Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-21

8 21. országos filés 1897. január 11-én, hétfőn. nem akarja magát mutatni, felelősség itt nem létezik. (Igás! Úgy van! balfelől.) Lakatos Miklós jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi László (feláll). Asbóth János: Úgy tudom, én vagyok felírva Zichy Jenő t. képviselő úr után! (Zaj.) Elnök: A rendje, a házszabályok szerint az, hogy a kik a javaslat ellen vagy mellette akarnak beszélni, azok felváltva szólalnak fel. A képviselő urak pedig ágy Íratták fel magukat ... Gr. Zichy Jenő: Én elfogadtam! Elnök: Hisz a képviselő úr úgy lett felszólítva, a mint felirattá magát. Most következik, a felírás rendje szerint Okolicsányi képviselő úr. Okolicsányi László: Én ugyan csak azon szokásnál fogva, liogy az ellenzéki oldalon ülő képviselőket rendszerint a törvényjavaslat ellen felszólalóknak jegyzik fel, Írattam fel magamat szintén, mint a törvényjavaslat ellen felszólaló; előre kijelentem azonban, hogy én a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A t. előadó úr beszéde elején exkuzálta a kormányt azért, hogy az a marhasó olcsóbbá tétele iránt oly hosszú idő után csak most terjeszt törvényjavaslatot a képviselőház elé, és indokolja ezen hosszú mulasztást azzal, hogy mindeddig nem sikerült oly eljárást találni, mely a sónak denaturálását 1 ehetsége^sé tette volna. Én, t. ház, az egész eljárásban egy igen szomorú jelenséget látok. Látom azt, hogy a magyar gazdaközönség érdekei ebben az országban, ebben a törvényhozásban és a jelenlegi többség által mindig nagyon is mostoha elbánásban részesültek, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mindig háttérbe szoríttattak, mint olyanok, a melyekre akármikor ráérünk; látom azt a szomorú jelenséget, hogy a magyar kormányt a magyar orszgggyülésen elhangzott gyakori sürgetések, minden életrevaló magyar gazdasági egyesületnek felszólalásai, memorandumai, a gazdasági kongresszusok sürgetései sem bírták arra, hogy a sónak gazdasági czélokra való olcsóbbá tételéről gondoskodjék, hanem bevárta azt az időt, míg az osztrák kormány megelőzte, (Igás! Úgy van! a szélső báloldalon.) a mely kormány gondoskodott gazdasági czélokra az olcsóbb sóról és Magyarország talán csakis annak köszönheti, hogy most olcsóbb marhasóhoz fognak jutni a gazdák, mert a fennálló kereskedelmi szerződések értelmében a sójövedék Ausztriában és Magyarországon ugyanazon szabályok Szerint rendezendő be. Igen szomorú jelenség ez, t. ház. Mert ha vizsgáljuk, hogy hát tulajdonképen miben áll annak a sónak a jelen törvényjavaslat által tervezett denaturalizálása, hát azt tapasztaljuk, hogy megfestik ezt a sót vas-oxiddal, hogy szemmel is megkülönböztető szine legyen, és egy kis ürömpor bekeverítésével megkeserítik. íme a Kolumbusz tojása, melyre huszonkilencz évi tanulmányozásra volt szükség. Magyarország összes kémikusa és szakemberei szégyelhetnék magukat, ha azt kellene róluk állítani, a mit a t. túloldal és a t. előadó úr állít, hogy erre huszonkilencz éven át nem birtak rájutni. De, t. ház, én meg vagyok győződve, hogy csakugyan az osztrák kormány előzte meg itt a magyar kormányt az olcsó marhasó behozatalával. És megmondom azt is, hogy miért. Azért, mert Ausztriában a kormány a közvéleményre támaszkodik, ott a közvélemény követelményeihez alkalmazkodik, azokhoz hozzájárulni törekszik ; minálunk Magyarországon pedig folyton és folyton nagyobb mértékben tapasztaljuk azt, hogy a kormány nemcsak nem támaszkodik a közvéleményre, hanem azt, kivált a gazdaosztály közvéleményét, elnyomni törekszik. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Horánszky Nándor: Kisegít minket Ausztria ! Okolicsányi László: A mit eddig elmondtam;, az vonatkozik a törvényjavaslat genezisére és előzményeire. Magára a törvényjavaslatra nézve nekem ugyanúgy, mint az előttem szólott t. képviselőtársaimnak az & nézetem, hogy az itt kontemplált alapár mellett az a só még mindig nem lesz elég olcsó arra, hogy csakugyan előnyt biztosítson a gazdának. A sónak gazdasági czélokra való felhasználása ma sokkal nagyobb fontossággal bir, mint birt 1868 előtt, a mikor szintén olcsó marhasó volt. Az azóta fejlődött gazdasági viszonyok a gazdákat sokkal intenzivebb gazdálkodásra kényszeritették, és a gazdasági terményeknek, különösen a gabnanemííeknek nagymérvű árhanyatlása előtérbe tolta az állattenyésztést. Intenzive gazdálkodni csakis úgy lehet, hogyha minél több állatot szerez be, nevel és tart a gazda. A több állat tartása által a gazda a gazdasági terményekben megcsappant jövedelmének hiányát törekszik pótolni. Ily körülmények közt a marhasónak olcsóbbá tétele sokkal fontosabb gazdasági érdek, mint azt annak ellenzői feltüntetni szeretnék, és sokkal fontosabb, mint volt ezelőtt 29 évvel. Az 1875 ; L. törvényczikk értelmében ipari czélokra a tiszta kősó métermázsánként 58 krajczárért adatott. Ha mármost összehasonlítjuk ezt azokkal az árakkal, a melyeket a t. előadó úr felhozott, hogy példának okáért Pozsonyban 7 forint 23 krajczár, Szegeden 6 forint 45 krajczár lesz a marhasónak az ára, ezen törvényjavaslat életbeléptetése után azt találjuk, hogy