Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-26

132 26. országos ülés 1897. január 16-ftn, szombaton. de tette azt a legtisztább, legönzetlenebb és a leghazafiasabb motívumok alapján, vérig-kinzás által ettől az elvhűségtől és ettől a személyes ragaszkodástól eltántorítani. (Igaz! Úgy van! a a bal- és szélső baloldalon.) Nos hát ez az a nagy ezél, mely szóban van. És én nem tudom, nem naivitás-e minden interpelláczió? Mint bevezetőleg mondtam, mai nap senkisem kénytelen a törvényekhez alkalmazkodni, a kinek ahhoz kedve nincsen, mert nincs hova appellálni; hacsak nem olyan az eset, hogy a biróság elé vihető, a melyhez még van bizalom. Különben a tapasztalások mutatják, hogy az emberek, ha politikai útra menne ügyük, még a felebbezést is abbanhagyják, mert nem lehet remélniök, hogy igazságot nyerjenek. A közvélemény erejére sem lehet appellálni, mert ha a közvélemény ereje nem volna elernyedve, nem értük volna el azt a stádiumot, a hol erkölcsi lehetetlenségek többé nem léteznek, akkor ilyenek elő sem fordulnának. Hanem én kötelességemnek tartom legalább azt a talpalatnyi tért megvédeni, melyet másfél évtizeden át megtartottam a politikai jogok legnemesebb, leghazafiasabb, legtisztább meggyőződésen alapuló gyakorlatának és remélve vagy nem remélve az utolsó lehelletig küzdeni ennek megtartásáért. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöl.) Kötelességemnek tartom küzdeni ezen közönség jogaiért, kötelességem, hogy szószólója legyek annak a közönségnek, midőn azt elvhfíségeért, midőn azt alkotmányos jogainak gyakorlásában tanúsított minden csábítás és erőszakot meghiúsító tisztességeért akarják üldözni, megbüntetni önkormányzati jogainak megcsorbításával. Ebből a szempontból, de azért is, mert a dolog általános érdekű. Hiszen mikor magánbeszélgetés körében a jászberényi dolgokat elmondom, mindig csak azt az egy választ kapom: így történik ez mindenütt, sőt egyik-másik még kritizálja a vezető egyének ügyetlenségét, hogy hiszen nem jól csinálta a dolgát, mert másutt írásban szokás kivenni a lemondási nyilatkozatot, itt azt elmulasztották; pedig dehogy mulasztották el, hanem daczára az írásnak, az egyik mondva csinált jelölt megváltoztatta a szándékát. Midőn tehát látjuk, hogy az egész vonalon folyik tovább az üldözés, még a győzelem után is, először is azt mondom: enegedjék meg, a rosszkdkiismeretnek nem lehet ékesebben szóló bizonyítéka, mint az, hogy az üldözést még a győzelem után is folytatják. (Élénk helyeslés balfelöl.) Hivatkozom azokra, a miket Horánszky Nándor tisztelt barátom a Székelyföldön történtekről mondott, hivatkozom arra, hogy számos kerületben képzett vagy valódi, de mindig parányi kihágásokért, az ellenzéki választókat mindig a büntetés maximumára ítélik és a bíróválasztásnál minden községben úgy járnak el, mint Jászberényre nézve mondtam. Hát ebben az őrültségben rendszer van ; ezen rendszerességnél fogva a dolog országos fontossággal bir, és ezen országos fontosságánál fogva, én a hazafias erényekben és önzetlenségben igazán tündöklő küldőim érdekében kötelességemnek tartom síkra szállni . . . (Élénk helyeslés bálfélól. Zaj és derültség jobbfelöl.) . . . Megengedem, hogy ezáltal ők is nevetségessé váltak, én is, a ki ezt felhozom ; de ezzel a nevetéssel szembeszállni nekünk dicsőségünk (Élénk helyeslés balfdöl.) és ezért bátor vagyok a belügyminiszter úrhoz a következő interpellácziót intézni (olvassa) : ^Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz. A Jászberény rendezett tanácsú városban múlt évi deczember hó 30-án tartott tisztújításnál, az annak vezetésére kiküldött megyei közeg maga nevezte ki a kijelölő bizottságba a képviselőtestület részéről választandó tagokat is, daczára annak, hogy ezekre nézve 103 képviselőtestületi tag névszerinti szavazást kért. Az ekkép törvénytelenül megalakított kijelölő bizottság az összes elöljárói állásokra akkép jelölt, hogy : 1. azokat a törvényesen qualifikált jelentkezőket, a kik általános tudomás szerint a közönség többségének bizalmát bírták, a kijelölésből kizárta; 2. minden állásra csak egy olyan egyént jelölt, ki arra valóban reflektált, köztük olyant is, a ki a törvényes qjialifikáczióval nem birt és mellette kettőt, a kiről eleve tudva volt, hogy szavazás előtt visszalép, a mint ez — egy esetnek kivételével — tényleg meg is történt. Minthogy ezen a módon tulajdonkép kinevezés útján töltetnek be az elöljárói állások, és — ha nem is sértetik meg a törvény betűje — de czéltudatosan meghiusíttatik annak szándéka, mely szerint a községi elöljáróságot a közönség választja saját bizalma szerint; minthogy tehát az ilyen eljárás a rosszhiszemű törvény-kijátszás jellegével bir; kérdezem a belügyminiszter urat: 1. Megengedhetőnek tartja-e a kijelölési jog gyakorlását? 2. Hajlandó-e, addig is, míg a törvény szabatosabban írja körűi a községek önkormányzati és választási jogát, saját felügyeleti jogkörében a kijelöléssel űzöít ezen visszaéléseket országszerte megfékezni ? 3. Minthogy pedig egyfelől a jászberényi képviselőtestületnek jogaiban sértett többsége illetékes helyen a múlt évi deczember hó 30-án történt tisztújítás megsemmisítését kérte, másfelől az akkor állítólag megválasztott polgármester állásáról lemondott és így talán egészben új tisztújítás, de mindenesetre új polgármesterválasztás várható,