Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-21
14 21. országos ülés 1897. január 11-én, hétfőn. ily hazaellenes bíínt követett el. (Helyeslés. Úgy van! jóbhfélől.) Ezek után kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban ég részleteiben elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Asbóth János: Személyes kérdésben felszólalva, egészen röviden kívánom konstatálni, hogy én akkor, mikor a Wekerle-kormány programmját kifejtette, a szabadelvű pártból kiléptem. Elnök : Következik a szavazás. Ha a t. előadó úr nem kíván szólni, először a törvényjavaslatot teszem fel szavazásra, azután a Brázay Kálmán képviselő úr határozati javaslatát, mely a törvényjavaslattal általánosságban nem ellenkezik. Miután ez több pontból áll, kívánja valaki a megosztást? (Nem!) Ennélfogva felteszem a kérdést. Elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául: igen vagy nem? (Igen! Nem!) A ház általánosságban elfogadta. Következik a határozati javaslat. Kívánják a felolvasását? (Igen!) Tehát fel fog olvastatni. Lakatos Miklós jegyző (olvassa): »Határozati javaslat. A mérsékelt árú marhasó árúbaboesátásáról szóló törvényjavaslat a következőkép módosítandó, illetve kiegészítendő : 1. A marhasó önköltségen árúsíttassék el, mindenkor egy évre meghatározott árak mellett. 2. A királyi sóhivatalokon kívül engedtessék meg minden községben a marhasónak leendő elávúsítása a regálebérlő által, vagy megbízható és erre megbízott kereskedő által. 3. A bírságok leszállhassanak az elárusítóknál. 4. A gazdaközönségnél a bírságok elejtendők. 5. A marhasó 50 kilogrammos zsákokban, ónkupakkal leendő zárral ellátva, hozassék forgalomba.* Elnök: Elfogadja-e a ház a határozati javaslatot : igen, vagy nem ? Kérem azokat a képviselő urakat, a kik azt elfogadják, álljanak fel. (Megtörténtje) Kisebbség, A ház a határozati javaslatot nem fogadta el. Következik a részletes tárgyalás. Molnár Antal jegyző (olvassa a tőr vényjavaslat czímét és 1, §-át). Okolicsányi László: T. képviselőház! Már az általános vita alkalmával volt szerencsém említeni Nyitra vármegye gazdasági egyletének kérvényében foglalt azon kérelmet, hogy a marhasó csakis államilag ólomzárolt zsákokban bocsáttassák forgalomba. Az előadó úr kijelentette, hogy ezt ő is helyesnek tartja s úgy emlékszem, a pénzügyminiszter úr is említette, hogy szándéka is van a végrehajtási rendeletben a sónak plombozott zsákokban való forgalomba hozását elrendelni. Én ezt a dolgot a gazdaközönség érdekének biztosítására nagyon fontosnak és szükségesnek tartom, mert csakis azáltal lesz a gazdaközönség az ellen inegóva, hogy esetleg homokot, vagy kőport, vagy más efféle idegen anyagokat keverjenek a marhasó közé a közvetítő kereskedők. Nem akarok abba belebocsátkozni, hogy ezek a piombozott zsákok milyen nagyok legyenek. Elismerem, hogy ha még a tiz kilogrammos zsákokat plombozzuk, ez a kezelési költségeket tetemesen növelni fogja ; azért módosítást erre vonatkozólag nem terjesztek elő, de azt óhajtanám, hogy általánosságban már a törvényben mondassék ki, hogy ólomzárolt zsákokban boesáttassék forgalomba a marhasó, és ne tartsuk ezt fenn a végrehajtási rendeletnek, mert a rendeleteket rövid idő alatt változtatni is lehet, míg a törvénynek a megváltoztatásához mindenkor a törvényhozás hozzájárulása szükséges. Az én módosításom tehát az, hogy az első szakasz ezen szavai után: »külön készített marhasóU ezen szavak tétessenek: »a sóhivatalok által ólomzárolt zsákokban«. A szakasz e szerint így hangzanék: » . . . hogy a rendelet utján közzéteendő feltételek alatt az állattenyésztés czéljaira külön készített marhasót a sóhivatalok által ólomzárolt zsákokban bocsáthasson ismét árúba.« Azt, hogy ezen zsákok 25 és 50 kilogrammosak legyenek, csakis mint óhajtást fejezem ki s nem tartom szükségesnek a törvényjavaslatba fölvenni. Ezen alkalommal azonban rá akarok mutatni a nyitramegyei gazdasági egyesület kérvényének második részére, a melyben az foglaltatik, hogy a sóelárusítás engedélyezését a miniszter ár különösen gazdasági szövetkezeteknek adja meg. Ezekben megvolna egyrészt a garanczia arra, hogy a kincstár megkárosítására nem fognak visszaélések történni, másrészt megvolna a garanczia arra is, hogy a gazdák érdekében a tiszta jó marhasót úgy, a mint a sóhivataloktól kapják, fogják kiszolgáltatni. Ezek a gazdasági szövetkezetek, vagy esetleg megyei gazdasági egyesületek is föl volnának hatalinazandók arra, hogy ők a kisebb quantumokat a kisebb gazdák részére esetleg 5 és ÍO kilogrammos zsákokban a maguk ólomzárával lássák el és ily módon tegyenek eleget a gazdák igényeinek. Ajánlom módosításomat elfogadásra. Polónyi Géza: T. ház! Csak néhány szé'val akarok a kérdéshez hozzászólani. A mi a dolog érdemét illeti, pártolom előttem szólt t. képviselőtársam indítványát. Nem is szólalnék fel, ha egy rektifikáczióval nem tartoznám. A módosított szöveg szerint könnyen megtörténhetnék, hogy az ólomzárolás követelése kiterjesz-