Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-25

94 25. országos illés 1897. január 15-én, pénteken. lanság czímén tagadták meg a költségvetés elfogadását. T. ház ! A bizalom kérdésével nem kívánok ez alkalommal részletesebben foglalkozni. Volt alkalmam erről máskor nyilatkozni, midőn kijelentettem, hogy teljesen jogosultnak tartom a parlamenti életben a bizalmi kérdés feltevését minden megfelelő alkalommal és azt hiszem, hogy ez az alkalom a költségvetés tárgyalásánál, az appropriácziónál tényleg beáll. De ha ott, a hol valamely kérdést szakszempontból kell megbírálni, mint a hogy ez a költségvetés tárgyalásánál előfordul, a t. ellenzék minden alkalommal a bizalmatlanság álláspontjára helyezkedve tagadja meg az illető törvényjavaslat elfogadását, akkor, ha logikailag akarnak eljárni, szükségképen azon képtelen ered menyre fognak jutni, hogy semmiféle törvényjavaslatot sem fognak elfogadhatni, bármennyire szükséges vagy hasznos az az ország érdekében, mert hisz a mi parlamenti gyakorlatunk szerint minden törvényjavaslat a kormánytól származik, az ellenzék pedig mindig a bizalmatlanság alapján áll a kormánynyal szemben. Kossuth Ferencz képviselő úr közelebb lépett már a budgethez és megtagadta annak elfogadását azért, mert az a 67-iki kiegyezés alapján épült költségvetés, ő pedig a 67-es kiegyezésnek ellenese lévén, természetesen az ennek alapján létestílt költségvetést sem fogadhatja el. Á t. képviselő úr álláspontja helyességének igazolásául hivatkozott arra, hogy a 67-iki kiegyezés az ország anyagi javának előmozdítására egyáltalában nem tett semmit. Az ország fejlődött, fellendült nem a 67-es kiegyezés következtében, hanem annak daczára és az a fellendülés, a melyet a t. képviselő úr elég igazságos elismerni, nem a kiegyezésnek, hanem a 19-ik század haladó szellemének tulajdonítható. Azt hiszem, a t. képviselő ár maga sem helyez túlságos súlyt erre az argumentáczióra, mert bővebb megfontolás után kétségkívül maga is rá fog jönni, hogy ez az argumentáozió nem igen tartható fenn. E tekintetben csak arra vagyok bátor hivatkozni, hogy az 50-es és 60-as évek is a 19. századba estek és a történelem nem jegyezte fel, hogy az ország az időben valami nagyot haladt volna. 1867-bea nyerte vissza az ország önrendelkezési jogát saját ügyei felett és egészen más helyzete van egy olyan országnak, a mely összes intézményeit és így anyagi intézményeit is a saját czéljainak, saját érdekeinek, saját szükségleteinek megfelelőleg rendezheti be, mintegy oly államnak, mely nem önezél, hanem csuk eszköz egy másik állam érdekében, a melynél az a tendenezia, hogy amaz minél inkább kizsákmányoltassék, egyszerűen gyarmatnak tekintessék. ' (Felkiáltások a szélső baloldalon: Pedig ez úgy van! Ez tény !) T. ház! KosButh Ferencz képviselő úr a 67-iki kiegyezés ellen még azt is felhozza, hogy az annyiban sem felelt meg feladatának és czéljának, hogy Ausztria s Magyarország közt a jóbaráti viszonyt nem tudta helyreállítani, mert hiszen az osztrákok gyűlölnek bennünket és ezen gyíílölségüknek hangos kifejezést is adnak. Azt hiszem, t. ház, ha egy népnek egy másik nép iránt táplált érzelmeit meg akarjuk ítélni, nem lehet a szélső árnyalatoknak véleményét, vagy érzelemnyilvánítását venni zsinórmértékül ; mert ez kétségkívül nem képezi ä valódi, józan, hogy úgy fejezzem ki magam: legitim közvéleménynek kifejezését. (Úgy van! jobhfdöl) Méltóztassanak meggyőződve lenni, t. ház, hogy Ausztriában is igen jól ismerik a Magyarországgal való jó viszony fentartásának fontosságát és értékét, . . . Helfy Ignácz: Lehet, de csakis egyesek! Lukács László pénzügyminiszter: •.. s ott is igen jól tudják azt, hogy két oly államnak, mint Magyarország és Ausztria, melyek nemcsak a fejedelemnek azonossága által, nemcsak a közös védelemnek törvénybe iktatott kötelezettsége által, hanem a sok százados múlt, a nemzetközi konjunktúrák, a geográfiai helyzet s azonkívül az anyagi érdekek számos szálai által vannak egymáshoz kapcsolva és egymásra utalva, nem lehet feladata, hogy folytonosan az eltávolító momentumokat keressék és élesítsék ki egymás ellen, hanem ellenkezőleg az a feladatuk, hogy igyekezzenek azon momentumokat megkeresni, a melyek őket egymáshoz közelebb viszik, a melyek lehetővé teszik, hogy érdekeiket olyképen egyeztessék meg, hogy mindkét fél, mint önálló állam állván egymással szemben, minél kevesebbet legyen kénytelen érdekeiből feláldozni, mert csakis az érdekeknek ilyen igazságos s méltányos kiegyeztetése képezi erejének forrását kifelé s prosperitásának, fejlődésének feltételét itt benn. (Helyeslés. Úgy van! jdbbfelől.) Azután a t. képviselő úr rátér magára a költségvetésre és azt a kifogást hozta fel ellene, hogy azért sem fogadható el a költségelőirányzat, mert az úgy van szerkesztve, hogy a zárszámadások beterjesztése alkalmával óriási meglepetéseknek vagyunk kitéve, a mennyiben a bevételek sok millióval kedvezőbben záródnak le, mint a mennyivel azok tényleg előirányoztattak. Én, t. ház, konstatálom, hogy tényleg az utolsó időben, azt hiszem csakugyan annak a kellemes meglepetésnek voltunk kitéve, hogy a zárszámadás tényleges eredménye sok millióval volt kedvezőbb az előirányzatnál, s ez minden-