Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-32

258 32. országos ülés 1897. január 23-án, szombaton. jogainak gyakorlata milyen detektív és titkos rendőrségi rendszer felügyelete és ellenőrzése alatt áll. Nem közömbös végííl abból a szem­pontból sem, hogy tudjuk, nem-e a posta­szállításnál követtettek el olyan inkorrektségek, hibák és törvényellenességek, a melyeket meg­tűrni már csak Magyarország hitele érdekében sem lehet, mert a ki azt látja, hogy csak Ma gyarország postaközlekedésében nincs meg a titoktartásnak az a biztonsága, melyet a büntető­törvények is oltalmaznak, annak bent és kint furcsa fogalmai lehetnek Magyarország közéleté­ről és arról a biztonságról, melynek kereske­delmi, politikai, egyéni és miuden tekintetben a postaforgalomnál fenn kell állania. (Igaz ! Úgy van! a baloldalon.) Mint értesülök, az a levél egyik képviselő­társunkhoz, Molnár úrhoz volt intézve, ő hozzá intézte Blaskovics Ferencz t. képviselőtársunk. Azon levél felett tehát minden jogi és minden társadalmi korrekt fejfogás szerint csak ez a két úr rendelkezhetett, senki más. Ha egy har­madik rendelkezett, az csak inkorrekt módon történhetett és ily módon juthatott a miniszter­elnök úr birtokába. Ez pedig törvényes meg­torlást igényel. Tovább megyek, t. ház, és abban a véle­ményben vagyok, hogy bármily inkorrekt úton és módon jutott a t. miniszterelnök úr ehhez a levélhez, azt neki a két úr egyike vagy másiká­nak meghatalmazása nélkül közzétennie joga nem volt. Világosan rendelkeznek erről törvényeink, különösen pedig a büntető törvénykönyv. Ily körülmények között, ha az itt felmerült tényállásba világosság be nem hozatik, ha továbbá a t. mi­niszterelnök úr urát nem adja annak, hogy mi­lyen úton és módon jutott a levél az ő kezéhez, ha végííl urát nem adja annak, hogy közzététe­lére ki által és miként lett feljogosítva, (Úgy van! a szélső baloldalon.) vagy ha a t. miniszter­elnök úr e tekintetben nyilatkozni nem fog, akkor, sajnálattal bár, de csak két út marad nyitva. Az egyik út azon urak részére, a kiket az ügy érdekel, a bűnvádi oltalom . . . (Élénk helyeslés a baloldalon.) Rakovszky István: Meg is lesz! Horánszky Nándor: ... a büntetőjognak az oltalma, a másik pedig a történt inkorrekt­séggel özemben a parlamentnek azon elítélése, a melyet én azon feltevés mellett, a melyet előrebocsátottam, ezennel provokálok. (Helyeslés balfelöl.) E szempontból vagyok bátor a magam és t. barátaim részéről, a kik engem erre meg­hatalmaztak, határozati javaslatot benyújtani, a mely következőleg szól (Halljuk! Halljuk! ol­vassa): »Azon esetre, ha a miniszterelnök úr eíegendöképen igazolai nem tudná vagy nem akarná, hogy Blaskovics Ferencz úr azon leve­léhez, a melyre a folyó hó 20-áu tartott beszé­dében hivatkozott, megengedhető módon jutott, avagy annak közzétételére valamely jogosított egyén által felhatalmazva lett, a képviselőház kimondja, hogy a miniszterelnök úr eljárását elítéli és rosszalja.« (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Meglehet, hogy itt a parlamentben, talán egyes felmerült esetekben extravagancziák tör­ténhettek, de azért egészben és nagyban inkor­rekt eljárás támogatva és istápolva nem volt. (Úgy van! balfelől.) Erről van szó ebben a kér­désben. Meglehet, hogy a t. többség szalválni fogja a t. miniszterelnök urat és akkor is, ha vagy fel nem derítené a tényállást, vagy eljá­rásának urát nem adná, határozati javaslatomat szavazással vissza fogja utasítani. De ha ez történnék, konstatálnom kellene a magam részé­ről azt a mély sülyedést, a melybe ennek az országnak a közélete jutott, a midőn már rosz­szalandó és helytelenítendő eljárással szemben sincs orvosság, nincs korrektivum. De ebben az esetben azután bizonyára le fogja vonni a konzequencziát mindenki. A felmerült eljárással szemben tehát a t. miniszterelnök urat a tisztá­zásra újból felkérem. Ha ezt nem tenné: aján­lom határozati javaslatomat elfogadásra. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Meg­engednek, t. ház, hogy kizárólag esakis a hatá­rozati javaslat, illetőleg a határozati javaslat beadásának indokát képező levél kérdéséhez szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Elmondottam tegnap, hogy ismételten ka­pok részben névtelen, részben nem névtelen le­velek kíséretében iratokat, panaszokat, feljelen­téseket. Tény az is, hogy a néppárt irodájából is, — kétségtelenül onnét kell, hogy jöjjön — ismé­telten lettek nekem névtelen és névvel aláirt levelek kíséretében iratok megküldve. (Egy hang balfelöl; Lopás!) Lehet, hogy lopás, annak a ré­széről, a ki elhozta. Azt gondolom azonban^ nekem nem állhatott módomban, de kötelessé­gemben sem azokat viszakiildeni,... (Felkiáltások balfelől: Dehogy nem! Zaj.) Elnök: Csendet kérek! B. Bánffy Dezső miniszterelnök:... de nem is voltak olyan természetűek,... Polónyi Géza: Használni nem volt sza­bad! (Helyeslés balfelől. Zaj.) B. Bánffy öezsö miniszterelnök: ?..> melyeknek visszaküldése valamely komoly ok­vagy czélból a néppártnak szüksége lett volna. Tartalmuk (Zaj. Halljuk! Halljuk!) inkább is­mertetése egyes néppárti mozgalmaknak, ismer­tetése a néppárt szervezkedésének, ismertetése

Next

/
Thumbnails
Contents