Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-11

11. országos ülés 1896. deczember 11-én, pénteken. gg nemzet elévűlh étlen örök joga nem tenné is — hogy mi a mi államjogi és közjogi programmunkát változatlanul fentartsuk és annak megvalósításán fokozott buzgalommal fáradozzunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen, ha mi a nemzet képviseletét, a mely annyi külső, annyi felső és annyi belső áramlatnak és sugallatnak enged, ha mi a nemzet képviseletét vissza nem vonnók arról az útról, a mely az egykor eltemetettnek hitt, de még mindig kísértő birodalmi egység felé vezet, azt hiszi-e a t. bizottsági előadó úr, hogy abban a rettentő többségben találna oly erőt, a mely az azon utón való előhaladást meggátolná? (Ellenmondások a jobb oldalon.) Ha találna erőt arra, hát. mért nem talált a kisebb vétségek meggátlására ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Egy hang a jobbolda Ion: Mert nincs kisebb vétség!) Miért nincs felszólalás, miért nincs tiltakozás azon az oldalon alkotmányunkat ós függetlenségünket kompromittáló ilyen apró vétségek ellen? Azért, mert azok ellen sincsen már elég erő. E párínak. a mi pártunknak a gondviselés által kijelölt, a nemzet bizalma által követelt hivatása az, hogy az ország függetlenségének nagy eszméjét fentartsa; (Úgy van' a szélső baloldalon.) annál inkább fen tartsa, minél inkább bántalmazzák és hivatása, hogy a függetlenségi törekvés ne csak AZ eszme körében maradjon meg, hanem ezt kifejleszsze egy örökké tartó, mindig működő és soha nem lankadó nagy nemzeti szenvedélylyé. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Mert ha ez az erő erős nemzeti szenvedélyek kapcsán őrt nem áll, bizottsági előadó úr, az ön kezében és megbízói kezében az országnak még az a függetlensége is, melyet a 67-ik munkák meghagytak, csakhamar valamely összességnek részeként fog veszendőbe menni, végkép el fog enyészni. (Zajos helyeslés a szélső' haloldalon.) A t. bizottsági előadó úr egy benyújtott válaszfelirati javaslat tartalmát ürügyül használta fel arra, hogy a most lefolyt választásoknak védelmére keljen. (Halljuk! Malijuk!) Hát azt hiszem, a következő napok eseményei be fogják bizonyítani, hogy a t. kormány és többsége ezt a védelmet meg nem köszönik. Mi pedig bizonyos hálával vagyunk a bizottsági előadó úr iránt eltelve azért, hogy ezt a kérdést ő a maga részéről is első sorban szőnyegre hozta. T. bizottsági előadó úr! A belügyminiszter úr ez év valamelyik első hónapjában a házban kijelentette azt, hogy ő a legjobb kortesnek tartja a jó közigazgatást. A miniszter úr kétségtelenül komolyan mondotta, vagy legalább komolyan értette. Mit gondol a t. előadó úr, hogy ezt a nagy többséget a jó közigazgatás KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. I. KÖTET. korteskedte ide be, (Derültség balfelől.) és semmi más, csak a jó közigazgatás? Hát nézzük meg ezt a kérdést, mert annak én is hive vagyok, hogy vizsgáljuk meg és állapítsuk meg az előadó úrnak ezt a száraz tényállását. Azt mondja a bizottsági előadó úr, hogy a történetben nincs arra példa, hogy egész nemzet korrumpáltatott volna. Igaz, nálunk sincs, mert ha az egész nemzet korrumpálva volna, akkor százan és egynehányan nem volnánk itt. (Derültség balfelől.) És nem is hiszszük, hogy korrumpálni lehet. Akár mekkora és akár milyen komoly kísérletet tesz a t. többség, vagy valamely kormány, nem hiszszük, hogy sikerülni fog az egész nemzetet korrumpálni, azért ne is beszéljünk erről. Nem is tudom, hogy valaki állította volna, hogy az egész nemzet korrumpálva van. De azt mondja a t. előadó úr, hogy a szólási, a gyülekezési, a sajtószabadság, ezek a nagy kardinális alkotmánybiztosító jogok Magyarországon nem sértettek meg sehol. Hát megengedem, hogy nem nagyon sértettek meg, vagy talán sehogy sem, szabad volt szólni, gyülekezni és írni mindenkinek. (Felkiáltások: Csak szavazni nem!) Hanem a mi, előttem legalább, a fősérelem, nemcsak a hatalmi erőszakoskodás, — arra is kitérek, — hanem a pénzzel való vesztegetés, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) mert azt oly mértékben, mint most volt, én a mióta az alkotmányos élet mozgalmait ismerem, sohasem tapasztaltam. (Felkiáltások: Soha!) De mit gondol a t. bizottsági előadó úr, hogy a pénzzel való vesztegetés, vagy ne mondjuk itt épen vesztegetésnek, hanem a pénznek való jótékony használata (Derültség balfelől.) a sajtószabadságnál, a gyülekezési jognál és a szólásszabadságnál nem érvényesült? Talán ez egészen aképen történt, mint mikor Jézus Krisztus, vagy keresztelő szent János a pusztában prédikáltak, élvén csupán sáskával és vadmézzel? (Derültség balfelől.) Annak a gyülekezési jognak gyakorlása a kerületekben nagyon sok pénzbe került, a sajtószabadságnak gyakorlása már azáltal, hogy annyi sajtó annyit beszél, nagyon sok pénzbe került, (Úgy van! Derültség a szélső baloldalon.) a szólásszabadság pedig nem ér semmit, hogy ha nem gyakorolják. Sok ügynök, sok kortes, sok köztisztviselő utazgatott, járkálgatott és szónokolt, de sokan mindezt nem ingyen cselekedték. Azt mondja a t. bizottsági előadó úr, hogy »peccabatur intra et extra« és beszél az ilioni falaknál törtéaetkről belül és kivűi; mi azt tudjuk a mi kivííl történt, miért nem adja elő a t. bizottsági előadó úr, a mi a falakon és tárczákon belűi történt? (Derültség.) Miért nem beszél a központi pénztárról? (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) Egy dologgal legyünk 13