Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-10

10. országos ülés 1896. deczember 10-én, csütörtökön. SS ható, hogy az arányok körülbelül a régiek maradtak, nevezetesen a közös hadsereg önkéntesei közül még mindig sokkal nagyobb perczent bukik el, mint a honvédség önkéntesei közül. Ennek oka felett gondolkodtunk, nyomozódtunk a véderő-bizottságban is; itt nyilvánosan is tárgyaltatott a múlt években az ügy és konstatálnunk kell, hogy stagnáczió van, vagyis az arányok változatlanok; feltűnő sok a közös hadseregnél elbukók száma a honvédségnél elbukókéhoz képest. Itt legfőként két körülmény van, a mire az ember gondolhat, hogy abban ennek okát fellelheti: az egyik az, hogy talán a német nyelv nem tudása, vagy kellőleg nem tudása miatt buknak el többen a közös hadseregnél. A másik feltevés pedig az, hogy a közös hadsereg tanító közegei, tanárai nem fordítanak oly nagy gondot az egyéves önkéntesek tanítására, oktatására és begyakorlásra, mint a minőt fordítanak a honvédtisztek, Ebben a kettőben kell rejtenie a hibának. Nyomozódva az előbbi irányban, hogy egyes önkéntesi iskolái a közös hadseregnek olyanok, a hol nem tapasztaltam azt, hogy a német nyelv kellő nem tudása miatt vettetnének vissza az illetők. Nem vonom kétségbe, hogy lehetnek, és pedig nagy számmal, a közös hadsereg másnemű ezredeiben olyanok, a kik nem tekintik a magyart olyan született rebellisnek, hogy tisztán a nyelvéért vetnék őket vissza s kényszerítenek a második szolgálati évre is, — bár még mindig vannak olyanok is, a kik így gondolkoznak. A második ok, —• mely alkalmat ad arra is, hogy a honvédség harczképzettsége és szelleme felett általában összehasonlítást tegyünk a közös hadseregéhez képest és itt az eredmény határozottan a honvédség javára üt ki — a másik ok az, hogy ott a legénységgel, az önkéntesekkel s általában a növendékekkel szeretettel bánik a tisztikar és sokat foglalkozik velük fáradságkimélés nélkül, ambicziójukat felköltvén, hogy igyekezzenek letenni a tiszti vizsgát, és tudjuk, hogy a magyar ember olyan, hogy jó bánásmód mellett nagyon sokat el lehet vele érni, azonban rideg, durva eljárás mellett a dacz fejlődött ki benne az alkalmazkodás helyett. Tehát a közös hadseregbeli tanárok, — a nélkül, hogy kivételeket ne lehetne említeni — nem tennék rosszul, ha a honvédtisztikar tanári személyzete által követett módszerhez alkalmazkodnának, az eredmény talán a közös hadseregnél javulni fogna e tekintetben. Az öngyilkosokról szóló jelentés a képviselőháznak határozata alapján beterjesztetett és itt tárgyaltatik. A képviselőház 1894. évi deczember hó 7-én tartott ülésében elhatározta, hogy a honvédelmi miniszter urnak kötelességévé tétessék, hogy erről a szomorú ügyről évenként terjeszszen be statisztikát. Okút az szolgált, hogy az öngyilkosok az aktiv szolgálók között úgy a közös hadseregben, mint aránylag véve a honvédségnél is igen nagy számban, azt lehet mondani, hogy ijesztő nagy számban fordultak elő a közelebbi években. Tudom, hogy az átmenet a polgári életből a katonai életbe nagy változásokat idéz elő egy fiatal ember életében, könnyen felfogható, ha némely sensibilis természetű egyének, különösen az ujonezbevonulások idejében, — a minthogy a legtöbb öngyilkossági eset az első három hónapban szokott megtörténni, midőn a fiatal ember talán szeretteitől elválni nem tudván, e mellett a bánásmód is egészen más lévén, mint az, a melyet otthon tapasztalt, ezen körülmények összejátszása, némelyeknél egyebekkel is, idézi elő azt a szomorú tünetet, hogy a fiatal életet az illető könnyelműen elveti, a melyet pedig munkássággal a hazának, a családnak szolgálatában kellene majdan eltöltenie. Az öngyilkosság a mai társadalomban elő fog fordulni minden téren, a mint hogy sűrűn fordul is elő, hanem mégis közel fekszik az imént vázoltak következtében az a gyanú, hogy az ujonczokkal volt rossz bánásmód kerget sokakat a halálba, mert épen a beoktatási hónapokban történik a legtöbb öngyilkossági eset. Itt nem a tisztikart okozom, hanem az altiszti kart. Vannak abban oly elemek, a melyek valóságos gyönyörüket lelik abban, hogy a faluból bekerült egyszerit parasztfiút vagy polgári fiatal embert a katonai dolgokban kímélet nélkül sanyargassák. A múlt évben, t. ház, a közös hadseregnél — a magyarországi ezredeket értve — 134 öngyilkossági eset fordult elő, a honvédségnél 52. Az idén mind a két intézménynél javultak a viszonyok valamelyest, mert a közös hadseregnél 123, tehát 11-gyel, a honvédségnél pedig a felénél is kevesebb az öngyilkosok száma, mert csak 25 öngyilkossági eset fordult elő. Annyiban örömmel kell ezt konstatálnunk, hogy mégis fogy ez a csapás és kevesbedik az öngyilkosok száma. Azonban az arány még mindig elég nagy arra, hogy gondolkozóba essünk, kivált a közös hadseregre nézve. A honvédségnél mégis, úgy látszik, hatással voltak a törvényhozás termében elhangzott felszólalások. Óhajtandó volna azonban, hogy az ujonczokkal szemben a bánásmód mindenütt javuljon s különösen a közös hadseregnél a tiszt urak, kivált az altisztek több türelemmel viseltessenek a legénység iránt, mert a humánus bánásmód mindenkor megtermi a maga gyümölcsét. Ezek azok, t. ház, a miket ez alkalommal el akartam mondani. Egyéb katonai ügyre nem