Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-11

86 H« országos illés 1896. deozember 11-én, pénteken. úr kormánya egészen kifelejtette az összes fejedelmi nyilatkozatokból s hogy bár nem eléggé mély az a csatorna, a melyet ott a zuhatagokba ástak, de arra mégis elég mély volt, hogy abba Magyarországot eltemessék a nemzetközi világ előtt, ("Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) holott Magyarország áldozata, pénze és értelmisége csinálta azt, (Igás! Úgy van ! a bal és szélső baloldalon.) és csak a magyar király nyithatta meg azt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez is jelvény, ez is mozzanat! Hát ezek azok a felejthetetlen hagyományok és az erkölcsi erő azon tudata, mely örökre fennáll? (Derültség a szélsőbalon.) Egy másik kifejezés is feltűnik nekem. Ez a felirat mindig »Felséged kormányárók beszél. Tudom, hogy bizonyos történeti konvenczionális szokás hozza magával, hogy ez a szó a feliratokban alkalmaztassák. Hanem talán ideje volna már ettől a konvencziótól eltérni s azzal a zsenialitással ,mely megkísérti a magyar nyelvnek ily alakban való használatát, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) talán indokolt lenne már egyszer a nemzet méltóságához és önérzetéhez közelebb álló »mozzanatot« tenni bele ebbe a felirati javaslatba, a mikor a kormányról van szó. Mert hisz ő Felségének kormánya — mi legalább azt hiszszük még mindig —• talán a nemzetnek is kormánya, vi\gy mi. És ha a kormány a Felségé, és ha a többség a kormányé, és ha a nemzeti közérzet a többségé, és ha mindennek: a koronának, kormánynak, többségnek és nemzeti közérzületnek összes hazafiúi ambicziója a jövőben ez által a felirati javaslat által van igazán elénk állítva, akkor higyje meg a t. bizottsági előadó úr, ilyen fellobbanó disputa által, a melylyel ő előadói szerepével össze nem férő módon ezt a felirati vitát megkezdette, és semmiféle választási visszaélések eltüntetésével ég semmiféle ígéretekkel, programmokkal ezt a nemzetet, a legközelebbi jövőre legalább, erőssé,, egészségessé tenni nem lehet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Még e bizottsági felirati javaslat aláírása ellen is van nekem kifogásom. Aláírásnak »Magyar-, Horvát- és SzlavonoTszágoknak országgyíílésüeg egybegyűlt képviselők van itt javaslatba hozva. Madarász József: Alkotmányellenes ! Pulszky Ágost előadó: Régi forma! Eötvös Károly! Én azt hiszem, t. bizottsági előadó úr, hogy az 1867:11. törvényczikk talán mégis illetékesebb az országgyűlésnek alaposan és helyesen való elnevezésére, mint a bizottság vagy a t. többség, vagy ezen t. kormány. Az a kifejezés, melyre a király esküt tett, s mely a törvényben benn van, ez: »Magyarország és társországainak képviselői«, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) nem psdig »Magyar-, Horvát- és Szlavonországokoak országgyfílésileg egybegyűlt képviselői«. Ez az elnevezés egyébiránt sem a történelemnek, sem a diplomácziának, sem a valóságnak meg nem felel, (Helyeslés a szélső baloldalon.) de a nemzet aspiráczióinak sem felel meg és én igen kérném a bizottsági előadó urat, hogy a törvénybe iktatott királyi eskünél okosabban ne törekedjék magát kifejezni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) De tartalmi bírálatába is nagyon kevéssé mélyedek ezen bizottsági javaslatnak, mely sok kérdésben, sok javaslatot, sok reformideát érint és sorol fel; voltaképen felsorol annyit, a mennyi a trónbeszédben felsoroltatott, de azután a megoldás irányáról nem beszél semmit, sőt még a legközelebbi, legfontosabb teendők egyikében az Ausztriával való egyezkedési kérdésben sem tud az ember tájékozást meríteni, hogy vájjon a nemzet erejét meddig akarja mérni s meddig akarja azt a másik szerződő államnak kiszolgáltatni, vagy meddig akarja saját országunk számára megvédelmezni ? A legfontosabb mozzanatokban— hogy az előadó úr szavaival éljek — egyáltalában nem nyerünk semmi irányban tájékozást. Csak egyetlenegy pontban ment túl a bizottsági javaslat a tróubeszéden; abban az egy pontban, a hol a trónbeszód a közigazgatás rendezésének egyes kérdéseiről szól, de nem jelzi az irányt, melyben ezeket rendezni fogja: ott a felirati javaslat hivatkozik az 1891-ik évi XXXIII. törvényezikkre. Itt legalább irányt jelöl. Nos hát figyelmeztetem a t. bizottsági előadó urat, hogy ha oly irányban törekszik a kabinet a közigazgatás rendezésére, hát akkor, bármily kis számmal legyenek itt az ellenzékek, (Helyeslés a szélső baloldalon.) még mindig éreznek magukban elég erőt (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és éreznek elég kötelességérzetet, (Úgy van! a szélső haloldalon.) hogy megkérdezzék attól a kabinettől, a mely ezt tenni fogja s attól a többségtől, a mely talán támogatja, de részben talán nem fogja támogatni, azt az irányt, hogy hát a nemzetnek igaz megbízottai gyanánt ülnek-e ott ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A 1 bizottsági előadó úr azzal a bizottsággal együtt, a melynek képviseletében az előadói székben ül, érezte, hogy abban valami szokatlan, talán valami hiba van, hogy a királyi megnyitó beszéd a külügyekről teljesen hallgat. A t. bizottsági előadó úr ugyan most beszédében nem hallgatott a külügyekről, de az én nézetem szerint jobban tette volna, hogyha itt is hallgatott volna. (Derültség. Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja ugyanis, hogy meg kell nekünk engednünk azt, hogy a külügyek kérdése gyakran a formalizmus látszatával bir. (Derültség