Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-21

J 2 21. országos ülés 1897. január 11-én, hétfőn. méltóztassék tekintetbe venni, hogy a só­jövedék egy monopol tárgy, oly tárgy, a mely arra van rendeltetve, hogy abból az államnak bizonyos jövedelmei legyenek. Ha a t. képvi­selő úr méltóztatik nekem megjelölni azt a for­rást, a melyből fedezhetjük az államnak azon eleső jövedelmeit, a melyek akkor támadnak, . . . Okolicsányi László: A börzeadó! Lukács László pénzügyminiszter: Ké­rem, méltóztassék elhinni, hogy a börzeadóból még egy századrészét sem fogjuk fedezni azon eleső bevételeknek, a melyek mutatkoznak akkor, ha mi a marhasót önköltségen akarnánk eláru­sítani. Azt hiszem, t. ház, hogy elég messze mentünk akkor, mikor 50 százalékában az eddigi áraknak állapítottuk meg a marhasó árát. Mert tényleg az a kiszámítás, a mely e tekintetben az árakra nézve tétetett, azt mutatja, hogy körülbelül 50 százalék, sőt valamivel kevesebb mint 50 százalék lesz a marhasó ára a forga­lomban levő emberi élvezetre szánt sónak; mert számíttatik egyszerűen a szállítási költség, ellen­ben a kezelési költség egyáltalában nem szá­míttatik, holott az emberi élvezetre szánt sónál a kezelési költség is hozzáadatik a só alapárá­boz. Ennélfogva tekintettel arra, hogy itt egy experimentummal állunk szemben, a melyből nem tudjuk, hogy minő bevételi kevesbletek fognak az államkincstárra származni, azt hiszem, hogy igen nagy könnyelműség és meggondolat­lanság volna a pénzügyi kormány részéről, ha sokkal tovább menne ezen a téren, mint addig, a mi ezen javaslatban proponálva van. A t. képviselő úr határozati javaslatának második pontjában proponálja, hogy a királyi sóhivatalokon kivtíl engedtessék meg minden községben a marhasónak leendő elárúsítása a regálebérlő által, vagy megbízható és arra meg­bízott kerekedő által. T. ház! Az, hogy marhasó eladása csakis a sóbányahivatalokban történjék, nincs kontemp­lálva. Nemcsak a termelési helyeken, hanem az összes sóhivataloknál fog az elárúsíttatni, s ezen kivtíl — a mint a, javaslatból kiderül — sóel­árúsítók lesznek az ország minden részén a szükséghez képest felállítva,; de azt, hogy min­den egyes kis községben ilyen sóelárúsítás fel­állíttassék, azt hiszem, a szükség nem indokolja. Ezen elárusítók azonban oly mérvben fognak szaporíttatni, a mint arra nézve a szükség mu­tatkozni fog. (Helyeslés jobbfeUl.) Egy kifogás tétetett több oldalról, az, hogy a bárczarendszer van e javaslatban meghonosítva és ebből rengeteg nehézségeket dedukálnak a t. képviselő urak a közönségre. Már Okolicsányi t. képviselő úr és a t. előadó úr is említette, hogy a bárczarendszer nem új találmány a só­elárúsítás körében, hogy az mindenütt létezik, a hol mérsékelt árú só elarímttatík az ország­ban jelenleg is. És én ehhez hozzátehetem, hogy míg egy részről igen jó szolgálatot tesz a bárczarendszer a tekintetben, hogy nem a magá­nosok, hanem az egyes sóhivatalok által elköve­tett visszaélések felfedezésére vezetett; addig másrészről az, hogy valaki a bárcza elő nem mutatása miatt megbüntettetett volna, ember­emlékezet óta elő nem fordult, egyrészt azért, mert a közönség igen könnyen hozzászokik az eljáráshoz, a melyben semmi nehézség nincsen, és másodszor azérí, mert a pénzügyi közegek semmiféle zaklató eljárást nem követnek, s arról, hogy házkutatást, házmotozást teljesítenének, szó sincsen, erre nekik joguk sincs. (Felkiáltások balfélöl: Akkor minek az egész ?) De szükség van, t. képviselőház, a bárcza­rendszerre a következő okokból. (Halljuk/ Hall­juk!) Szükség van először azért, hogy a só­elárúsítók ellenőrizve legyenek, hogy konstatál­ható legyen az, hogy vájjon az elárusító nem mutat-e ki többet mint eladott sót, és nem tart-e többet vissza magának, hogy azt jogosulatlan módon felhasználhassa és elidegenítse. Mert meg­történt, és e tekintetben a pénzügyi közegeknek elég praxisuk van, hogy egyes elárusítók vissza­éltek épen a mérsékelt árú sóval, a mennyiben egy részét visszatartották, többet mutattak ki mint eladottat, a visszatartott mennyiséggel pedig visszaéléseket követtek el. A másik oka az, hogy az illető fél is igazolhassa magát, hogy miképen jutott a marhasónak a birtokába, hogy tehát a származását a marhasónak igazolhassa. És harmadszor szükséges az, hogy a kedvez­ményes árú marhasó ne kerüljön oly üzérek kezébe, a kik nem marhaetetésre használják azt fel, hanem esetleg redenaturálás által ismét igye­kezneV visszaállítani eredeti minőségében és mint rendes árú sót árusítják. Mert igenis áll az, a mi az indokolásban foglaltatik, hogy a redenaturálás nehézségekkel jár és költséges, de ne méltóztassanak azt hinni, hogy a teljes re­denaturálás szükséges, mert csak egy bizonyos csekély mérvig redenaturált sóval is lehet vissza­élést elkövetni, mert bizony a paraszt ember, ha nem is teljesen hófehér az a só, szívesen meg­veszi emberi élvezet czéljaira. Ezek azok, a mik szükségessé teszik a bárczarendszer fentartását, mint egyedül lehet­séges ellenőrzést a tekintetben, hogy visszaélések ne történjenek. Az ellenőrzési intézkedés annyira szükséges, hogy e nélkül, azt hiszem, a t. kép­viselőház maga könnyelműséggel kellene, hogy vádolja a kormányt, hogy egy ilyen nagyfon­tosságú experimentumba belemegy a nélkül, hogy a kellő garancziákat megnevezné a tekintetben,, hogy csak a jogosi'iltak élvezzék a törvény

Next

/
Thumbnails
Contents