Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-11

90 11. országos ülés 1896. deczember 11-én, pénteken. tisztában, t. előadó úr; — a t. kormánynak lesz alkalma e kérdéssel még többszőr foglalkozni, mi adunk reá alkalmat, — (Derültség.) én elfogadom egyelőre hipotézisként és a vita lebetővé tétele érdekében, hogy vannak alkotmányos kiadások, melyek törvényesek s melyek megengedhetők és a melyeket tisztességgel lehet tenni s ha vannak ilyenek, hát megengedem, hogy ilyen alkotmányos kiadásokra bizonyos pénztárak alakíthatók. Ugy a mint az egyes ember az arra való pénzt előteremtheti; úgy egyes pártok, képviselői csoportok tisztességes, becsületes módon szerezhetnek pénzt közösen és abból barátaikat segíthetik, megengedem, hogy ezt a t. többség tagjai is megtehetik, de egyet nem engedhetek meg, hogy a kormány tagjai mint a közhatalom birtokosai, mint a köztisztségek viselői, hogy azok miniszteri állásuk felhasználásával központi kasszát teremthessenek és pénzt gyűjthessenek. (Igaz ! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt nem engedhetem meg és nem engedheti meg'az alkotmányosságnak semmiféle barátja, legyen az akár a nyugaton — a hol az előadó úr keresi — akár a keleten; nem engedheti meg, hogy a kormány rangok, rendek és kitüntetések osztogatásával szerezzen pénzt (Zajos helyeslés a balés szélső baloldalon.) és házaljon, hogy elmehessenek gazdag emberekhez és választási ezélokra, mint a kormány tagjai, mint miniszterek gytíjthessenek; mert a miniszter első sorban az országnak a minisztere, az hatalmát egy pártnak számára fel nem használhatja és ha felhasználja, az a közönséges tisztviselői állásnak mindennapi mértékével mérve bűnös eljárás. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon-) Mert az közpénzek htítelen kezelése. A miniszter, mint miniszter minden pártnak, nekünk is miniszterünk. Politikai kérdésekben hallgathat a ház egyik vagy másik pártjára többé vagy kevésbé, de mint miniszter közege az ország minden pártjának egyaránt. És ha mégis hivatalos minőségében csak a képviselők egy részére és számára gyűjt és kezel pénzt, és ennek érdekében a hivatalos hatalom minden erőszakát alkalmazza, ez a közhatalommal való híítelen visszaélés. (Zajos helyeslés a bal- és ssélső baloldalon.) És azután a t. előadó úr azt mondja, hogy peecatur intra et extra. Minden egyes ember megszegheti a törvényt, de arra már nem terjed ki egy embernek a hatalma, hogy másokkal is megtartassa azt. De a köztisztviselő köteles minisztertől le a legutolsó szolga bíróig, az utolsó Írnokig és segédhivatali alkalmazottig a törvényt nemcsak maga megtartani, de másokkal is megtartatni. Ha magánember sérti meg a törvényt, van fórum, a mely öt felelősségre vonhatja, s az végre is magánemberek törvénysértése. De ha köztisztviselő sérti meg, az ország 52.000 tisztviselőjének túlnyomó nagy része sérti meg azért, hogy a kormányon levő férfiakat hatalmukban megtarthassa, (Igaz! Úgy van! a ssélső baloldalon.) és megsértik a törvényt azok, a kik annak fentartására egyenesen hivatvák, esküjök, állásuk és életmódjuk által különösen kötelezvék, akkor, t. bizottsági előadó úr, ezt a paraílelát egyszerűen »intra és extra<-nak nevezni — politikai értelemben vett — tökéletes erkölcsi nihilizmus. Az a bizottsági előadói szék nem engedheti meg, hogy abból ilyen tanok hirdettessenek. Mi a mi nagy és fó'sérelmünk ? Nem az, hogy pénzzel vesztegettek, nem is az, hogy a törvényt megsértették még a tisztviselők is, hanem az, hogy Magyarországnak egész sor alkotmányos törvénye van, a mely a választási visszaélések ellen óv, azokat megtorolja, azok lehetőségét meggátolja, egész sor törvénye van, a mely nyíltan, szemen szöktében száz meg ezer tisztviselő által lábbal tapostatik, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és azon törvényeket sem hajtotta végre senki, azok végrehajtásának elmulasztásáért nem felel itt a miniszteri padokon senki. {Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ez a demoralizáczió legnagyobb mértéke. Nem szegény ember a korrupczió, a kit mézes-mázas szavak megejtenek, 10—20 forintért tévedésbe, bűnbe visznek, hanem azok az exczelíencziás és tekintetes urak, (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) kik a király által kinevezve, az ország köztisztségeit viselik és a közerkölcsök fentartására hivatott törvények egész sorozatát lábbal tiporják. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Erről beszeljen a t. bizottsági előadó úr! Ez az ő hivatása, ez az ő kötelessége. Pénzről beszélni választásoknál és pénzoszosztogatás és vesztegetés miatt panaszkodni! Hiszen annyira zavartak, annyira tisztátlanná lettek már a fogalmak, hogy ezt valami banális, közönséges, nevetséges dolognak tekintik. De hova vezet ez, t. képviselő úr? Az általam és barátaim által benyújtott felirati javaslatnak egy passzusa erről így szól: >Hazafias kötelességérzettel hívjuk fel Felséged figyelmét arra, hogy a most lefolyt választásoknál a pénzzel való vesztegetés eddig soha nem tapasztalt mértékbea alkalmaztatott.« Semmi mértékben sem engedjük mi azt meg; de ha az a reményünk eltűnőben van, hogy a pénzzel való vesztegetés hazánkban csökkenni fog és helyébe az a szomorú tapasztalás jön, hogy a pénzzel való vesztegetés mindinkább nagyobb mérvben fog bekövetkezni, akkor igenis már ideje, hogy maga a koronás fejedelem figyelme is arra fel legyen híva. »Az alkotmány legmagasabb intézménye a nemzeti képviselet, egybeállítva a törvényhozó hatalom gyakorlására oly férfiakból, kiket a nép