Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-25

85. országos ülés 1897. január 15-én, pénteken. 9o esetre sokkal előnyösebb, mint ha arra a kellemetlen meglepetésre ébredtünk volna, hogy a zárszámadások eredménye rosszabb, mint az előirányzat. (Helyeslés a jobboldalon.) De épen a budgetirozásnak ezen általunk követett módja volt az, mely lehetővé tette s biztosította azt, hogy megszabadultunk ezen kellemetlen meglepetésektől. Mert oly államban, mint Magyarország, mely folytonos fejlődésben és átalakulásban van, teljes lehetetlenség kikerülni azt, hogy a költségvetés megállapítása után ne merüljenek fel bizonyos szükségletek, ne támadjanak bizonyos igények, a melyeknek kielégítése elől elzárkózni az állami életnek stagnáczióra kárhoztatása nélkül nem lehet; nem lehet kikerülni azt, hogy bizonyos bevételi források vissza ne maradjanak, és ép ezeknek az előre nem látott kiadásoknak a fedezésére, illetve a bevételek tekintetében mutatkozó hiányok fedezésére szolgálnak azok a tartalékok, a melyek a budgetirozás ezen módja mellett egyedül érhetők el, a melyek nélkül bekövetkeznék az, hogy minden előre nem látott kiadásnak felmerülése, vagy a bevételnek visszamaradása vagy az adók emelésére, vagy hitelműveletek igénybevételére kényszerítené a kormányt, a mi, azt hiszem, normális viszonyok közt egyáltalában nem tartozik a helyes eszközökhöz. (Ügy van! jobbfelöl.) E tekintetben ne méltóztassék Angliának példájára hivatkozni, hogy ott, ha több az adóbevétel, leszállíttatik az adó ; mert először is egyáltalában nem hasonlíthatjuk a mi viszonyainkat Anglia viszonyaihoz. Mi nem képezünk olyan konszolidált államot és a mi budgetünk nem nyugszik olyan konszolidált alapokon, mint Angliának a budgetje. Egyébiránt konstatálnom kell, hogy Angliában sem történik mindig adóleszällítás, hanem valahányszor nagyobb szükségletek merülnek fel, megtörténik ott az adóemelés is, a mennyiben az adó százaléktételét emelik és ilyen többletből fedezik a szükségletet. Major t. képviselő úr panaszkodván a felett, hogy a kormány a mezőgazdaság érdekeit elhanyagolja, radikális intézkedéseket kivan a mezőgazdaság terén, a nélkül azonban, hogy megmondaná, mit ért ő ezen radikális intézkedések alatt ? Én, megvallom t. képviselőház, hogy olyan radikális intézkedéseket, a melyek életbeléptetése által a mezőgazdaságnak minden bajai egy csapásra orvosoltatnának, nem ismerek; hanem igenis megteszszük a mezőgazdaság érdekében azt, a mit józanul meg lehet tenni. A jelenlegi költségvetésben 1,500.000 forinttal nagyobb összeget bocsátunk a földnu'velésügyi miniszter rendelkezésére, mint a megelőző évben, úgy, hogy ha a t. képviselő úr végig nézi a föidmívelési tárcza költségvetését, azt fogja találni, hogy majdnem minden egyes rovatnál emelkednek a kiadások s ezáltal abba a helyzetbe jut a föidmívelési miniszter, hogy a mezőgazdasági érdekekben minél nagyobb tevékenységet fejthessen ki. Ez áll a szakoktatásra nézve is, a mit a t. képviselő úr hangoztatott, és áll annyival is inkább, mivel a mezőgazdasági szakoktatás teljesítésével nemesik a földmívelésügyi miniszter, hanem a kultuszminiszter is foglalkozik, a kinek költségvetése a jelen 1897-ik évre majdnem két millióval nagyobb, mint a megelőző évben. (Helyeslés jobbfelöl.) Panaszkodnak a t. képviselő urak közül többen, hogy a vidéki takarékpénztáraknál a kamatláb még mindig nagyon magas. Elismerem t. képvselőház, hogy e tekintetben nem állott be a kívánatos javulás, és hogy a vidéki takarékpénztárak ma is magas kamatlábba! dolgoznak, a mi természetesen következménye annak, hogy másoddiarinad kézből veszik a hitelt, a mely ennek következtében, míg az utolsó csatornába jut, tetemesen megdrágul. Bátor vagyok azonban figyelmeztetni arra, hogy méltóztassék összehasonlítani a vidéki takarékpénztárak mai kamat1.1b viszonyait az ezelőtt 10 —15 évvel uralkodott kamatláb-viszonyokkal és meg fognak gyö'« ződni, ho|y e tekintetben is tetemes javulás és haladás konstatálható; és fia ebből azt méltóztatik következtetni, hogy ezáltal a megélhetési viszonyok nehezedtek a drágább kamatláb következtében, méltóztassék tekintetbe venni azokat a tényeket is, melyek ellenkező irányú hatást gyakorolnak, méltóztassék tekintetbe venni, hogy például a földbirtok értéke s a haszonbérek tetemesen emelkedtek. (Ellenmondás a szélső haloldalon.) Ezekkel szemben a megélhetésre való eszközöknek, főleg pedig az ipari ezikkeknek árai, melyek a mindennapi életben és minden háztartásban szükségesek, épen az ipar tetemes emelkedése folytán jelentékenyen csökkentek. S ha mindezek daczára panaszokat hallunk a megélhetés nehézsége miatt, méltóztassék elhinni, hogy azoknak igen jelentékeny része nem az objektiv körülmények rosszabbodására, hanem arra a szubjektív körülményre vezethető vissza, hogy az egyéni igények minden mértéket meghaladólag emelkedtek, hogy a fényűzés oly mértéket öltött, mely sem az egyének társadalmi pozicziójával, sem vagyoni viszonyaival arányban nincs. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ez az, a mi az embereket igen sok esetben elégedetlenné teszi sorsukkal. Ez oly társadalmi baj, melyen a kormány sajuálkozhatik, melyet meg is róhat, de melynek korlátozása vagy megszüntetése nem áll hatalmában. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ugyancsak Major t. képviselő úr azt imputálja