Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-26

26. országos ülés 1897. január 1.6-áii, szombaton. JQ9 nem tíírhet, hogy tisztán polgárainak java, tisztán azoknak boldogulása és virágzása a törvényhozásnak a feladata. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És épen ezért azt hiszem, bár magam nem vagyok katholikus, de látom, hogy nagyon sok jó kathoíiku8 van nemcsak azok közt, a kik papi ruhát nem viselnek, hanem vannak papok is elegen s azt hiszem, e házban is vannak, a kik nem fognák eltűrni azt, hogy őket jó katholikusoknak ne ismerjék el és ne tartsák a katholikus vallás és a keresztény szellem védőinek, hogyha nem tartoznak is a néppárthoz. (Élénk helyeslés. Úgy van! a szélső haloldalon és jobbfelől.) T. ház! Alelkiismereti szabadság bajnokait azt hiszem, senki melegebben nem üdvözölheti, mint ez a párt, a melyhez nekem is van szerencsém tartozni. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A lelkiismeret szabadságáért ezeknek elődei már sokszor küzdöttek és küzdöttek katholikus vezérek alatt is. Nem kell mást említenem, csak II. Rákóczy Ferenczet. (Élénk helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) íme uraim, a lelkiismeret szabadságáért ezek készek voltak nemcsak szóval, de fegyverrel is helyt állani, ha kellett. És a lelkiismereti szabadságnak mégis talán ők is azt vallották és a ház minden tagja azt fogja első feltételéül vallani, hogy mindenki a maga hitét szabadon követhesse és akkép óhajtsa az üdvözülést, a mint meggyőződése és hite kivánja. (Helyeslés.) Ha ez így van, akkor nem értem a lelkiismereti szabadság hirdetését és a nemfelekezetiséget akkor, ha itt nem mondatik is, de épen vezéreik részéről a házon kivül eleget halljuk hirdetni azt, hogy ők tulajdonképen katholikus társadalmat akarnak. Hát, engedelmet kérek, mindenki tisztelettel fog meghajolni minden katholikus embernek nemcsak gyülekezési joga, hanem máís törvényes joga s annak védelme előtt is. De ha valaki azt tíízi ki ezélúi, hogy katholikus társadalom legyen, mit jelent ez? Hát lehet ez felekezetiség nélkül? Hát ez a felekezetiség lehetséges-e a nélkül, hogy más vallások irányában támadólag ne lépjenek fel ? Bizonyára nem lehet. Mert ha valaki a hitbuzgalmat oda is ki akarja terjeszteni, hogy miután szerinte minden ember katholikus, tehát neki a katho ikue társadalomban arra kell törekednie, hogy enyészszék el minden más vallásfelekezet az országban; ezt sem a lelkiismereti szabadsággal, sem pedig azzal, hogy ez nem felekezeti álláspont, összeegyeztetni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Lehet ezt hirdetni, de akkor ez csak jelszó értékűvé válik, épúgy, mint midőn valaki azt mondja, hogy a népnek nagy barátja, de azért azon a 67-es alapon állva, •— míg a szemükbe nem sütött egy liberális intézkedés világossága — a népre a legnagyobb terheket készséggel megszavazta. Ámde akkor azok, a kik 67-es alapon ezt tenni hajlandók voltak, ne beszéljenek arról, hogy a népnek barátai és azok ne emlegessék, hogy a kis embereken akarnak segíteni. Nagyon különös ez önmagában is, mert hogy lehet kis embert, nagy embert megkülönböztetni ott, hol jogról, támogatásról van szó Ily különbséget én nem ismerek. (Élénk helyeslés.) Ép a jogegyenlőség egyik feltétele annak, hogy a nép javát akarjuk. És a ki igazán a lelkiismereti szabadságot, a ki igazán a. nép javát akarja, az mindenesetre akarja a szabadságot. És ha önök akarják azt, ha akarják a lelkiismereti szabadságot, ha a nép barátai akarnak lenni, akkor nem volt szükségük önöknek nézetem szerint, bocsássanak meg, külön párttá alakulniok, akkor ebben a pártban megtalálták volna helyöket. (Helyeslés a szélső baloldalon) De mikor nem ezt keresték, hanem arra az alapra álltak, mely szerintem már magában nem biztosítéka a szabadságnak, akkor önök nem beszélhetnek ezekről a thémákról. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És azután kérem, azt mondják, hogy a keresztény szellem őrei? Mit jelent ez a keresztény szellem? Lehet-e erről általánosságban beszélni? Méltóztassanak megengedni, azt már csak mindenki a maga külön vallási fogalmai szerint itéli meg, hogy mi felel meg annak igazán. De ha általánosságban lehet arról szólni, azt hiszem, abban mégis esak minden keresztény vallásfelekezet megérti egymást és megegyezik, hogy az a szeretetnek a szelleme, az emberbaráti, a keresztény felebaráti szeretetnek a szelleme. No már kérem, ha a felebaráti szeretetet vallják, akkor miért hirdetik azt, hogy e hazában katholikus társadalmat kell alakítani, mert akkor aztán nem volna szabad többé szeietni és felebarátnak tekinteni azt, a ki a katholikus társadalomhoz nem tartozik. (Mozgás jobbfelől.) Én azt hiszem, kérem, hogy a keresztény szellem épen legnagyobb mértékben a szabadságnak szelleme. (Úgy van! Úgy van! szélsőbal felöl.) A szabadságnak szelleme volt s lesz mindig a keresztény szellem. A keresztény szellem hatása hozta lassankint a czivilizácziót is arra a térre, hogy legalább a népjogok érvényesüljenek. Nohát, ha a keresztény szellemet akarják védeni, ahhoz tartozik bizonyára az is, hogy valaki álljon helyt mindig azért, hogy saját hazája független, önálló és szabad legyen, (Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) s akkor méltóztassék idejönni s nem ott külön párton lenni. Megmondották, t. uraim, önök őszintén a magukét; azt hiszem, nekem is kötelességem megmondani a magamét, mert nem azért vagyunk itt, hogy olyanokat mondjunk egymásnak, a mi tetszik, hanem hogy meggyő-