Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-8
8. országos ülés 1896. deezember 7-én, hétfőn. gj nem, nem a bizalom szempontjából, hanem felfogásom szerint tisztán és kizárólag az állanii szükség szempontjából ítélendő meg (Helyeslés a jobb oldalon.) Azonban, t. ház, nem hagyhatom szó nélkül azokat az indokokat, a melyeket a képviselő urak a bizalmatlanság megokolására felhozni méltóztattak. Komjáthy képviselő úr és a többi képviselő urak is azt méltóztatnak mondani, hogy a kormány maga idézte elő azt a kényszerhelyzetet, melyben ez alkalommal van. Erre nézve méltóztassék megengedni, t, ház, hogy a következőket mondjam el. (Halljuk! Halljuk /) Minden esztendőben a költségvetés összeállításának munkálatai az egyes minisztériumokban június havában, tehát az év közepén folyamatban vannak. Korábban nem tehetők folyamatba a munkálatok azért, mert az összeállításhoz megkívántató megelőző évi zárszámadások, melyeken a költségvetés alapszik, még nem, vagy csak hiányosan állanak rendelkezésre. Ennélfogva a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehetséges az, hogy a költségvetés augusztus vége előtt megalkottassék, ez idén pedig megtörtént az, hogy a költségvetés erre az időpontra, mint legkorábbi időpontra elkészült, és én szerencsés voltam az 1897-iki költségvetési előirányzatot szeptember 3-ikán, tehát egy oly korai időpontban beterjeszteni, a minőre talán alig volt példa parlamentáris életünkben. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Beterjesztette a kormány, t. ház, ezt a költségvetést abban a feltevésben, hogy sikerülend egy oly megállapodást létesíteni, a mely némi alapot nyújt azon reményre, hogy az év végéig lehetséges lesz a költségvetést letárgyalni és törvényerőre emeltetni. Máskülönben abszolúte semmi értelme nem lett volna annak, hogy belemenjünk a költségvetés tárgyalásába, mert elvesztettük volna ezzel a tárgyalással a folyó év egész hátralevő részét és egy be nem fejezett munkálattal záródott volna be ez az országgyűlés, úgy, hogy az új országgyűlés ismét elölről kellett volna hogy kezdje a tárgyalást. Tehát ép akkor állott volna be a kétszeres munka teljesítése, melyre nézve Komjáthy képviselő úr bennünket vádol, hogy oknélküli munkát végeztettünk azáltal, hogy a pénzügyi bizottságban letárgyaltattuk a költségvetést. Ámde, t. ház, sajnálatunkra nem sikerűit oly megállapodást létesítenünk a pártok közt, melyek biztosították volna a költségvetési tárgyalásoknak az év végéig való befejezését, és ennélfogva, a mint említeni bátorkodtam, teljesen hiábavaló munka lett volna az, ha a költségvetést tárgyalás alá vétetjük a megelőző országgyűléssel. Igaz, itt voltak még a kiegyezési kérdések is, ámde, t. képviselőház, ha abban a helyzetben lett volna is a kormány, hogy a kiegyezési törvénjavaslatokat már kész alakban előterjesztheti a háznak, azoknak tárgyalására mégis alig kerülhetett volna a sor, nemcsak azért, mert február 18-án minden körülmények között lejárt volna a régi országgyűlés, hanem azért is, mert kétséget nem szenved, hogy oly nagyfontosságú törvényjavaslatok tárgyalására megkívántató higgadtság és nyugalom nem találhatók fel egy testületben, a mely a feloszlatásnak küszöbén áll. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ily körülmények között a kormánynak nem lehetett más feladata, mint minél előbb alkalmat adui arra, hogy az új országgyűlés összejöjjön, hogy így kellő idővel, kellő nyugodtsággal és higgadtsággal rendelkezve letárgyalhassa első sorban a költségvetést, azután pedig a kiegyezési törvényjavaslatokat. Szóba hozattak, t. képviselőház, a választások is. Hát én részemről nem kívánok a választások kérdésével ez alkalommal foglalkozni; elsősorban nem is érzem magamat erre hivatottnak, de különben is, ha rekriminácziókba, szemrehányásokba akarunk bocsátkozni, akkor erre kétségkívül mind a két oldalnak volna oka. (Helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondások a balés szélső baloldalon.) Én pedig, t. képviselőház, (Zaj. Elnök csenget.) abban a véleményben vagyok, (Halljuk! Halljuk!) hogy mi, mint közvetlenül érdekelt felek, nem birunk azzal az elfogulatlansággal, a mely szükséges arra, hogy igazságos ítéletet mondjunk a saját ügyünkben; azonkívül a választások, a melyek kérvériynyeí megtámadtattak, úgyis az illetékes bíróság előtt vannak, nem volna tehát helyénvaló ezekről a kérdésekről ez alkalommal nyilatkozni. (Egy hang a szélső baloldalon : Az egri választásról szóljon! Zaj! Halljuk! Halljuk!) Azonban méltóztattak a t. képviselő urak és első sorban Komjáthy képviselő vir pénzről beszélni s ezt nem tudom, szándékosan-e vagy véletlenül az állami pénzek kezelésével s a költségvetéssel összeköttetésbe hozni. Erre nézve méltóztassék megengedni, t. ház, (Mozgás a szélső baloldalon.) hogy egy igen rövid nyilatkozatot tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Mindenki előtt ismeretes, t. ház, hogy az állami pénzekből akár egy krajezár is csakis szabályszerű utalványra fizethető ki. (Egy hang a szélső baloldalon: Hát a többi nem volt szabályszerű ?!) Ezek az utalványok egyrészről az egyes kormányhatóságok számvevőségeinek, másrészről és végső sorban az állami számvevőszéknek, tehát a törvényhozás közegének ellenőrzése alatt állanak. Az abban a helyzetben van, hogy minden a törvénynek meg nem felelő vagy törvényellenes czélra történt utalványozását diffikultáljon és a törvényhozásnak tudomására hozzon. Azt hiszem 7*
