Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-10
7 fi 10. országos ülés 1896. deczember 10-én, csütörtökön. hogy felmondatván a vám- és kereskedelmi szerződés, tárgyalások teendők feltétlenül folyamatba az iránt, hogy a megkötés lehetővé tétessék; természetesen fenmarad az országnak a joga, ha igényeinek, érdekeinek megfelelő vám- és kereskedelmi szerződést létrehozni nem tudna, az önálló vámterület rendszerére lépni át. De a törvény ezen szakasza nem értelmezhető másként és a gyakorlat sem értelmezhette másként, mint úgy, hogy a tárgyalások feltétlenül folyamatba teendők és pedig hasonló úton, a mint ezt az 1867 : XII. törvényczikk 59. és 61. §§. megállapítják, nem regnikoláris úton, hanem a két kormány között folytatott tárgyalások igénybevételével. Ily körülmények között, t. ház, egyátalában nem ismerhetem el, hogy a kormány jogkörét túllépte ezen kérdés kezelésénél, sem a felmondás tekintetében, sem a bejelentés állítólagos elmulasztása tekintetében, sem a tekintetben, hogy a tárgyalásokat már a felmondás előtt folyamatba tette, miután a törvényt így értelmezni nem lehet. Igenis kötelessége a kormi nynak a felmondás után a tárgyalásokat folyamatba tenni, kedvező megoldásra törekedni és csak ha ez nem sikerűi, akkor-térhet át az önálló vámterület rendszerére. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Kossuth Ferencz: T. képviselőház! Legyen szabad megjegyeznem a miniszterelnök úr válaszára nézve, hogy én sohasem mondottam azt, hogy az ország érdeke ellen cselekedett akkor, a mikor a vám- és kereskedelmi szer ződést felmondotta. Ismeretes a mi pártunknak álláspontja erre nézve és azt hiszem, mindenki tisztában van azzal, hogy mi a vám- és keres kedelmi szerződés felmondását feltétlenül követeltük mindig és követeljük most is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nekem az ellen volt kifogásom, hogy a t. miniszterelnök úr ezen felmondást a háznak be nem jelentette és midőn ezen felmondási jogával élt, nem tartotta szükségesnek a házat ezen fontos tényről azonnal értesíteni, mihelyt a ház megalakult. Én nem ismerem el a t miniszterelnök úr azon megjegyzésének jogosultságát sem, hogy én e kérdés feltevésével nagyon siettem volna; hiszen mindannyian emlékezünk arra a tényre, hogy már az azon napot megelőző ülésben, melyen interpellácziómat megtettem, a kormány már bizonyos beterjesztéseket tett, a ház tehát meg lévén alakulva, a miniszterelnök úr bejelenthette volna — a mint szerintem kötelessége is lett volna megtenni — ezen fontos intézkedését. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi azt illeti, hogy én a törvényt helyesen értelmeztem-e vagy sem, erre nézve az a meggyőződésem, hogy a törvénybe sohasem szoktak a törvényhozók szükségtelen mondatokat beleszőni. Ha tehát a törvény azt mondja, »hogy a felmondás mindenkor az utolsó előtti év végén történhetik, a mely esetben a szövetség megújítása iránti tárgyalások hasonló úton azonnal megkezdendők«, én ezt a mondatot szükségtelennek nem tarthatom. Kifejtettem már azt is, hogy miért találom a törvénynek ezt a határozatát igen helyesnek; tudniillik azért, mert ezzel ki van zárva az, hogy a felmondást, mint fenyegető eszközt használhassa fel az egyik szerződő fél arra, hogy a másiktól kedvezőbb feltételeket csikarjon ki és azt hiszem, hogy a törvény nem rendelte volna el azt, hogy egy egész évvel előbb mondassák fel a szerződés, mint a hogy lejár, ha nem lett volna a törvényhozónak az a szándéka, hogy időt engedjen arra, hogy a felmondás után a tárgyalásokat a törvény értelmében azonnal megkezdve behatóan folytathassák és bevégezhessék. Az előadottak folytán van szerencsém tudomásul venni a t. miniszterelnök úr válaszának első részét, illetve azt, a melylyeí tudatta a házzal, hogy csakuoyan felmondta a vám- és kereskedelmi szerződést, de nem vehetem tudomásul a miniszterelnök úr válaszának többi részét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Felteszem a kérdést: A megosztását a kérdésnek nem kívánják? (Felkiállások: Nem!) Kérdem, tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök úr válaszát az interpelláczíőra, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Meszlény Lajos: Quóta-regiment! (Derültség.) Elnök t A többség tudomásul vette. A mai ülés napirendje ki van merítve, csak még kérem Barabás Béla és Demkó Pál képviselő urakat, mint bírálóbizottsági tagokat, hogy esküjüket tegyék le. Molnár Antal jegyző (olvassa az eskümintát. Barabás Béla és Demkó Pál leteszik as esküt). Elnök: A holnapi ülés napirendjére nézve már részben határozott a ház, a mennyiben a felirati javaslatról szóló bizottsági jelentés és kapcsolatosan a felirati tervezetek ki vannak már tűzve. Első tárgyúl azonban most javaslatba hozom a ma elfogadott törvényjavaslatnak harmadszori felolvasását. (Helyeslés.) Ezt mint határozatot kimondom és az ülést bezárom. (As ülés végződik d. u. 1 óra 20 pereskor.)
