Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-32

256 3J- országos ülés 1897. j igyekeznék. Emlékeztet ez engem egy történetkére, a melyet elbeszélni hallottam az 50-es évekből, a mikor itt a fővárosban egy* előkelő kereskedésben egy szélhámos jelent meg, egy oly kereskedésben, a hol egyházi szereket árultak, és ott Magyarország egyik püspöke meghatalmazottjának adván ki magát, az illető püspök részére bizonyos egyházi szereket, öltönyöket és ruházatokat akart vásárolni. A szélhámos az illető kereskedőt a czólból, hogy megbírálhassa azon ruhák jóságát és czólszerüségét, felöltöztette egy teljes püspöki ornátusba, és midőn az illető ebben az oruátusban ott állott, a kópé magához ragadott egy értékes tárgyat és kifutott az utczára, és miután annak a szerencsétlen kereskedőnek az ő helyzetében más lehetősége nem volt, mint hogy a bűnösnek utána fusson, ez elkezdett lármázni, kérve a közönséget, hogy mentse meg őt egy őrülttől. A pillanatra megtévesztett közönség azután nem a szélhámost, hanem az illető kereskedőt fogta el és tartóztatta le, a szélhámos pedig ez alatt elmenekült. Hogy melyik volt a kettő közül a kópé, azt fejtegetni nem akarom, de úgy látom, hogy bizonyos hasonlatosság van amaz eljárás és azon eljárás közt, a melyet a t. miniszterelnök úr a választási panaszok kérdésében tanúsított, midő.i lármát csap megtévesztésére annak a közvéleménynek, a mely tanúja volt azon súlyos, eléggé meg nem róható eljárásnak, melyet a t. miniszterelnök úr követett. . . . Hogy ily körülmények közt azután itt komolyan lehessen diskussziót folytatni, még pedig a kölcsönös vitatkozás! lojalitásnak megbecsülése mellett, a mely szükséges a czélból, hogy itt a közdolgok megbeszéltessenek és ebből a megbeszélésből az igazság kidomboiodjék, az teljességgel lehetetlen. Ezek azok a motívumok, t. képviselőház, melyek bennünket arra utalnak, hogy addig, a míg azt jónak látjuk ezen ház tárgyalásaiban, épen azon siker érdekében, melyet mi e tanácskozásoktól várunk, részt ne vegyünk. De továbbá lehet-e komoly tárgyalásnak tartani azt, a mit pl. tegnapelőtti és tegnapi napon a t. miniszterelnök úr és Pulszky Ágost, t. képviselő úr mondottak azon levél következtében, a melyre majd rátérendek és melynek érdekében a szót igénybe vettem, midőn tudniillik a gyanúsításnak minden lehető nemével fordul felénk és a nemzeti pártot néppárti velleitásokkal és szövetkazéssel vádolja. T, képviselőház! Az az álláspont, a melyet én a néppártal és a néppárt politikájával szemben elfoglalok, mindenki előtt nyilvánvaló; azt mindemki tudhatja.a ki akarja. Kifejezést adtam annak egyebek közt az én választóim előtt tartott beszédemben, melyhez hozzáteszek még muár 23-án, szombaton. egyet; hozzáteszem még azt, hogy a nemzeti pártnak sem választási küzdelmeiben, sem beléletében oly mozzanatok fel nem merültek, a mely mozzanatokból bár ki is jóhiszemfíieg és politikai tisztességgel arra a következtetésre juthasson, hogy a nemzeti párt és a néppárt közt akár választási, akár politikai szövetség állt vagy áll fenn vagy e tekintetben bármiféle megbeszélések történtek; a melyekből pedig egy sem igaz. (Úgy van! Úgy van! balfélől.) Nos, t. képviselőház, oly helyzettel szemben azután előállni azzal, hogy ime nyilvánvaló, hogy a nemzeti párt és a néppárt közt szövetség létezik, azt gondolom, ez a lojalitásnak minimumát is nélkülözi. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Higyje a tekintetben mindenki azt, a mi neki tetszik, ez az ő dolga. De azt hiszem, jogom van nekem is ahhoz, hogy semmiféle felületes, semmiféle figyelemre nem méltó felszólalás, vagy hírlapi köz. lemény következtében nagamat, arra kötelezve ne érezném hogy itt felálljak, mentegetődzem vagy szabadkozzam. A kinek tetszik a loyalitás útját követni, ám kövesse; a ki nem követi, annak nyilatkozata felett én, a magam részéről, egyszerűen napirendre térek és azt másnak, mint politikai kotyvasztásnak minden igazságot nélkülöző kijelentésnek tartani egyáltalában nem tudom. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Hogy a néppárt keletkezése és fennállása Magyarország jelen politikai viszonyai mellett szerencsétlenség: azt tartottam mindig és tartom ma is. A kibontakozásnak, azon nagy nemzeti érdekeknek, azon nagy nemzeti szempontoknak, a melyeknek egyikünk és másikunk különböző irányzatok szerint bár, de mégis szolgálatában állunk, a lehetősége van megzavarva és megnehezítve azon pártnak keletkezése által. a mely fölött én a magam részéről, valamint más alkalommal, úgy ma is sajnálatomat vagyok kénytelen kijelenteni. (Helyeslés a

1 jobboldalon.) De azt azután, t. ház hogy akár itt e házban, akár e házon kívül bárki is az ő politikai meggyőző • dését szabadon nyilváníthassa; az ő politikai meggyőződésének érdekében még, ha azt jónak nem tartjuk is, azon ténykedést kifejthesse, a melyet legczélszerűbben vall : én ezt a politikai szabadság azon legelső követelményének tartom, melyet helyteleníthetünk ugyan, de a melylyel szemben azon eszközöket, alkalmazni, a mely eszközöket alkalmazni látunk, sem a politikai s/.abadság tekinteteivel, sem pedig az alkotmányosság érdekeivel megegyeztetni nem tudok. (Helyeslés a jobboldalon-) A szabadság feltételezi azt, hogy kíki követhesse azon irányt, a melyet legjobbnak tart; hirdethesse azon nézeteket, a melyeket legczélszerííbbnek vall. Ezen irányt elitélhetjük, de erőszakos és törvénytelen eszközökkel megfojtani, az nem