Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-26

26. országos ülés 1897. január 16-án, szombaton. 131 tebb elemeket válaszszák be és az analfabétákat nem: az utolsó nagy liberális győzelem alkalmával nagyobb számmal kerültek be analfabéták az 50 szabadelvű képviselőtestület tagjai közé, sőt egy irni s olvasni nem tudó a városi tanácsosi állásra is kandidálva volt s meg is választatott. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ezeknek az eseményeknek két oldala van. Az egyik tisztán a törvényesség terére tartozik, a másik a kormányzati politika terére. A törvényesség szempontjából a jogaiban sértett képviselőtestületi többség illetékes helyen megtette a lépéseket ennek az egész tisztújításnak a megsemmisítésére. Minthogy a közigazgatási bíráskodásról szóló törvény már életbelépett, a t. belügyminiszter úr nem is fog abba a helyzetbe jutni, hogy ezen megsemmisítési kérvények, illetve fölebbezések föiött döntsön. Tehát a kérdés érvényességi oldalát, a törvények betűjén ejtett sérelmek orvoslását az én t. küldőim más helyen a maguk útján keresik. Azonban az, hogy ilyen visszaélések egyáltalában előfordulnak, hogy a jelen konkrét esetben ismét előfordúljanak-e, hogy országszerte dívjanak s elharapódzzanak, ez már aztán a kormányzati politikának, a kormányzati szellemnek a kérdése. kérdés Jászberényben mindenesetre legközelebb gyakorlati alakot fog ölteni. Mert megtörténhetik — ón erősen hiszem, hogy meg fog történni — hogy legalább is a legfőbb közigazgatási törvényszék ezt az egész tisztújítást meg fogja semmisíteni, és akkor az egész vonalon új tisztújítás lesz. Új polgármesterválasztás azonban mindenesetre lesz, mert az előbb ecsetelt módon állítólag megválasztott. helyesebben: kinevezett polgármester erről az állásról rögtön lemondott. Kérdem már most, t. ház, vájjon szabad-e nekünk, ha mi a törvényeinkben rejlő szabadsági garancziákat csak félig-meddig is komolyan vesszük, ha mi nem keresünk a törvény betűjében ürügyet és lehetőséget arra, hogy ezeket a szabadsági garancziákat hatályuktól megfoszszuk, ha a törvény intenezióit nem megsemmisíteni, hanem megvalósítani akarjuk, ismétlem : szabad-e nekünk azt eltűrnünk, megengedhető-e egy oly kormányzat, mely a maga felügyeleti jogával nem tudja elérni azt, hogy a kandidáló joggal ellátott közegek ezt a kandidáló jogot a törvényben fentartott választási jognak megsemmisítésére és kijátszására ne használják fel? Mert az országszerte divó, hogy röviden fejezzem ki magamat: úgynevezettstrohmann-rendszer nem egyéb, mint a kinevezésnek legrosszabb, — mert leplezett, mert felelősség nélküli — formája ; ez nem egyéb, mint annak az intencziónak a meghiúsítása, annak a jognak a megvonása, melyet a törvény meg akart hagyni a megyéknél és a községeknél azokra a tisztviselői állásokra nézve, melyeknek betöltését függővé tette a választástól. Ennek a kandidaezionális jognak nincs és nem lehet más helyes értelme, mint hogy először zárassanak ki mindjárt a választás cselekményének megkezdése előtt azok az elemek, melyek törvényes qualifikáczióval nem birnak; — ha pedig még tovább akarunk menni, — ámbár itt már süppedékes talajon vagyunk, ha tovább akarunk menni a legszélső határokig, hogy zárassanak ki oly emberek, a kiknek erkölesi qualifikácziójuk nincsen meg, a kiknek hivataloskodása ott, azon a helyen nyilvánvaló veszedelmet rejt az állami érdekekre nézve; de hogy kizárassanak közbizalomnak Örvendő, köztiszteletben álló, feddhetetlen múltú, a közigazgatás terén tapasztalattal biró férfiak, pusztán csak azért, mert az uralkodó pártnak szekerét nem akarják tolni, hogy ezáltal a közönség nagy többségének bizalmát nem biró egyének tétessenek oly helyekre, a melyeknek betöltését a törvény a közönség bizalmának tart fenn: ez, t. képviselőház, a legfrivolabb játék a törvény betűivel; ez a törvény intenöziójának kijátszása. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azért én is azt mondom, hogy ha ilyen dolgok tisztán magyarajka vidéken történnek, akkor ez vagy a közönségnek oly elkeseredésére vezet, mely a törvény iránti tiszteletet teljesen lerontja s mely a nép elkeseredését a forradalom terére viszi, vagy pedig ha ez a közönség ezt eltűri, bekövetkezik és ezt tudatosan és szántszándékkal mondom, az a sokkal rosszabb alternatíva : a népnek önön jogai iránti közömbössége, a törvénytelen erőszakoskodás előtti meghajlása, a népnek szolgalelktísége. (Úgy van! a baloldalon.) És ha ez általánossá vált, akkor bekövetkezik nemzeti életünk ezredéves, egyedül biztos és mioden körülmények közt helytálló biztosítékának megingása. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Ha pedig ilyenek oly vidékeken történnek, a melyeknek nem magyarajkú közönsége nemzeti izgatásoknak van kitéve: akkor megnyitja az izgatásnak a közönség fülét és szivét, és betömi azok száját, a kik Magyaroaszág közállapotának védelmére akarnak kelni... (Élénk helyeslés, tetszés és taps a baloldalon.) Az adott esetben még csak meg sem lehet próbálni állami szempontból való indokolását annak az erőszaknak, a mely elkövettetett. Itt tisztán arról van szó: azt a közönséget, mely másfél évtizeden át szilárdul ragaszkodott egy elvi állásponthoz, és ha úgy tetszik, egy emberhez, 17»