Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-26

\ | g 26. országos ülés 1897. január 16-án, szombaton. seuyezhessen. De megtörténtek ezek a hibák és kénytelenek voltunk odajutni, hogy nem tudván az ipart a maga természetes, szabad fejlődésére hagyni, másrészről megvédeni oly ipar ellen, mely nagyobb erejénél fogva folyton versenyez, a privilégiumok terére voltunk kénytelenek lépni és csak akkép tudtunk teremteni itt-ott, azt is csak nagyipart, hogy adó és mindenféle más kedvezményekkel kellett kecsegtetni, csakhogy egyáltalában iparvállalatok keletkezzenek. Mi más ez, mint a privilégium rendszere a szabadság azon rendszere mellett, mely szintén egyedül képes csak az ipart támogatni. És ezzel megint csak arra a térre léptünk, hogy kedveztünk a tőkeuralomnak, mert a kisipart viszont egészen tönkretette az a verseny, midőn a szegény szabó, czipész vagy csizmadiával szemben ezrekre menő mennyiségben idehozzák a czipőt és egyebeket — mind készen meglehet venni — a nélkül, hogy a gyáros adót fizetne, emez pedig adót fizet és még elveszti a keresetét. Ez az önök támogatása az iparral szemben. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső bal oldalon.) És ekkor Arányi képviselő úr a fellendülés igazolásául azt hozza fel, hogy ime nem emeltük az adókulcsot és mégis emelkedtek az adók. Bocsánatot kérek, ha e mellett azt is mondom, hogyha 35 millió hátralék van: hogy lehet ebből a legkisebb föllendülésre is következtetni. Aztán nem fogják tagadni, hogy abban az adóemelkedésben igen nagy része van az adóprésnek, melyet alkalmaznak és még az adóprés mellett sem tud mindenki fizetni. Ez egyszersmind a szabadelvűséget jellemzi, nem épen az önökét, de az önökét is annyiban, a mennyiben ezt fentartják. Még a választási törvényt is adóvégrehajtásokra sülyesztették le. Mert ez a párt volt az, mely behozta azt, hogy csak az vehessen részt polgári jogainak gyakorlatában, a ki adóját megfizeti. Önök az adóbehajtások eszközévé tették a legszebb polgári jogot is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ily körülmények közt ne dicsekedjenek azzal, hogy befolynak az adók; azután meg ne dicsekedjenek az ország anyagi fel len dőlésével. Mert ez a rendszer előttünk áll, az tény, a mit a pénzügyminiszter úr sem tagad, hogy évtizedeken keresztül milliókat és milliókat áldozunk egy idegen kincstárnak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És midőn előttünk áll ez a tény, akkor felhozzák azt, hogy ime tiz év múlva 338.000 gyermekkel több jár az iskolába. Mit jelent ez? Azt, hogy az iskolázási kényszer mellett nem tudtak annyi iskolát felállítani, hogy minden gyermek járhasson iskolába. Ez nem lehet dicsekvés tárgya, hanem szégyenkezés tárgya. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És hogy rá utaljak arra, hogy csakugyan idegen kincstárba adóztunk, nem fogok számokkal dobálódzni, csak utalok arra és hivatkozom e tekintetben a pénzügyminiszter úrra, utalok azokra a jelenségekre, melyek tiz évenként beérkeztek, hogy ime tiz év alatt ennyi és annyi milliót fizettünk idegen kincstárba, hogy tiz év alatt ennyit vesztettünk s hogy jövőre nem fogunk ennyit veszteni. De a mit elfizettünk, azt nem fogják visszaadni, azt nem fogjuk soha visszakapni. Es azután azt mondják, hogy ime annyit vesztettünk szesznél, czukornál, sör adóban, majd jobban csináljuk, ez.után nem lesz veszteség, ezután ez a mi javunkra esik. Milliókra és milliókra menő összegeket fizettünk adóban idegen kincstárba és méltóztassanak megnézni, hogy visszakaptunk-e abból valaha csak egy krajezárt. Azután ne vegye a t. miniszter úr rossz néven tőlem, hogy per tangentem érintem, hogy annak idején, midőn programmbeszédeket tartottak, hogy méltányos kiegyenlítést akarnak, nem kell ajándék, ennek csak az az értelme van, hogy a kidobott milliókat nem kapjuk vissza soha; tehát ezekről le sem mondhatunk és mivel nem kapunk vissza és nem adnak vissza semmit, ez egyszersmind azt bizonyítja, hogy önök nem Magyarország javára fordították azt a sok milliót, hanem idegen kincstár javára, hogy tehát az a rendszer pénzügyileg is, közgazdaságilag is nyomasztó és akadályozza igazi fejlődését az országnak. (Úgy van! Úgy van! a székő baloldalon.) Már most, t. ház, még egyre akarok kitérni. A mit önök különös érdemnek hoznak fel és hivatkoznak rá, hogy ime mégis van egy érdemünk : az államháztartást rendezték. Először is annyi bizonyos, hogy senki jobban nem örvend annak, mint mi, ha az államháztartás rendeztetik, csakhogy ez olyan dolog, hogy a háztartást rendezték, hogy miután 30 évig mindig önök vannak az uralmon, ez annyit jelent, hogy eleinte rettenetesen elromlott a háztartás és csak azután rendezték. De miképen rendezték ezt tulajdonképen? A regálé-megváltással. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) No már a regálé-megváltásnál lehet a közmondásra hivatkozni, hogy egy rókáról több bőrt. Először is megkárosíták a gazdákat, mert a legrosszabb éveket vették a kiszámítás alapjául, azután azt mondják most, hogy a gentry pusztul, mert könnyelmű. Elvették továbbá a regálét, nem kisajátítás útján, hanem Agy, a mint a pénzügyminiszter úr meghatározta az árakat. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon!) Azután elvették azt úgy, hogy arra az évre nem élvezte, esak a végén kapta a kamatját az illető. A földbirtokosnak ezelőtt, midőn legnagyobb szüksége volt rá, április és május hóban, abból volt