Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-21

21. országos ülés 1897. január 11-én, hétfőn. y az az előny nagyon is csekély, és tökéletesen tudom méltányolni Brázay Kálmán t. képviselőtársamnak azt a kívánságát, hogy a marhasónak az árát az egész országban, az ország minden pontján egyenlően állapítsuk meg. Hogyha ipari czélokra 58 krajczárért adhatja a só méíermázsáját a kincstár, hogyha külföldre sokkal olcsóbban adja, mint bármely belföldi fogyasztónak, a mi ki fog tűnni akkor, ha a miniszter úr gr. Zichy Jenő előbbi kérdésére válaszolni fog, nekem ugyan adataim nincsenek kezemben, de többszöri hallomásból tudom, hogy 2 forint, 2 forint 30 krajczár, 1 forint 80 krajczáros árakban szállítják a sót Romániába és más külföldi országokba, ha ilyen árban lehet a külföld részére sót szállítani, akkor azokat a költségeket, melyeket a törvényjavaslat szerint a kormány még az alapárhoz hozzáadni kivan, hogy 5 forintról 6 forint 45 krajezárra, vagy 7 forint 23 krajczárra emelkedjék az ár, a kincstár maga is viselhetné, és adhatná a sót az országban mindenhol 5 forintjával és akkor a kincstár, ha azt a sót, a mely Pozsonyban adatik el, az előadó úr számításai szerint 10 koronánál 2 forint 23 krajczárral adná olcsóbban, Szegeden 1 forint 45 krajczárral adná olcsóbban, még mindig sokkal drágábban értékesítené azt a sót a gazdák részére, mint a hogy értékesíti azt Romániában éá más külföldi országokban. Már Brázay Kálmán képviselőtársam is felhozta, hogy a törvényjavaslatban kontemplált ellenőrzési szabályok és a bárcza-rendszer igen sok zaklatásra fognak alkalmul szolgálni. Ha a képviselőház hozzájárul a törvényjavaslatnak olyan módosításához, hogy a marhasó csakis plombozott zsákokban bocsáttassák forgalomba, a mihez — úgy értettem — az előadó úr is hajlandó hozzájárulni, akkor az én nézetem szerint ennek a bárcza-reudszernek az alkalmazása tökéletesen feleslegessé válik. Az a kereskedő vagy sóelárúsító-engedélyes a sót nem fogja máskép, mint plombozott zsákokban kiadhatni a kezéből, a gazdáról pedig, a ki megveszi azt a sót, nem lehet feltételezni, hogy a redenaturálás nehéz munkájával foglalkozzék, kivált, ha igaz az, hogy ez a redenaturálási eljárás olyan sokba kerül, hogy ki sem fizetné magát. T. képviselőház! Én nem látok egyéb czélt ebben az egész báreza-rendszerben, mint egy új alkalmat arra, hogy a polgárokat akkor lehessen megzaklatni, a mikor tetszik. (Igaz! Ügy van! halfelöl.) Tökéletesen igaza van a t. előadó úrnak, ha azt mondja, hogy Erdélyben a bárcza-rendszer évek óta fönnáll, s talán a legritkább esetben fordult elő büntetés. Én ezt meg tudom érteni és nagyrészben tulajdonítom annak is, hogy Erdély igen hűséges kormányKÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. II. KÖTET. I párti ország és ott bizonyára még választások előtt és után sem tartják szükségesnek a zaklatásokat. Bizonyára Erdélyben as italmérés! engedélyeket sem kezelik úgy, mint Egerben. (Úgy van! balfelöl) De meg vagyok győződve, hogy ha e törvény életbe lép, akkor Hevesmegyében minden választás előtt tömegesek íes nek azok a bárczák miatti büntetések, melyek a törvényjavaslat 4-ik szakaszában kontemplálva vannak. Midőn tehát én a törvényjavaslatot mint olyant, mely a gazdasági érdekekben az eddigi állapothoz képest bizonyos javítást kétségtelenül tartalmaz, elfogadom: egyúttal kérem a t. házat, hogy az elmondottak figyelembevételével majd a részletes tárgyalásnál benyújtandó módosításaimat méltóztassék elfogadni. (Helyeslés balfelöl.) Molnár Antal jegyző: Asbóth János! Asbóth János: T. ház! Nekem előzetesen bocsánatot kell kérnem a mélyen tisztelt elnök úrtól és a t. háztól, ha látszólag rendzavarásra adtam alkalmat. Nekem teljesen mindegy, hogy előbb vagy utóbb beszélek-e. Mindig szívesen engedem át a szót bárkinek, annál inkább Okolicsányi t. képviselőtársamnak. Igazolásom az, hogy Zichy Jenő gróf már kétszer is leült, de a jegyző urak annyira el voltak álmélkodva, hogy pár perez telt el és még senkit sem szólítottak fel. Minthogy pedig én Zichy Jenő gr. után jelentkeztem, fel akartam ébreszteni a t. jegyzői kar emlékezetét. A mi a törvényjavaslatot illeti, én annak a legnagyobb gazdasági fontosságot, de megvallom, a látszaton túlmenő bizonyos politikai fontosságot is tulajdonítok. Gazdasági oldalát abban látom, hogy hozzá fog járulni, hogy véget vessen annak a visszás állapotnak, mely a magyar gazdákra nézve a legnagyobb mértékben megalázó, hogy ma már igazán minden firkoncz, a ki annyit ért a gazdasághoz, és nevezetesen azon súlyos létfeltételekhez, melyekkel a magyar gazda küzd, mint a ludak a sublimior mathézishez, hivatva érzi magát, hogy ne csak oktassa, hanem ócsárolja a magyar gazdát, hogy szerinte nem tér át elég radikálisan és elég gyors tempóban az intenzív gazdálkodásra. Pedig az ország igen sok részében még mindig, fájdalom, hiányoznak az intenzív gazdálkodás előfeltételei, a törvényhozás mulasztásai és a t. kormányzatok hibái folytán. (Ügy van! balfelöl.) Hisz hogy lehet ott intenzív gazdálkodás, a hol nemcsak egyes megyék, hanem a megyék egész csoportjai az állatjárványok miatt csaknem állandóan zár alatt vannak ? A hol ily vis major miatt az állatok megfelelő értékesítése lehetetlen, ott az intenzív gazdálkodás a gyöngébb gazdasági exisztencziáknak csak bukását siettetné. (Úgy van! balfelöl,) Anä