítené e kérdést a közvélemény, és emberi jogok folyton terjedő fogalma, a mely jogokról lemondani semmiféle pártnak és semmiféle országgyűlésnek nem lehet és nem szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy röviden elmondjam, hogy miért akutabb ez a kérdés Magyarországon, mint máshol. Nálunk oly csodálatos viszonyok vannak, s a választási törvény úgy vau megalkotva, hogy e törvény a polgárosodott szabad államok egyik életfeltételének, a j°g egyenlőségének világosan ellentmond. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) mert a mint mindnyájan tudjuk, vannak részei Magyarországnak, a hol nyolczvan krajczár adó már választási jogot ad és vannak részei, hol harmincz forintnál több szükséges arra, hogy választói joggal bírjon valaki; lehetetlen tehát bármilyen többség nevében felállítanom azon tant, hogy ez helyes, mert a közvélemény mindig rá fcgja erre ütni a helytelenítés bélyegét. (Helyeslés bálfdől) Személyes meggyőződésem szerint, nem szabad a nemzetiségektől való félelem rémképei által elrettenteni hagyni magunkat az igazság útjáról; legyünk igazságosak, de államunk egész hatalmával követeljük meg, hogy a nemzetiségek a magyar hazának hü polgárai legyenek (Helyeslés bal felől.), ha pedig hű polgárai ezen magyar hazának, akkor nincs okuk borzadni a magyar nyelv elsajátításától és nem lenne okuk kifogásolni azt, hogy megköveteljen a magyar állam annyit, a mennyit a legszabadabb államban is megkövetelnek a honpolgároktól, mint például az amerikai Egyesűit Államokban, hogy tudniillik a ki választói joggal akar birni, sajátítsa el az állam nyelvét, s tanuljon meg az Egyesült Államokban angolul — Magyarországban pedig magyar úl. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Személyes véleményem szerint nincs ok rá, hogy a választói jognak a közvélemény által követett kiterjesztését megtagadja a többség és nincs veszély abban sem, hogy e jog egész az általános szavazati jog határáig kiterjesztessék, ha hozzá kötjük a magyarul írni és olvasni tudás feltételét. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Nem nyújtok be indítványt; csak ismétlem azt, a mit felszólalásom kezdetén mondottam, hogy veszélyes eljárás, oly kérdést, melyet a kor szelleme folyton ébren tart, egyszerűen az irattárba helyezéssel elütni igyekezni, mert e kérdés megoldása az ország legégetőbb szükségei közé tartozik. (Éljenzés a szélső báloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Rakovszky István! Elnök: Előbb gróf Zichy Jenő van felírva. (Halljuk / Halljuk !) Gróf Zichy Jenő: T. ház ! Egy nagy társadalmi probléma az, a mit mi most itt mellékesen tárgyalni akarunk. (Igen! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ennek előbb-utóbb, meg vagyok győződve, rendes formában napirendre kell jönni. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Népek jogait nem lehet visszatartani. Azok fejlődését meglehet ugyan kötni, de megállítani, beszüntetni azok fejlődését nem lehet. (Helyeslés bal/elől.) A választási törvénynek általános szavazati jog alapján való átalakítása szerintem is helyes, de csak azon hozzáadással, hogy a szavazás módja a titkos szavazás legyen. (Helyeslés balfelöl.) Mert épen az a nemzet, a mely a múltból nem tanúit, nem fogja a múltban szerzett tapasztalatokból jövő fejlődését biztosítani és czélját, egészséges fejlődését elérni. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) A múlt pedig, a legközelebbi múlt azt