Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-32

32. országos ülés 1897. január 23-án, szombaton. 257 a szabadságnak, henem a szabadosságnak a legrűtabb formája, melyet minden komolyan gondolkozó és szabadságszerető ember elítél. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezen alkalmat közbevetőleg felhasználhassam egy tartozásom lerovására, a melyet a felirati vita során a miniszterelnök urnak megígérte in egy vádjával szemben, melyet ő az én választási elnököm ellen itt e ház színe előtt emelt. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Megígértem akkor, hogy intorraálfatni fogom magamat a tényállásról és hogy a t. miniszterelnök úrnak adósa nem fogok maradni. Ezen adósságomat tehát leróni annál inkább kötelességemnek tartom, (Halljuk! Halljuk!) mert az a férfiú, a ki a választást Szepsiben vezette, megérdemli, hogy azon eljárásért, melyet ott követett, necsak hogy megrovás ne érje — pláne az ország színe előtt, — hanem hogy igazolva legyen azon ténykedése, mely a törvény minden kívánalmainak megfelel. Igaz, hogy a t. miniszterelnök úr a szepesi választás alkalmából az elnök részéről ott tanúsított eljárással szemben csakis egyetlen egy körülményt hozott fel, a mely már magában is elegendő arra, hogy az komolynak ne tekintessék. Azt mondta nevezetesen, hogy a szepsiikerület választási elnöke erélyes akczióval messzemenő intézkedéseket tett az ellenzék érdekében, állította, hogy a választási elnök kitalálta a módját a választók kiéheztetésének, mert nem engedte a választókat tanyáikra visszamenni, — már tudniillik e választás lefolyása után — a vendégség igénybe vételére. Ez önmagában véve is jelentéktelen dolog, mert nem arról van szó, hogy bárki választói jogának gyakorlatában megakadályoztatott volna, hanem arról, hogy a választás és leszavazás megtörténte után milyen eljárás követtetett a választókkal szemben. Erre nézve a választási elnöktől, Sziklay Ede t. barátomtól, a következü választ kaptam. (Olvassa): » . . . ha igazolja a miniszterelnök azt, hogy intézkedéseim, melyeket a rend fentartása érdekében tettem, nem mind a két pártot egyenlően érték ; ha igazolja, hogy intézkedéseim folytán bárki is szavazatától megfosztatott vagy annak szabad beadásában gátoltatott, befolyásoltatott; ha igazolja, hogy éheztetésnek kitéve volt: akkor ma is elébe állok minden törvényes és társadalmi eljárasnak.« Ez, t. képviselőház, elég gavallér ajánlat arra, hogy a miniszterelnök úr igénybe vegye, ha ä dolgot tisztázni akarja. Ha nem veszi igénybe, vagy tisztázni nem akarja, akkor az illető elnök úr ezen kijelentése azon gyanúsítással szemben, melyet ő a közvélemény közé dobott, teljes igazolás arra, hogy a t. miniszterelnök úrnak e téren a korrekt közvélemény KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. II. KÖTET. felfogásai szerint örök hallgatást parancsoljon. (Ügy van! balfelől) Azonban a t. miniszterelnök úrnak a nemzeti párt ellen, — mert mindig a nemzeti pártról van szó, daczára azon hatályos ellenőrzésnek, a melyet t. szomszédaink részéről a költségvetés általános tárgyalása alkalmával tapasztalni szerencsénk volt, — ismétlem, mindig csak a nemzeti pártról van szó, minden támadása, minden gondolata, minden álmodozása csak a nemzeti párt ellen irányúi (Egy hang a baloldal hátsó i adjain : És a néppárt ellen!) és a néppárt ellen is. A miniszterelnök úr — mondom — támadásaiban tovább ment és beszédében megemlékezett egy levélről is, a mely a t. miniszterelnök úrnak — saját szavai szerint — a birtokában van. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Hogy ez a levél mit tartalmaz, azt én nem tudom, mert a t. miniszterelnök úr azt nem olvasta fel, és ha nem olvasta fel, még pedig daczára annak, hogy ezzel egyik képviselőtársunkat bemázolni akarta, akkor nekem jogom van arra, hogy a t. miniszterelnök úrnak azon reprodukczióját, a mel) et felolvasás nélkül a ház elé terjesztett, olyannak tekintsem, a mi a valóságnak meg nem felel. Már pedig azon levél dátuma és tartalma szolgáltathat csak támpontot arra, hogy megbírálhassuk azt az egész tényállást, a melyről itt szó van, megbírálhassuk jelesen, hogy vájjon azon levél tartalmából lehet-e oly vádakat emelni a nemzeti párt, vagy azon képviselő ellen, a minőket a t. miniszterelnök úr emelni jónak vélt. De a dolgok mai stádiumában, t. ház, a kérdés már nem e körül forog, hanem a körül, hogy ezen levél mi módon jutott a t. miniszterelnök úr birtokába. Ezen kérdés fölött pedig mi, t ház, napirendre nem térhetünk, és pedig nem pártszempontokból, hanem közérdekből és országos érdekből. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Mert nem közömbös tudnunk azt, hogy milyen mértéke terheli a t. miniszterelnök urat az inkorrektségnek, azon inkorrektségnek jelesen, a melyet ő maga is beismerni látszott, midőn tegnapi beszédében a következőket mondotta: »Azt gondolom, hogy sem az ügy érdekében, sem pedig az egyes pártok érdekében nincs, hogy ilyen kétségtelenül nem helyes úton beküldött levelek itt nyilvánosan és rendszeresen bemutattassanak. « Szükséges tehát tudnunk, hogy azon helytelenségnek és inkorrektségnek, a melyet maga is beismer, mily mértéke terheli a t. miniszterelnök urat. Pedig. t. ház, annak a széknek a fontossága és súlya, melyet ő elfoglal, semmi inkorrektséget nem tűr, sem kisebbet, sem nagyobbat. Nem közönbös továbbá abból a szempontból sem, hogy tudjuk, hogy vájjon Magyarország politikai élete, közélete, Magyarország politikai 33