Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-32
254 32. országos ülés 1897. január 23-án, szombaton. zással jegyzőkönyvi megrovást is határozhat.« (Igaz! Úgy van! jobbfelől. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Csendet kérek. Ezt a másik rendelkezést, a szóelvonásnak ezt a súlyosítását nem alkalmaztam^ de mielőtt alkalmaztam volna, igenis felszólítottam volna a képviselő urat, adja elő mentségét. De a szó elvonása az elnöki jogokhoz feltétlenül tartozik, (Úgy van! Úgy van! 'Jobbfelől.) a mit a rendreutasítás ismétlése esetében neki meg kell tennie. Én ezt megtettem és ennélfogva eljárásom helyességéhez szó nem fér. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Figyelmeztetnem kell a képviselő urakat, hogy a házszabályok értelméhez lehet szólani, de az elnöki kijelentésre olyan észrevételt tenni, hogy teljesítse az elnök kötelességét jobban, nem helyes. (Élénk helyeslés jobbfelől) Polónyi Géza: T. ház! Elnök: Mihez kivan szólani? Polónyi Géza: A házszabályokhoz. En nem akarok annak vitatásába bocsátkozni, vájjon a t. képviselő úr által használt kifejezések a házszabályok értelmében feljogosítják-e a ház erTTökét arra, hogy tőle a szót megvonhassa, vagy sem. Én másról akarok szólani, arról, hogy nézetem szerint a t. elnök úr tévedésben van, mert arra nézve, hogyha valaki durva, vagy sértő kifejezéseket használ, nemcsak a magyar parlament, hanem az összes parlamentáris szabályok szerint az első korrektivum az, hogy a képviselőnek mód és alkalom nyujtassék mentségét a ház elé terjesztem. Ez oly fontos és kardinális prerogativája a képviselőnek, a mely a ház tekintélyének megóvása szempontjából azért fontos, mert magyar felfogás szerint is sokkal nagyobb sztatiszfakezió az esetleg megsértett parlament tekintélye ellen, ha a képviselő maga ad szatiszfakcziót a háznak, mint az esetleges szóelvonás vagy jegyzőkönyvi megrovás. A magyar parlamentben csak ritkán fordul elő, hogy valakitől a szó megvonassék. Malmost az a kérdés, hogy a házszabályok az én felfogásomnak adnak-e igazat, vagy a mélyen tisztelt elnök úr felfogásának? A házszabályok azt mondják (olvassa): »A körülményekhez képest, ha a szónok mentségét, melyben minden ily esetben joga van, elegendőnek nem találja: a ház az elnök kérdésére vita nélkül egyszerű szavazással jegj^zőkönyvi megrovást is határozhat.* Már most mire vonatkozik az, hogy »minden eset«-ben? Nem vonatkozhatik csak a jegyzőkönyvi megrovás őseiére, hanem vonatkozik minden esetre, tehát arra az esetre is, ha megrovásban részesülj vagy ha tőle a szó megvonatni száudékoltatik. (Helyeslés balfelől.) Már most: sok szót és sok kifejezést hallottunk, nem tudom, a t. elnök úr melyik kifejezést találta olyannak, mely miatt a szót elvonni szándékolta. Azt hiszem, hogy a jövendő gyakorlat szempontjából mégis helyes az, hogy a mélyen tisztelt elnök úr felszólítja a képviselőt, adja elő mentségét, miért használta ezt a kifejezést. (Zaj jobbfelől. Helyeslés a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Mindjárt befejezem. Engem a legjobb intenczió vezet, mert preczedensről van szó. De még akkor is, ha az elnök úr a szót a képviselőtől megvonja, ennek feltétlenííl joga van helyéről szavainak mentségét a ház előtt előterjeszteni, s a háztól függ, hogy neki a szót tovább megadja-e vagy sem. Erre akartam alkalmat szolgáltatni azzal, hogy a házszabályoknak idézésével a képviselőnek is módot és alkalmat szolgáltattak arra, hogy a ház maga is elégtételt találjon. (Zaj.) Elnök: A szabályok értelme egészen világos (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) s én annak értelmében jártam el, s míg ezen a széken ülök, ebben az értelemben járok el. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ennélfogva a másodszori rendreutasítás esetében minden feltétel és egyéb halogatás nélkül a szót el fogom vonni. Ha a súlyosabbat kívánom a ház által alkalmaztatni, tudniillik a jegyzőkönyvi megrovást, a képviselő fel lesz mindig szólítva, hogy mentségét előadja. Ezenkívül a szó elvonása után minden képviselő úr kérheti utólag mentségének előadását, de ez a szóelvonáson nem változtat, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) s ezt nem egyes képviselő protekcziójának vagy felszólításának, hanem a házszabályoknak erejénél fogva kérheti Ő maga. Erre tehát úgy utalni, mintha ezen szabály figyelmen kivííl hagyatott volna, legalább is a nyilvánosan történteknek teljes ignorálása. (Zajos helyeslés a jobbóldalon. Zaj balfelől) Lepsényi Miklós: Szabad hozzá szólnom? (Zaj.) Pap Géza: Engedelmet kérjen! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Kivan valamit a képviselő úr? Lepsényi Miklós: Ehhez a dologhoz óhajtanék hozzászólni. (Nagy zaj.) Elnök: Ehhez a dologhoz többé nem szólhat a képviselő úr. Lepsényi Miklós: Mentségemet óhajtom előadni. Elnök: A házszabályok a mentség utólagos előadását, a mi a szóelvonáson nem változtat, megengedik. Tessék ehhez tartani magát. Lepsényi Miklós: Nagyon örvendek azon, hogy a túloldal annyira érzékeny . . . (Nagy zaj a jobboldalon.)
