Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-21

21. országos ülés 1897. január 11-én, hétfőn. 15 tetnék a kisebb súlyú zsákokra is, a mi pedig nem kívánatos. A másik ez: A nyitramegyei gazdasági egyesület kérvényében oly nyomós érvekkel támogatja óhajtását, hogy nem kell azokat ismételnem. De mivel mindaz, a mit kérnek, — mind a zsákoknak ólomzárolással való kezelése, mind az, hogy az engedély a gazdasági hitelszövetkezeteknek is adassék meg, — tényleg a végrehajtási rendeletben is elintézhető és oda is tartozik: az esetre, ha a t. miniszter úr erre való hajlandóságát kijelentené, én ezzel is beérném. Az esetre tehát, ha a t. miniszter úr ez iránt megnyugtató nyilatkozatot tenne, kérném t. barátomat, hogy módosítványának a törvénybe való felvételétől elálljon. Lukács László pénzügyminiszter: T. ház ! Teljesen igaza van Poíónyi képviselő úrnak, hogy az a módosítás a melyet Okolicsányi képviselő úr proponált, — hogy tudni illik általánosságban kímondassék, hogy a marhasó csak ólomzárolt zsákokban hozható forgalomba, — megakadályozná, hogy a gazdák tetszésszerinti kis quantumban is vásárolhassanak inarhasót, mert nem képzelhető, hogy minden negyed-kilónak megfelelő ólomzárolt zsák tartassák készletben. Ez nagyon megdrágítaná a kezelést s ennek is csak a gazdák adnák meg az árát. A terv az, — és ez a végrehajtási rendeletben már fel is van véve, — hogy 50 kilós zsákok hozatnak forgalomba ólomzárra!. A ki kevesebbet akar, az is kap, de nem ólomzárolt zsákban, hanem más tartályból. Ha tehát Okolicsányi képviselő úr módosítváirya elfogadtatnék lehetetlen volna, hogy valamely gazda 5—10 —15 kilót is beszerezhessen. így aztán az ellenkezőjét érnők el annak, a mit akarunk, hogy tudni illik a nmhasó minél könnyebben hozzáférhetővé tétessék a gazda számára. A mi az indítvány másik részét illeti, hogy a gazdasági hitelszövetkezeteknek és megyei gazdasági egyesületeknek is adassék jog marhasó eiárúsítására : ennek misem áll útjában. Egyéb nem kell, mint hogy az illető egylet, vagy szövetkezet akkor, a midőn pályázat iratik ki, tegyen kedvező ajánlatot. A végezel az, hogy a gazda minél olcsóbban jusson marhasóhoz. Ha tehát a gazdasági egyesület azon helyzetben van, hogy olcsóbb ajánlatot képes tenni, mint magánember: meg lehet győződve a képviselő úr, hogy senkisem fogja mellőzni. (Helyeslés.) Én tehát a módosítást a dolog természeténél fogva ellenzem. Elnök: Kíván e még valaki hozzászólani? Okolicsányi László : A pénzügyminiszter úr ezen kijelentései után én megnyugszom és a módosítást visszavonom. Elnök: Senkisem kíván hozzászólani, ennél fogva a vitát bezárom. Úgy látom, hogy az első szakasz mindenki által el van fogadva. (Helyeslés jobbfelöl.) A módosítvány visszavonatik. Molnár Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslat 2. §-át). Okolicsányi László: T. ház! Az általános vita berekesztése után a pénzügyminiszter úr már foglalkozott azon kérdéssel, hogy a marhasónak ára az egész országban egységesen állapíttassák meg. Azt mondotta, hogy ebben a tekintetben különösen az okoz nehézséget, hogy az ország egyes részeiben kedvezményes só-árak állanak fenn jelenleg is, és ha így egységesen állapíttatnék meg a só ára az egész országban, esetleg büntetnénk azokat, a kik most kedvezményes áron kapták a sót Ez az indok azonban a jelen esetben egyáltalában nem áll fenn, mert az emberi fogyasztásra használható só ára teljesen érintetlen maradna ezentúl is, és csupán a marhasó ára volna az egész országban egységesen szabályozva. Rámutattam már az általános vita alkalmával elmondott beszédemben arra, hogy a tíz koronában megállapított alap-ár kedvezményesnek egyáltalában nem mondható a jelenlegi viszonyok kőzött, mert ez mindössze alig tesz négy forint különbséget, mivel körülbelül negyvenöt százalék árleszállítáraak felel meg az eddigi árhoz képest. Ha tehát a kormány csakugyan kedvezményt akar nyílj tani a gazdáközönségnek, a gazdaság és az állattenyésztés érdekeinek előmozdítása kedvéért, akkor azt a csekély áldozatot, a mely a szállítási költségeknek viselésében áll, ne sajnálja tőlük, hiszen tudjuk, — maga a pénzügyminiszter úr is beismerte, — hogy külföldre sokkal olcsóbban adják a sót, mint amennyibe kerülne ez még ezen szállítási költség levonása után a kincstárnak. Ezért a második szakaszban bátorkodom a következő módosítást beterjeszteni: »A marhasó eladási ára az ország minden részében métennázsánkint tíz koronában állapítlatik meg.« Ez a 2. §. első bekezdése helyébe teendő, a második bekezdés változatlanul marad. Lukács László pénzügyminiszter: Igen sajnálom, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy a képviselő úr által proponált módosítást elfogadhassam. Az indokokat erre vonatkozólag már első felszólalásomban kifejtettem, és itt csak azt keli ismételnem, hogy abban az esetben, ha az egész országban egyforma ár állapíttatnék meg a marhasóra nézve, azokat, a kik közelebb vannak az előállítási helyekhez és ennek következtében kisebb előállítási költség mellett jutnak hozzá, kellene büntetni azoknak kedvéért, a kik távolabb laknak az előállítási helyekhez. S hogy ez így van, az igen természetes, hogy ha tekintetbe veszszük azokat a különböző eladási árakat, melyeket fel kell állítani a marhasónál is, ha