Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-10

10. országos ülés 1896. űeezeniber 10-én, csütörtökön. 78 soha nem volt megkötve a ház abban, hogy ezen parafrázisnak keretén kiviil akut kérdésekben önálló véleményt is nyilváníthasson. Midőn látom a felirati bizottság azon álláspontját, hogy a felirati bizottság többsége sem helyeselte, hogy ezen kényes kérdésben a trónbeszéd nyilatkozatot nem tartalmaz, bár szívesen tenném, hogy a másik fontoaabb kérdést ezzel nem komplikálva kihámozzam a vita keretéből, mégis, midőn nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kormánynak ezt a mentségét elfogadjam, a válasznak erre vonatkozó részét nem vehetem tudomásai. A mi már most a válasz érdemleges részét illeti, sajátságosan furcsa helyzetben vagyunk. A t. miniszterelnök úr nem az egyes kérdésekre felel, hanem kumulatív választ ad. Ennek része az, hogy olyan kényes kérdésekről van szó, hogy a t. miniszterelnök úr azoknak vitatását nem tartja helyesnek és megengedhetőnek. Hát, t. képviselőház, vagy van a magyar parlamentnek a külügyek tekintetében kezdeményezési és törvényhozási joga, vagy nincs. Ha van, akkor mentül kényesebbek azok a kérdésük, annál inkább keli azokat a nép megbízottai, a képviselők által fényes nappal az alkotmányos elveknek megfelelően vitatni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt, t. képviselőház, köpönyegül használni, mikor nemzedékeknek, nemzeteknek, népeknek jövendőjéről van szó, hogy kényes a kérdés: ez, t. képviselőház, a fejedelmi oktrojnak oly jelszava, a mely azt akarja velünk elhitetni, hogy daczára annak, hogy Magyarország önállóságát fényes nappal hirdetjük és hangoztatjuk, nektek ahhoz hozzászólási jogotok nincs, mert a népeknek és nemzeteknek csak jajgatni és fizetni van joguk és kötelességük, de a magas politika kényes kérdéseiben csak a fejedelmi hatalom érvényesülhet. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) T. képviselőház! Hogy én ilyen választ. mint Magyarország képviselője nem fogadhatok el, az természetes. Én a magam részéről örömmel konstatálom, hogy ezen kérdésben nem szűrődnek át a pártkeretekuek szenvedélyei, mért a külügyi politika és a magyar nemzet jövőjének sorsa még sohasem volt pártkérdés. Örömmel konstatálom, hogy ezen a téren egy szemleges területen mozoghat a hazafiság és a meggyőződés. Mentől inkább igaz az, hogy ezen kényes, nagyon kényes kérdések, annál inkább kötelessége a kormánynak, hogy ezen kényes kérdésnek jelentőségére és horderejére nézve a magyar nemzetet, — a melynek véradója csak néhány perczczel előbb vette igénybe a törvényhozást, — legalább tájékoztassa. Mi a másik része az érdemleges válasznak? A t. miniszternők úr kitér azon kérdés elől, FEPVH. NAPLÓ. 1896—1901. I. KÖTET. hogy ismeri-e a külügyi kormány azon 1890 év tavaszáig Németország és Oroszország között fennállott szerződésnek tartalmát, vagy sem? T. ház! Ezen aktának ismerete nélkül a törvényhozás legfeljebb zsákfntást végezhet, mert ezen szerződés tartalmának ismerete nélkül nincs az a parlament, a mely magának helyes meggyőződést szerezhetné s olyan álláspontot foglalhatna el, a mely hazafiságához méltó, ha a nemzet jövőjére féltékeny. T. ház! Hogy jutunk mi azon helyzetbe, hogy mint egy nemzetnek törvényhozása, tudomásul vegyünk egy választ, a mely azt mondja: nem mondom meg, miről van szó, csak jelzem, hogy kényes kérdésekről van szó. Hatoljunk a dolog mélyébe. Maga a válasz, a melyet a t. miniszterelnök úr ad, kétségen kivííl állólag konstatálja, hogy igenis Oroszország és Németország között 1890-ig létezett egy semlegességi viszontbiztosítási szerződés. Azt mondja erre a t. miniszterelnök úr: igen ám, de ez csak a történeté. Hát, t. képviselőház, az oknyomozó történelem mire tanít bennünket? Arra tanít, hogy hasonló okok hasonló okozatokat szülnek a nemzetek történetében. Ha oly fiatal ádammal állunk szemben, mint a minő Németország, a melynek szerződési hűsége még nincs kipróbálva; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ha azt tapasztaljuk, t. képviselőház, hogy az a német birodalom egyszer megszegte a köteles hűséget, és a fejedelmi becsületszó palládiuma alatt megkötött szövetségtől eltérő szerződési intézkedéseket csinál... (Mozgás és zaj jőbbfelől.) Elnök (csenget): A képviselő urat csak arra figyelmeztetem, hogy a kérdés kényessége és a nemzetközi komitas mindenesetre arra köteleznek bennünket, hogy feltételezésekből kiinduló sértő kifejezések ne használtassanak, és hogy oly kifejezésekben legyen szó & barátságos és szövetséges hatalmakról, (Helyeslés jőbbfelől.) a melyek barátságos viszonyunkat semmi tekintetben nem zavarják meg. (Helyeslés és tetszés jőbbfelől. Zaj a szélső baloldalon.) Árra figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy elnöki enuneziácziókra nem szabad megjegyzést tenni. (Helyeslés.) Polónyi Géza: T. ház! Csak azzal egészítem ki, hogy nékem talán kötelességem is nyilatkozni, és annál inkább, mert osztom az elnök úrnak azon felfogását, hogy külügyi kérdésekben, különösen állítólag velünk barátságos lábon álló nemzetek fejedelmeivel szemben a parlamentben óvatos nyilatkozatok teendők, és ha e tekintetben vétettem volna, nem volt szándékomban, bocsánatot is kérek. De, t. képviselőház, én úgy fogom fel a kérdést, hogy itt, mint a miniszterelnök úr mondja, történeti múltról van szó. En nem beszélek Németország mai kormányzatáról, de méltóztassék meg10