Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-11
m 11. országos ülés 1896. deczemlbér 11-én, pénteken. vagy jelent valamit, s ha igazán jelent valamit, akkor az bűn és vétek az ország törvényei ellen; (Úgy van! Úgy van! balfélől.) vagy pedig semmit sem jelent, s akkor, boesánat ezért a kifejezésért, de reá én mást nem találok: közönséges ostobaság. (Úgy van! Úgy van! balfélől.) Mert ha egy olyan nemzet államának az elnevezésével, a minő a miénk, akkor, a midőn a mi államiságunk belső, különösen külső és nemzetközi elismerése folyton és folyton gátoltatik, folyton és folyton elhomályosíttatik, folyton és folyton bántalmaztatik, magához a nemzethez, a nemzet képviseletéhez intézett királyi szóval akként bánnak, állami létünket éppen az ezeréves ünnep pillanatában akként jelzik, hogy az nem egyéb, mint valami összességnek egyrésze: ha ennek nincs komoly jelentősége, akkor, ismétlem, ezt másként nem jelezhetem, De én nem hihetem, hogy ennek nincs komoly jelentősége. Nem, mert ha ez a tünet csak magában állana, nem félnék. De nem magában áll. Hasonló természetű, államiságunk elhoinályosítására, sőt eltüntetésére irányuló jelenségek egész sorozatát látjuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Maguk a 67-iki törvények — az előadó úrnak ezt tudnia kell — határozottan két államról szólanak: Ausztriáról és Magyarországról, két államterületről és a két államnak egymáshoz való internaczionális szerződéséről. Ha ez van a törvényben, ha ez van a nemzet öntudatában, ha minden becsületes magyar ember tudománya csak ezt tanítja, és csak ezt engedi meg: akkor a nemzethez intézett királyi beszédbe ezt kizáró, ezt megalázó kifejezésnek belejönni nem szabad. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezért a kormány felelős. Azt mondhatná az előadó úr: a szó elrepül, nem árt, sem kardja, sem lőfegyvere nincs. De nem így áll a dolog. Először csak értelmetlennek látszanak a szavak, de a szót megszokja a nagy közönség és ha megszokta a szót, kezdi megszokni az általa jelzett eszmét is, és aztán előállanak a rettentő többségek és bizottsági előadók és instituálják azt az eszmét. Ha az előadó úr visszaemlékeznék nemzetünk 3—-4 dos történetére, látná, hogy a nemzet önállóságát súlyosan bántalmazó leggonoszabb intézmények így jöttek létre, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) magok az úgynevezett közös ügyek is; az 1580-iki országgyűlésen a királyi biztosnak a rendek fejéhez vágták a mixta negotia kifejezést és inkább ott hagyták az országgyűlést, semhogy oly dolgok tárgyalásába fogjanak, melyeket közös ügyeknek akartak hivni. De addig beszéltek a bizottsági előadó urak, előbb meggondolatlanul, később ezélzatosan, hogy utóbb az eszmét kezdték megszokni s végre instituálták is. Ily kifejezések ellen nekünk tiltakoznunk kell. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha az előadó úr valóban oly hiven képviselné a nemzeti közérzilletet, mint a milyen híí képviseletével hivalkodik, nem kellene bevárnia, míg mi tiltakoznunk: kötelessége lett volna neki és a többségnek és a kormánynak, hogy ez ellen tiltakozzanak. Az előadó úr azon férfiak iránt, kik velem egy közjogi nézeten vannak, kegyelmesen viselte magát, minket nem bántott, kétségtelenül azért nem bántott, mert nem akart s nem azért, mintha a mi politikai s közjogi elveink megtámadhatatlanok volnának, ő legalább ilyenforma színt ad a dolognak. De meg vagvok győződve, hogy nem egészen így áll a dolog. Nem velünk gyakorolt ő kegyelmet, hanem saját magával, (Derültség a ssélsö baloldalon.) midőn azon egyszerű, közvetlen, a nemzet egész érzülete által megszentelt igazságoknak, melyek a mi államjogi programmunkat képezik, neki rontani nem akart; nem akart azért, mert nem tudott. De maga az, hogy a királyi megnyitóban már ily kifejezések foglaltatnak; hogy a külügyek most már tőlünk elzáratnak egészen; hogy a külügyeket átcsempészik a delegácziók terére, a melyben — ismétlem — mi meg nem nyugodhatunk, mert mi a delegácziókat arra illetékeseknek soha el nem ismertük, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hogy a király a delegácziók előtt trónbeszédszertí nyilatkozatokban beszéljen, igenis udvariassági elfogadási nyilatkozatokat tehet a korona; de ezen túlmenni, a külügyekről nyilatkozni, programmszeru kijelentéseket tenni, a nemzetnek a külügyek dolgában való megnyugtatását a delegácziók útján kisérteni meg, ez kijátszása országgyűlési jogkörünknek, ez egy alkotmányjogi képtelenség, (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) a mikor az országgyűlésnek egy közönséges, de megszabott hatáskörrel biró bizottsága több jog gyakorlatára látszik felruházottnak lenni, mint maga az országgyűlés, a mely azt kiküldte és a melynek ez a bizottság a kormány útján jelentést tenni tartozik. Tudom én, hogy ez úgy szokásból jött, de azt is tudom, hogy ez a szokás se akkor, a mikor megkezdődött, se 25 — 30 év óta, amióta megvan, sohasem gyökerezett sem alkotmányos törvényekben, sem a nemzet megnyugvásában, (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) és a nemzet megnyugvás ahhoz nem is fog járulni és a legközelebbi alkalommal, ha még az megkísértetnék, kötelességünknek fogjuk tartani erkölcsi erőnk egész teljességével felelősségre vonni azt a kormányt, a mely a koronának ilyen sugallatot és ilyen tanácsot ad. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát ismétlein, már maguk ezek a tünetek, melyekre rámutattam, teszik kötelességünkké, —-ha már a nemzet érzülete, a
