Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-21

21. országos Ülés 1897. január 11-én, hétfőn. ? nek tartja azt az eljárást, a mely jelenleg Németországban és Ausztriában alkalmaztatik, és a mely mellett olyan marhasó állíttatik elő. a melyet csak tetemes költséggel és nagy fáradsággal lehetne ismét emberi használatra alkalmassá tenni. Ennek alapján terjeszti elő a pénzügyminiszter űr a jelen törvényjavaslatot. (Halljuk ! Halljuk!) Hogy azokat az előnyöket, melyeket a törvényjavaslat a gazdaközönségnek nyújt, kellő világításba helyezzem, szükséges, hogy néhány szóval jelezzem az eddig fennállott állapotot. A sónak alapára eddig átlagban métermázsánkint 9 forinttól 9 forint 50 krajczárig volt; kivételt a törvény csak némely sóbányavidékre nézve íett. így Erdélyben és az erdélyi részekben 6 forint 85 krajczárral adták a sót, Máramnrosban 8 forint 60 krajczárral, Árva-, Liptó- és Turóczmegyében 9 forint 70 krajczárral, Horvátországban 8 forint 25 krajczárral. Ehhez az alapárhoz járultak aztán különféle díjak és kezelési költségek, továbbá »szállítási apadás« czímén is egy kis összeg. A jelen törvényjavaslat pedig a marhasónak alapárát az egész országra nézve 5 forintban állapítja meg, kezelési illeték egyáltalában nem fog szedetni, a »szállítási apadás« czímén szedett összeg a felére redukáltatik: ezenfelül még csak a szállítási költségek fognak fenmaradni. Igaz, hogy ez nem ideális állapot, mert azok a vidékek, a melyek a sóbányáktól távolabb esnek, természetesen magasabb szállítási költségekkel lesznek megterhelve, mint azok a vidékek, a melyek a bányákhoz közelebb vannak, ámde hasonló viszonyok más tekintetben is fennállanak, a ki például vasút mellett van, az olcsóbban szállítja a terményét, mig az, a ki a vasúttól távolabb esik, drágábban szállít. Ez sem ideális állapot. A ki a bánya közelében van, annak olcsóbb a kőszén, vagy a só, mint annak, a ki a bányától távol van, De ez az igazságtalanság eddig is megvolt, a kérdés csak az lehet, az eddigi állapottal szemben haladást jelent-e a törvényjavaslat, igen vagy nem? Erre a kérdésre pedig csak igennel lehet válaszolni, mert a törvényjavaslat keresztülvitele után az alapár az egész országban csaknem a felére redukáltatik és a tetemes kezelési költségek egészen elesnek. Hogy a t. háznak erről a jövő állapotról némileg fogalmat nyújtsak, néhány tételt akarok csak összehasonlítani. Budapesten eddig a só ára volt 11 forint 02 krajezár, ezentúl a marhasó ára lesz 6 forint 68 krajezár; Szegeden eddig az ár volt 10 forint 83 krajezár, lesz ezentúl 6 forint 45 krajezár; Pozsonyban az ár volt 1 i forint 53 krajezár, ezentúl lesz 7 forint 23 krajezár. De még Erdélyben is, a bányák közvetlen közelében, az árredukezió, ha nem is ilyen tetemes, de mégis számottevő, minthogy általában 5 forintnál több nem igen lesz a marhasó ára. Ezekből az adatokból világos, hogy a törvényjavaslat az ország legnagyobb részében a gazdaközönségnek tetemes előnyöket biztosít, a melyek elegendők arra, hogy ezen törvényjavaslatot a háznak elfogadás végett ajánljam. Mielőtt azonban felszólalásomat befejezném, két pontra kell még kitérnem. Az első az, hogy kifogásoltattak a törvényjavaslatnak azon intézkedései, melyek az ellenőrzésre vonatkoznak. Azt hozták fel, hogy ezek a közönségnek vexácziójára fognak vezetni. Ezzel szemben csak azt kívánom megjegyezni, hogy külföldön mindenütt az ellenőrzés sokkal szigorúbb, mint a hogy ez a törvényjavaslat kilátásba veszi. ^Külföldön az a rendszer áll fenn, hogy a marhabirtokosuak előbb igazolnia kell, hány marhája van és igazolvány nélkül marhasót egyáltalában nem is kap, akkor is csak bárcza mellett, úgy, a hogy az ezentúl nálunk is történni fog, Már most sokan ezt az ellenőrzési rendszert új dolognak tekintik; ez azonban tévedés, mert Erdélyben ott, a hol a bányák közelében kedvezményes sóárak vannak, most is az ellenőrzésnek ez a módja dívik, a nélkül, hogy akár a közönség, akár a pénzügyi közegek részéről e tekintetben valami panaszt lehetne hallani. Előrelátható tehát, hogy ez a rendszer az ország többi részeiben sem fog a közönségnek zaklatásával járni; mindenesetre azonban az ily ellenőrzésre szükség van, nehogy az a kedvezmény, a melyet a törvény csak a gazdáknak akar juttatni, üzérkedés tárgyává tétessék. A második pont, melyet felemlíteni akarok, a következő. Polónyi Géza képviselő úr bemutatta a nyitramegyei gazdasági egyesületnek kérvényét, mely ezen törvényjavaslatra vonatkozik. A t. ház a kérvényt a pénzügyi bizottsághoz utasította, a mely azt tárgyalás alá is vette. A nyitramegyei gazdasági egyesület kérvényének lényege a következő: Üdvözli a törvényjavaslatot, kívánja, hogy az mielőbb törvényerőre emelkedjék, azonban intézkedéseket, óhajt oly irányban, hogy hamisítások ne történhessenek. Ebből a czélból javasolja, hogy a marhasó államilag ólomzárolt zsákokban 10—50 kilogrammos mennyiségben hozassék forgalomba. Erre nézve van szerencsém jelenteni, bogy 50 kilogrammos zsákok lesznek és a közönség csak akkor tartozik azokat elfogadni, ha az eladó sértetlen plombbal szolgáltatja ki. 10 kilogrammos zsákok azonban egyelőre nem hozhatók forgalomba, mert az túlságos költséggel járna. Nem tagadhatni azonban, hogy a gondolat, mely a nyitramegyei gazdasági egyesületet vezette, magában véve helyes, és hogy a hamisítások meggátlásáról a törvényjavaslat végrehajtásával gondoskodni kell. A nyitramegyei gazdasági egye-