Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-10
10. országos ülés 1896. deczember 10-én, csütörtökön. 75 Következik a Kossuth Ferencz képviselő úr interpellációjára adandó felelet. A miniszterelnök úr kivan szólani. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Kossuth Ferencz képviselő úr interpellácziót intézett hozzám a vám- és kereskedelmi szerződés felmondása tárgyában. Az interpelláczió három pontból áll s így hangzik (olvassa) : »1. Igaz-e a bécsi lapok azon híresztelése, hogy a magyar kormány felmondta a vám- és kereskedelmi szerződést? 2. Miért nem közölte a kormány az elhatározását a már megalakult képviselőházzal? 3. Miért kezdte meg a tárgyalásokat a szerződés megújítása végett, mielőtt a felmondás megtörtént volna, bár az 1887 : XXIV. tcz. 23. §-a tisztán kimondja, hogy csak a felmondás után kezdendők meg a megújítás iránti tárgyalások ?« Hát, t. ház, igenis Kossuth Ferencz képviselő urnak első kérdésére igennel felelek. A magyar kormány az 1897-ik év végéig fennálló vám- és kereskedelmi szerződést felmondotta; felmondotta pedig azért, mert a folyamatba tett tárgyalások rendjén meggyőződött arról, hogy ennek az évnek a végéig a vám- és kereskedelmi szerződés újra megköthető nem lesz. Az 1887 : XXIV. törvényczikk azt mondja, hogy ha az 1896. év végéig, tehát egy évvel előre a vám- és kereskedelmi szerződés fel nem lesz mondva, az esetben az úgy, a hogy az előző 10 évben érvényben volt, a következő 10 évre is érvényben marad. Már pedig igenis a magyar kormánynak az a nézete, hogy a vám- és kereskedelmi szerződést, úgy, a hogy az ma fennáll, egy közelebbi 10 évre megújítani Magyarország érdekében nincs. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezért látta kötelességében levőnek felmondani; (Élénk helyeslés a jobboldalon.) felmondani azonban azzal a meggyőződéssel, miszerint a vám- és kereskedelmi szerződésnek megkötése nekünk is érdekünkben áll, ha ezen szerződés keretében lehet biztosítani Magyarországnak azon gazdasági érdekeit, melyek szabad fejlődését biztosítják. (Helyeslés a jobboldalon.) A folyamatba tett tárgyalások rendén reményünk is van, hogy egy kedvező megoldásra hozzuk ezen kérdést; de mert az idő nem volt rendelkezésünkre, hogy az 1896. év végéig a szerződés megköthető, illetőleg a házban tárgyalható lenne, kötelességünknek tartottuk azt felmondani, épen Magyarországnak érdekeit tartva szem előtt, nehogy a felmondás elmulasztásával a közelebbi 10 évre a jelenlegi és általunk fentartani nem akart vám- és kereskedelmi szerződés maradjon érvényben. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt gondolom, t. ház, ezen eljárásunkkal nem a törvény ellen, nem Magyarország érdekei ellen cselekedtünk, sőt ellenkezőleg, Magyarország érdekeinek biztosítását reméljük el is érni. Már most, t. ház, az a kérdés, hogy volt e ehhez jogunk? Én úgy vélem, igen, mert az illető törvény seholsem állapítja meg azt, hogy ezen felmondáshoz az országgyűlés hozzájárulása, engedélye kikérendő lett volna. A törvény ez iránt nem rendelkezvén, a kormány kötelességét teljesítette annyiban, mert nem méltóztatnak kétségbe vonni, miszerint itt ezen házban nem hiszem, hogy egyetlenegy képviselő is lenne, ki ezt a vám- és kereskedelmi szerződést jelen értelmében, jelen érvényében, jelen tartalmában fentartani kívánta volna. (Igaz!) Ily körülmények közt, t. ház, történt a felmondás ily indokolással. Hogy a i;. háznak miért nem jelentettük be, erre vonatkozik Kossuth képviselő úr második kérdése. Egész egyszerűen azért, mert a törvény ezt nem rendeli, mondhatnám így: mert a törvény nem rendelvén, nem tartottuk kötelességünkben levőnek, hogy ily jelentést megtegyünk. (Helyeslés a jobboldalon.) De igenis tudom, hogy a kérdés fontosságánál fogva helyes és indokolt volt az, hogy a kormány a képviselőházat ez irányban tájékozza. Kétségtelenül — megnyugtathatom a képviselő urat — tájékozta volna is, ha Kossuth képviselő úr nem ragadja meg az alkalmat, hogy az első perczben, mielőtt még a kormány bármi intézkedést tehetett volna, bármely jelentést tehetett volna, a házban a kérdést megtegye, mert a maga részéről — elismerem —• előnyösnek találta ezen kérdés feltételénél kezdeményezőnek lenni. Harmadik kérdése Kossuth képviselő úrnak vonatkozik arra, miért látta szükségesnek s miért látta jogában levőnek a kormánytárgyalásokat a vám- és kereskedelmi szerződés megújítására vonatkozólag az osztrák kormánynyal folyamatba tenni még a felmondás előtt ? T. ház! Jöjjünk tisztába az 1887. évi XXIV. törvényczikknek erre vonatkozó intézkedésével. Nem méltóztatnak jól értelmezni ezt a törvényt, ha úgy méltóztatik érteni, hogy a kormánynak a felmondás előtt nincs meg a joga a tárgyalásokat folyamatba tenni. Á kormány az eddigi gyakorlatnak megfelelően is mindig előzetesen folyamatba tette a tárgyalásokat, mert ezen folyamatba tett tárgyalások rendén győződhetett meg arról, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés megkötése vagy fentartása tekintetében milyen álláspontot kell és lehet elfoglalnia. A törvény vonatkozó szakasza, a mely ez iránt intézkedik, így szól: »ez esetben a szövetség megújítása iránt a tárgyalások hasonló módou azonnal megkezdendÖk«. Ez azt teszi, hogy a törvény már előre megállapítja. 10*
