Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-11
11. országos ülés 189G. deczeniber 11-én, pénteken. 8: : ; és előnyére. (Élénk tetszés jóbbfélöl.) Ajánlom a felirati javaslatot elfogadásra. (Élénk éljenzés és taps jobb felől. A szónokot számosan üdvözlik.) Lázár Árpád jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. képviselőház! A t. képviselőháznak minden tagja kétségkívül egészen természetesnek fogja találni, hogy én azon felirati javaslatot, a mely bizottsági javaslatnak mondatik, és azokat az indokokat, a melyeket a bizottssgi előadó úr előterjesztett, nem fogadhatom el. Az is természetes, hogy én a magam álláspontját és azon elvbarátaimét, a kiknek megbízásából is felszólalok, szintén elő fogom terjeszteni. Ezen előterjesztésben foglalkozni fogok a t. bizottsági előadó úr mai beszédével is. De e foglalkozásom közben én is akként járok el, de egészen komolyan, (Derí-Uség.) a miként ő jelezte, hogy bizonyos kímélettel tölti magát. (Derültbég balfelöl.) Én is kímélettel töltöm magamat, mikor beszédével fogok foglalkozni, de szíves figyelmét mégis felhívom arra a körülményre, hogy eayszer-másszor, a nélkül, hogy bármily sértés volna kijelentésemben, akár nyíltan, akár titkon, annak az ötletnek a kifejezésére, a melyet, ki akarok fejezni, a legalkalmatosabb angol modorú szavakat fogom használni. (Derültség a szélső baloldalon.) A t. bizottsági előadó úrral az angol parlament modorában, és a tudományos polémia modorában — azt hiszem — lehet beszélni. Mikor ő beszédét itt előterjesztette, rögtön eszébe jutott, hogy az afrikai vadászok, ha oroszlánra, párduczra akarnak vadászni, csalétkül egy szegény kis gidát kötnek ki valamely bokorba, hogy annak sírása és vergődése vonja oda az oroszlánt és párduczot, hogy azokat azután óvatlanul le lehessen lövöldözni. Mit gondol a t. bizottsági előadó úr, a kabinet őt nem erre a szerepre szánta ? (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Nekem ez iránt nagy a gyanúm, de én azért biztosíthatom az előadó urat, hogy mi azért a bokorhoz lekötött szegény gidára nem pazaroljuk el minden figyelmünket, hanem mi vigyázni fogunk a kabinetre s a háta megett álló többségre és azon fegyverekre, a melyek az ő kezében vannak. (Tetszés balfelöl.) Előterjesztésemben kétségtelen kötelességem bírálat alá venni mind a trónbeszédet, mind a felirati javaslatot. (Halljuk.' Halljuk!) Ezen kötelességem teljesítésének ki kellene terjeszkedni különösen a bizottsági felirati javaslat alaki oldalára is. (Helyeslés 'a szélső baloldalon.) Ehhez, megvallom, igen nagy kedvet nem erezhetek magamban, mert a kiterjeszkedés, ha teljes akarna lenni, sok nehézséggel járna. Vannak ennek a felirati javaslatnak oly részei, oly pontjai, a melyeket igen nehéz megérteni, s bizonyos önszeretettel mondom azt, hogy én azt gondolom, hogy ha nem igen tudom megérteni, ebben talán a hibásabb fél nem én vagyok. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez a felirati javaslat sok tekintetben oly hangon van írva — mindig az alakjáról szólok csak —, a melyet mi még eddig a magyar nemzet önérzetes nyilatkozataként nem szoktunk meg; (tJgy van! a szélső baloldalon.) oly hangon van írva, mely azon férfiúnak, a ki a koronát képviseli, jó ízlésével talán egészen meg nem fér; oly hangon van írva, a mely sem a magyar országgyűlés többségéhez, sem a magyar országgyűléshez nem egészen méltó. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt van mindjárt ennek a felirati javaslatnak harmadik alineája. Talán nem kell felolvasnom. Hogy ennek az alineának az elemzése mire vezetne: azt a t. bizottsági előadó úr talán nem kísértette meg, azt hiszem, igen jól megfontolt okokból; mi pedig hiába kísértenők meg ; mert mikor ebben oly kifejezések vannak, hogy »az ezredévi honalapítás emlékével kapcsolatos alkotások, melyek jelentősége egyébiránt megbecsülhetetlen, . . . mindenkorra jelvényeivé lettek ; azon soha eléggé meg nem hálálható hozzájárulásnak« (Derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Olvassa tovább!) »a melylyel Felséged a nemzeti élet összes tényezőit egybeforrasztotta, s feledhetetlen hagyományúi megteremtette az erkölcsi erő azon tudatát, a mely a király és a nemzet érzései és törekvései egybeolvadásának bizonyságából fakad*. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) Az ily szöveg elemzéséhez én nem igen szívesen fogok, és egészen hihetőnek tartom azon különben éiezszeru kijelentést, melyet egy illetékes férfiú tett, hogy csak az a szerencse ebben a szövegben, hogy Európa mívelt nyelveire lefordítani nem lehet! (Élénk derültség a bál- és szélső baloldalon.) Irodalmi tekintélyünk tehát a haza határain kívül csorbát nem szenved. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) Mit jelent ebben a szövegben az, hogy: »jelvény«? Az ezeréves nemzeti emlékünnep ezen mozzanataiban — hogy a t. bizottsági előadó úr szavaival éljek — mit jelent ez a szó? Azt tudom, hogy mikor a magyar nemzet ezredéves emlékünnepének sok részét ülte — és igaz hazafiúi örömmel ülte — a sárga-fekete lobogó akkor is ott lengett a királyi palotán. Ez jelvény. Azt is tudom, hogy mikor az országgyűlést megnyitották, a Grotterhaltét húzta vagy fújta a közös hadsereg egy része odafenn az országgyűlésen. (Félkiáltások a szélsőbalon: Mozzanat!) Ez is jelvény. Azt is tudom, — a t. bizottsági előadó úr egészen elfelejtkezett itt róla — hogy mikor Idunai zuhatagok szabályozásának ünnepélyét tartották, ott Magyarországot a t. előadó
