Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-32

32. országos ttlés 1897. január 28-án, szombaton. 265 félreértésre vezethet és a jóakaratú embereket is oly irányba terelheti, a mi talán a t. előadó úrnak nem czélja. Akarom hát hallani egyszer, hogy míg Ausztriában, egy poliglott állam igazi prototiponjában annyiféle nyelv, annyiféle nemzetiség, annyiféle parlamentáris frakczió mellett lehetséges, hogy egy és ugyanazon fejedelem nem táplál aggodalmat a jogot néhány millió számára kiterjeszteni, miként lehetséges, hogy Magyarországon, — hol taláu mégis dicsekedhetünk azzal, hogy a magyar nemzet olyan fölénynyel bír, a milyent Ausztriában a német már régen uem bír, a legközelebbi választások után pedig meg fogja látni a t. előadó úr, még kevésbbé fog bírni, — féltékeny aggódás van épen a magyar parlamentben ; és midőn nemzet üuk saját hagyományai, saját történelme a mellett szólnak, hogy a magyar szabadságszerető és a jogosztásban példaadó nemzet volt mindig, miért legyen kormányzati rendszer a jogfosztás. Megmondom én, t. előadó úr, s ez szól az én igen tisztelt függetlenségi párti képviselőtársaimnak is. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországon nem a nemzetiségi kérdés az oka, hanem az az ok, hogy önök elzárkóznak ettől az elmélettől, mert hála az Istennek, minden erőszak és törvénytelenség daczára van még itt egy lelkes, egy kötelességtudó, egy hazafias függetlenségi párt, mely nemcsak hirdeti az ország önállóságát és függetlenségét, de hisz és remél is annak valósulásában. Ennek az eszmének diadalra jutásával szemben kell tolózárat alkalmazni, mert csak addig lehetséges, hogy Magyarországon egy közvélemény gyanánt szereplő többség 67-es alapon üljön itt, míg a népnek milliói nem nyilatkozhatnak meg hazafiságuk, benső meggyőződésük igazságérzeíe szerint. 887.000 beirt választó van, kiknek fele tisztviselő, regálébérlő, államjavak bérlője. Nyiltan bevallom, hogy míg e rendszer érvényben lesz, a függetlenségre törekvő párt eszméi soha érvényesülni nem fognak, mert nem érvényesülhetnek. Ma csak a kormány magasabb engedélyétől konczeszszionált meggyőződés létezik, de nem létezik az ország hamisítatlan közvéleménye, mely a népek millióinak szócsövén nyilatkozik meg, midőn a választói jogot gyakoroljuk. Ha Magyarországon csak egyetlen függetlenségi párt is állana a választókkal szemben : könnyű' kimutatni, hogy 887.000 ily választó mellett nincs a szónak az a hatalma, mely a függetlenségi elveket az érdekkel, a fegyelmezettséggel szemben többségre tudná vezetni. Példákat hozok fel. Eltemettük a nemzet atyját, Kosuth Lajost. A nemzeti kegyelet elzarándokolt sirjához, hogy lerója azt a adót, melyet egészen sohasem fog leróhatni iránta. Tudjuk, hogy a nép milliói szemében mit jelent a Kossuth KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. II. KÖTET. név. Köviddel e nagy nemzeti gyász után megtörténik, hogy a hosszú évtizedeken át száműzött nagy hontalan fia, Kossuth Ferencz, közénk jő, és lobogtatja zászlaját Kossuth Lajosnak. Nagy és drámai mozzanat az, a melyről beszélek. Egy nemzetnek, melynek eleven érzéke van a tradicziók iránt, mely hisz az eszmék szentségében, ha valaha, most kellett volna mint egy embernek megmozdulnia, hogy e zászlót támogassa és e czímen is lerójja kegyeletét. És mi történt? Ne beszéljük másról, csak az eredményről. Százkeíten voltunk a függetleaségi és 48-as párt padjain — hányan vagyunk most? Tudom én, hogy más mellékkörülmények is közrehatottak. De maga az a tény, hogy ama nagy emlékek hatása alatt a függetlenségi párt így megcsonkítva, megfogyva és nem megszaporodva jött ide, kell, hogy megdöbbentsen mindnyájukat, a kik itt ülünk. É megdöbbenés pedig nem vezethet senkit sem más következtetésre, mint arra, hogy Kossuth Ferencz és Ugron Gábor — főképen Kossuth Ferenczről szívesen mondom ezt — megtették e harczban mindazt, a mit a hazaszeretet, a pártós elvhííség tőlük megkövetelt. De az eredmény mégis itt van. Az, t. képviselőház, hogy ismerünk politikai törekvésekben egy vétót, a mely a választási törvényben leli gyökerét. Bárki legyen az, Cicero vagy Demosthenes, Kossuth Ferencz vagy Ugron Gábor, vagy akárki legyen Magyarországon, sem a függetlenségi párt, sem bármely más ellenzéki párt ezen választási rendszer mellett és a választók ily szűk száma mellett és ezen kategóriák mellett soha, de soha boldogulni nem fog. Már most, t. képviselőház, lehet kérdés és vita tárgya közöttünk az, hogy általános szavazati jog legyen-e, vagy sem, én itt erről nem vitatkozom, de hogy a polgárok milliói számára meg kell nyitni azokat a csatornákat, a melyeken hazafias lelkesedésüknek és meggyőződésüknek érvényt tudjanak szerezni, ezt érzem, hiszem és vallom. T. képviselőház! Ám legyen úgy, hogy valakinek «z általános szavazati jog ellen aggodalmai vannak, az álljon fel és mondja meg azt, akarja-e kiterjesztését a választási jognak és hogy mely határig: akkor tudunk vitatkozni a kérdés fölött. De miután, t. képviselőház, ma nem állunk konkrét javaslat előtt, hanem egy petíczió előtt, mely a főváros kebeléből fohászkodva emelkedik föl hozzánk: adjatok, adjatok nekünk is, — nem kenyeret kérünk, esak jogot tőletek, kikkel együtt kell, mert együtt akarunk vérezni a hazáért. És nekem, t. képviselőház, kötelességem volt a parlament és a törvényhozás figyelmét ezen kérdésre annyival inkább fölhívni, mert 34