Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-10
10. országos ülés 1896. deczemlber lO-éu, csütörtökön. 67 aktuális, az: Méltóztatnak tudni, hogy az egész monarchiában, — a mint önök nevezik — nagy most az izgatottság, a mely leginkább az úgynevezett quótakérdésben talál kifejezést. Mi a quótakérdés? Nem egyéb, mint a közös hadsereg kérdése. A mint önök, a mi programmunk alapjára állanak és különválasztjuk a magyar hadsereget, mi gondoskodunk a magunk katonáiról, az osztrákok a magukéról, a quúta eo ipso megszűnik; mert a mi csekélység kell a többire, arra majd megtalálnék a módját, hogy máskép fedeztessék. Ha tehát valaha volt ok, a mely önöket is kellene hogy kapaczitálja, hogy milyen ádáz, milyen üdvtelen intézmény az a közös hadsereg, úgy megtalálják ezt a quótaveszekedésben, a mely eddig folyt és a mely hihetőleg még nagyobb mértékben fog folyni a jövőben. Még egy másik aktuális ok is van, a miért a magam részéről, még ha eddig is nem tettem volna is, ezúttal semmi áron sem szavaznám meg az ujoncz-jutalékot a közös hadsereg számára: mert nem akarok újból alkalmat nyújtani ennek a kormánynak, vagy talán egy hasonló újabb kormánynak, hogy az általam megszavazott ujonczokat a választási szabadság elnyomására használja fel, mint felhasználta az az utolsó alkalommal. (Mozgás és ellen-mondások a jobboldalon.) Ezt talán csak nem méltóztatnak tagadni? Hisz mindnyájan látták ! MÜnnich Aurél előadó: De igen! Kereken tagadjuk. Helfy Ignácz: Engedelmet kérek, én pedig saját szemeimmel láttam és láttuk mindnyájan. De a miért felszólaltam, az leginkább egy kérdés, melyet a t. miniszter úrhoz kívánok intézni. Nagyon sajnálom, hogy nem lévén kezemnél az irat, a melyre hivatkozni akarok, kérdésemet precziz formulázni nem bírom, de remélem, hogy a t. miniszter úr szives lesz emlékezőtehetségemuek segítségére jönni. A választási harcz, vagy helyesebben szólva választási háború idején kezembe került egy faluban a t. honvédelmi miniszter úrnak Temesvárott tartott programmbeszéde, melyet kellő figyelemmel olvastam, s melyben feltűnt egy passzus, (Halljuk ! Halijuk !) melyben a miniszter úr hivatkozva arra, hogy a jelenlegi országgyűlés folyama alatt elő fog kerülni a véderőtörvény revíziója, méltóztatott valamit kilátásba helyezni az ujonczjutalékra nézve, amibennem, megemlékezve a múlt véderővita tapasztalatairól, komoly aggodalmakat keltett. Sajnálom — mondom — hogy az egyes szavakra nem emlékszem, de remélem, hogy a t. miniszter úr, a ki azokat a szavakat mondotta, fog rájuk emlékezni. Annyit tudok, hogy kilátásba helyezett valami olyan átalakítást, olyan valami új I intézkedést, mely az ujonczjutalékra nézve szerinte kedvezőbb eredményeket szülne. Én tisztelettel felkérem a miniszter urat, ha lehetséges, szíveskedjék e tekintetben felvilágosítást adni. Egyébiránt csatlakozom Thaly Kálmán és Kossuth Ferencz t. barátaimnak a t. elnök úrhoz intézett kéréséhez, hogy a kérdést kettéosztani méltóztassék. És én megint nem emlékszem precziz a házszabályok paragrafusára, de azt hiszem, hogy ehhez semmiféle külön indítvány nem kell, mert létezik egy szakasz a házszabályokban, mely világosan mondja, hogy a kérdést mindig akként kell föltenni, hogy mindenki a maga meggyőződése szerint igennel vagy nemmel szavazhasson. Miután tehát itt egy barátom részéről ki lett jelentve, hogy ha úgy állíttatik fel a kérdés, a mint itt szövegezve van, akkor mi, a kik a közös hadsereg számára nem, de a honvédség számára igenis meg akarjuk szavazni az ujonczjutalékot, a kérdések másként való felállítása esetén mi abban a helyzetben volnánk, hogy sem az egyik, sem a másik irányban nem szavazhatnánk. Ennyit akartam röviden előadni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Okolicsányi László: T. képviselőház! Csak néhány szóval kívánok hozzászólni ahhoz az indítványhoz vagy határozati javaslathoz, melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársam benyújtott és pedig különösen azért, mert nem érthetek vele egyet abban az okoskodásban, midőn azt mondja, hogy a honvédség részére az ujonczjutalékot azért szavazza meg, mert azt nem a jelenlegi kormány részére, hanem a hazának szavazza meg. Oly veszedelmes okoskodás ez, hogy ha ennek a konzekvencziáján tovább mennénk, akkor az ellenzéknek egyáltalában nem volna semmi egyéb feladata, mint néha-néha egy tiltakozó beszédet elmondani, különben pedig a kormánynak mindenféle követelését, propoziczióját megszavazni, megszavazni a budgetet is. mert hiszen az mind nem a kormány részére, hanem a haza részére szavaztatik meg. (Mozgás a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Épen azoknál az indokoknál fogva, a melyeket az előbb Helfy Ignácz t. képviselőtársam felhozott, és a melyeket Kossuth Ferencz képviselőtársam beszédének a második részében említett meg, azt látjuk, hogy a honvédséget a jelenlegi kormány nem tekinti annak, a mi a 67-iki kiegyezés értelmében kell, hogy legyen, tudniillik egy teljesen önálló egésznek, hanem tekinti a közös hadsereg valami kisegítő csapatának. Mi pedig ezt a felfogást soha helyesnek, soha törvényesnek és alkotmányosnak el nem ismerhetjük. Épen azért a honvédség részére sem vagyunk hajlandók 9*
