Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-11

84 11. országos ülés 1896. deczemfrer 11-én, pénteken. működéséhez szükséges intézkedéseken kivűl« első teendő a választási reform. Nem tudom, mit ért ezen intézkedések alatt: az indemnityt, vagy a költségvetés megszavazását? vagy érti azoo kérdések megoldását is, a melyek a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és államokkal való szerződéses megállapodásokra vonatkoznak? Ha ezeket is »az állami gépezet zavartalan működéséhez szükséges intézkedéseknek« tekinti csupán: akkor a t. képviselő úr ugyan egy látszólag igen radikális követelménynyel áll elő, a mely a valóságban azonban vajmi kevéssé különbözik attól, a melyet a többség maga is előterjesztett, mert hiszen a többség mit kivan? Azt kívánja, hogy azon törvények és reformok, a melyek az állam jövőjének és szükségleteinek szempontjából imílhatlanul nélkülözhetetlenek, intéztessenek el. De azt is találja — és ez a különbség van, úgy látszik, a t. képviselő úr felfogásiés a mienk között e részben — hogy rövid az öt esztendő ezeknek a teljesítésére és kimerítésére. Ezeknek is egy hosszú lajstromát adja elő a többség válaszfelirata, és ezen kérdéseket igen fontosaknak és lényegeseknek, de mindnyáját olyanoknak tartja, a melyek az állam ügyeinek zavartalan vezetése és intézése szükségéből múlhatatlanul következnek, mindegyiket olyannak tartja, a melyek normális fejlődésünk szükségképeni követelményeit képezik. De e mellett nem felejti el, hogy ezek magukban is oly jelentékenyek, magukban is oly fontosak, hogy ezeknek első sorban való tárgyalása, hogy ezeknek sikeres megoldása már egy országgyűlési cziklust egészen betölt. És, t. ház, itt van a különbség a többség felelősségteljes és a kisebbség felelősségtől ment, vagy kisebb felelősséggel járó nyilatkozata közt. A többség elegendőnek tartja kifejezést adni annak, hogy mely munkálatokat tart nélkülözhetetleneknek és fontosaknak tényleg és így most elvégzendőknek. A kisebbségnek teljesen jogában áll a jövő eszményeire a nem ezen or szággyűlés, a nem ezen öt esztendő folyamata alatt, hanem a később teljesítendő, vagy érvényesítendő eszményekre is rámutatni. És ha csak ennyiben állana is a különbség a kisebbség és többség álláspontja között: én a legnagyobb örömmel hajolnám meg az azon válaszfeliratban foglaltak előtt. De fájdalom, és ez az, a minek kifejezést kell adnom e helyről, más annak a tartalma és más annak a hatása. (Zaj a baloldalon.) Minden alkotmányos országban megvan a többségnek és megvan a kisebbségnek a kötelessége. A többség kötelessége az, hogy oly nyilatkozatot ne tegyen, a melyért a munkásságban és az eredményekben felelősséget ne vállalhasson. (Felkiáltások balfelől: Ez a többség kötelessége is. Helyeslés jobbról.) De a kisebbségnek is megvan a maga kötelessége. (Halljuk! Hulljuk!) A kisebbségnek minden alkotmányos országban az a kötelessége, hogy bármi történják, minden körülmények között az alkotmány és a törvény iránti tisztelet gyökereit meg ne ingassa a népben és meg ne ingassa az országban. (Mozgás a baloldalon és felkiáltások: Ez a többség kötelessége első sorban!) Ha a nyugati művelt és az alkotmányos fejlődésnek magas fokán álló nemzetek példáját nézzük: azt tapasztaljuk, hogy voltak idők, midőn az egész ország sorsát eldöntő kérdések egy-két szavazattól, egyelőre láthatatlan, majdnem bizonytalan többségtől fiigo-ött. (Úgy van? jobbfelől.) Volt idő, a mikor a reszpublika vagy monarchia megállapításának kérdése egy nagy európai államban egy szavazaton függött. Volt idő, a mikor Amerikában az egész politikai irány, az egész politikai jövő, a nagy északamerikai uniónak együttmaradása, vagy kettészakadása kevés szavazattól függött. És azt méltóztatnak hinni, hogy akkor sem voltak felszólalások, vagy kétségek előzetesen a tekintetben, hogy teljesen alkotmányos eszkö zökkel, vagy nem teljesen alkotmányos eszközökkel lettek a választások vezetve és intézve, hogy akkor sem voltak felszólalások a korrupczió, a választások eredményének meghamisítása, apreszszió és más ilyféle mozzanatok iránt? Méltóztassanak azon országok történetén végiglapozni, méltóztassék az utólag részrehajlatlanúl és egyhangúlag igazolt eredményeket megolvasni: egyet ott mindig megóvtak. Megóvták az alkotmányosságot, a biztos, nyugodt fejlődést a legnehezebb viszonyok közt is; megóvták azt, hogy az országnak alkotmányos úton megadott válasza bizonyos kérdésekre véglegesnek, feltétlennek lett tekintve mindenki által, (Élénk helyeslés jobbfelől. Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) hogy az ország törvényes és alkotmányos szava előtt meghajolt mindenki. Ezt követeljük mi is. Ezt követeli ez a többség. Ezt követeli a nemzet, s a többség épen azon tudatban, hogy a nemzet áll háta mögött. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezt követeli azért, hogy azon áldásos, azon helyes működés terére ráléphessen, a melyre a trónbeszéd is utal. Ezt követeli azon tudatban, a melynek következtében nyílt lojalitással és a hódolat teljével léphet a trón elé a nélkül, hogy ez által saját önérzetének és az országgyűlés alkotmányos jogainak, állásának, hatalmának bármiben derogálna; azon tudatban, a melyben meg van győződve, hogy azon elvek, azon rendszer, azon nyomok alapján, a melyeket a múlt országgyűlés alkalmával érvényesített, a melyet a kormány képvisel, a melyekhez való ragaszkodás, a melyek alapján tett Ígéretek beváltása folytán a kormányhoz bizalma van — fog a jövőben is működni és dolgozni az ország üdvére