Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-8

I 8. országos ülés 1896. deczember J-én, hétfőn. tehát, hogy könnyelműség ilyen vádakkal alaptalanul előállani. (Helyeslés a jobbóldalon. Zajos ellenmondás a bal- és szélső baloldalon, Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Lukács László pénzügyminiszter: És kénytelen vagyok kijelenteni, hogy minden olyan nyilatkozatot, mely a pénzkérdést az állami pénkezeléssel összeköttetésbe hozza, vagy gyaníttatni enged valamely összeköttetést, mint határozottan alaptalant, vissza kell hogy utasítsam. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Makfalvay Géza t. képviselő úr felvetette a kérdést, hogy miért tárgyaljuk előbb az indemniíyt s miért később a feliratot? Hát azthiszem, ennek — nem szükséges mondanom — egészen egyszerű magyarázata van, az, hogy az indemnity törvényjavaslat készen lévén, — a másik nincs készen — hogy az időt ok nélkül ne töltsük, (Derültség a szélső baloldalon.) mindenesetre indokoltnak láttuk megkezdeni a munkásságot. A menynyiben azonban az indemnity tárgyalása hosszabb időt vett volua igénybe, természetes, hogy nem lett volna kizárva annak a lehetősége, hogy mind a kettő parallel tárgyaltassék. Teljesen igaza van Szalay Károly képviselő urnak, a ki azt mondja, hogy nálunk már szokássá vált az indemnityvel való kormányzás. Fájdalom, t. ház, szokássá vált. De ez annak tulajdonítható, hogy minálunk a költségvetési tárgyalások szokatlanul hosszá ideig tartatnak. Méltóztatnak visszaemlékezni, hogya f. évi költségvetés is hét hónapot igényelt, míg beterjesztésétől kezdve törvényerőre emelkedhetett. Ha azonban nálunk is sikerűi behozni azt az eljárást, a mi más országokban be van hozva, hogy a költségvetés két-három hónap alatt létrejön, méltóztassanak arról meggyőződve lenni, hogy sohasem volna szükség indemnityre. Mert a kormány mindig oly időben terjeszti be a költségvetést, hogy annak az év végéig való elkészülése lehetséges. Mindaddig azonban, míg a költségvetés tárgyalásai hat-hét hónapot vesznek igénybe, természetesen lehetetlen az indemnityt mellőzni; deákkor azután ezért ne méltóztassék a kormányt és ezt a pártot vádolni. (Helyeslés. Úgy van! jobbfelől.) Mindezek után, t. ház, miután kimutattam azt, hogy az indemnity magában egyebet, mint okvetetlenül heti énül szükséges intézkedést az azt hiszem, nem foglal és elkerülállami élet rendes menetének biztosítására ; miután azt hiszem, a törvényhozásnak nem lehet feladata, de nem is vállalhatná el a felelősséget azért, hogy az indemnity megtagadásával törvényenkivülí állapotot létesítsen; miután, mint szerencsém volt kimutatni, az indemnitynek semmi összefüggése nincs a bizalom kérdésével, s miután azt nem a kormánynak, hanem az országnak méltóztatnak megszavazni: kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Komjáthy Béla: Személyes kérdésben kérek szót, t. ház. (Halljuk! Halljuk/)Nem voltam benn a házban, mikor a t. pénzügyminiszter ár beszédét megkezdette, de barátaim figyelmeztettek, hogy egy pár olyan megjegyzést tett, amit nekem lehetetlen Szó nélkül hagynom és a mire kötelességem néhány észrevételt tennem. Az egyik megjegyzésem az, hogy egyáltalában nem kaptam a kormánytól feleletet arra, midőn határozottan kérdeztem tőle, hogy mondja meg, hogy melyik pártnál keresett garancziákat, miután ezt én, mint mondtam, gyanúsításnak tartom, kötelessége lett volna a kormánynak nyilatkozni, de e helyett erre oly általánosságban kaptam feleletet, hogy azzal a gyanúsítást fentartotínak tekintem, mit ezennel a legerélyesebben visszautasítok. A másik, a mit nem hagyhatok megjegyzés nélkül, az, hogy tudniillik a t. pénzügyminiszter úr úgy tűntette fel beszédemet, mint hogy ha a mostani választási harezra, úgynevezett háborúra kiadott pénzeket állami pénzekkel hoztam volna összeköttetésbe és azt mondottam volna, hogy az ilyen eljárás nem helyes. Hivatkozom a ház minden tagjára, hogy én ezt nem tettem; sőt ellenkezőleg, azt mondtam, hogy nagyon kíváncsi vagyok arra, honnan vette a t. kormány a választási háborúra a pénzt, mert állami pénzeket arra nem fordíthatott (Úgy van! Ezt mondta! assélsö baloldalon.) Elnök: T. ház! Már most felteszem a kérdést. A kérdés az: elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vag}^ mm! (Félkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház elfogadta. Következik a részletes tágyalás. Josipovich Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, 1-3. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Zaj.) Elnök: Kérek csendet! Bejelentem még utólag Szinay Gyula képviselő úrnak hozzám intézett levelét, melyben a naplóbíráló-bizottsági tagságról lemond. Ez tudomásul szolgál és már most ennek kellő figyelembe vételével a háznak javaslatot teszek a jövő ülés napirendje iránt. (Halljuk ! Halljuk !) Holnap ülés nem tartatván, mert ünnep van, a szerdán 10 órakor kezdődő ülés napirendjére javaslatba hozom először a jelenleg elfogadott törvényjavaslatnak harmadszori felolvasását, másodszor a választásokat a következő bizottságokba: az első bírálóbizottságba egy tag, a naplóbíráló-bizottságba, most Szinay Gyula kép-