Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-8

50 8. országos ttlés 1896. deczember 7-én, hétfőn. a visszaéléseket, melyek a választások tiszta­sága ellen a kormány tudtával elkövettettek. Jelenleg csak arra szorítkozom, a mire meg­bízatást nyertem, hogy itt a t. ház előtt kijelent­sem, hogy mi igenis ezen kormány iránt biza­lommal nem viseltetünk és az ország vezetését ő rá bízni nem kívánjuk, nem óhajtjuk és így tőle az eszközöket is megtagadni kívánjuk, a melyek neki a kormányzást lehetővé teszik. Mi tehát az indemnitást meg nem szavazzuk. (He­lyeslés balfélől.) Lázár Árpád jegyző: Péchy Tamás! (Halljuk! Halljuk!) Péchy Tamás: T. ház! Az előttem szó­lottak pártjaik nevében beszéltek. Nekem nem lévén pártom, csak a magam nevében beszél­hetek, (Derültség jobbról. Halljuk! Halljuk!) Én ugyanis pártonkívüli képviselő vagyok. Igaz, hogy többen vagyunk pártonkivüliek is, azonban a mi nézeteink annyira eltérnek, hogy együttes működés alig lehetséges köztünk. (Derültség jobbfelöl.) Tehát én egyedül a magam nevében beszélek. (Halljuk! Halljuk!) Én többnyire az ellenzékkel szoktam sza­vazni, (Éljenzés balfélől.) azt hiszem, fogok ezen­túl is; (Éljenzés balfélől.) most azonban eltér véleményem az ellenzékétől, (Éljenzés jobbfelöl.) minthogy én minden viszonyok között meg szoktam mondani a magam véleményét és meg is fogom mondani. (Éljenzések.) Én nem osztozom az előttem szólók azon nézetében, hogy a kormány teremtette magának a mostani helyzetet az indemnitásra vonatkozó­lag. A kormány teremtette, de az országnak teremtette; mert méltóztassék nekem elhinni, hogy most a mai napon, deczember 7-én, többé arról nem lehet szó, hogy ennek a kormánynak szavaztassák-e meg, hanem egyedül arról, hogy az országnak szavaztassék-e meg a felíiatal­mazás. (Helyeslés jőbbfélől. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Mert méltóztatnak nagyon jól tudni a házszabályokból, hogy a ház által elvetett indítvány vagy javaslat, lett légyen annak törvény alkotása vagy nem, ha a tárgyalásnak bármely fokozatán vettetett is el, azon ülésszak alatt többé kérdés alá nem kerülhet. Ha tehát esetleg elvettetnék e javaslat, új kormány sem adhatna be indemnitási törvényjavaslatot, mert először minden válság igénybe vesz egy pár napot, másodszor pedig ez az ülésszak, a mely most nyilt meg és úgyszólván alakulási teendőit sem végezte el, be nem zárható rö^tönösen, a nélkül,, hogy ez bizonyos komikumot ne keltsen, a mit minden magyar embernek kerülnie kell. E javaslatot általánosságban megtagadni teljes lehetetlenség, ha csak nem akarunk bábeli zavart előidézni. (Úgy van! jobbfelől. Egy hang balfélől; Válaszszunk újra!) Azt sem lehet törvény szerint; hiszen ha január elsején nincsen indem­nitási törvény, senkísem tartozik adót fizetni. Meszlény Lajos: Annál jobb ! (Derültség balfelöl.) Péchy Tamás: Nagyon jó volna indi­vidualiter az embereknek, de az országra nézve nem. A politikában mindig az adott körül­ményekhez képest kell a határozatokat meg­hozni. Én így fogom fel a helyzetet, és olyan­hoz, a mi hazámat zavarba hozhatja, sohasem járulok. Épen azért részemről a törvényjavas­latot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnöki Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senkí­sem kivan, a vitát bezárom. Lukács László pénzügyminiszter: Tisz­telt képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen felho­zottakra egy pár tiszteletteljes észrevételt tegyek. Valahányszor nálunk indemnitási törvényjavaslat tárgyaltatik, pedig fájdalom, a mi viszonyaink között ez meglehetős gyakori eset, a tisztelt ellenzék mindig arra az álláspontra helyezkedik, hogy összeköti az indemnitási javaslattal a bizalmi kérdést, és miután természetszerűleg a kormány iránt bizalommal nem viseltetik, az indemnitási törvényjavaslatot visszautasítja. Ezzel szemben a kormány mindig arra az álláspontra helyezkedett — és bocsánatot kell kérnem, hogy itt ismétlésekbe kell bocsátkoznom — hogy, habár elismeri teljes jogosultságát annak, hogy a parlamenti életben a bizalmi kérdés felvet­tessék, nem tartja helyesnek azt, hogy épen az indemnitási törvényjavaslat legyen az, a melylyel a bizalmi kérdés összeköttetik, mert ez természeténél fogva legkevésbbé alkalmas arra, hogy azzal együtt a bizalom vagy bizalmat­lanság kérdése felvettessék. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Az indemnitási törvényjavaslat, t. ház, mint méltóztatnak tudni, intézkedést foglal ma­gában arra nézve, hogy addig is, míg a rendes költségvetés elkészül, a kormány ideiglenesen beszedhesse az állami jövedelmeket és teljesít­hesse az állami kiadásokat, hogy kifizethesse az állami tisztviselők járandóságait, a hadsereg személyi és dologi kiadásait, folyósíthassa a tisztelt képviselő urak járandóságait, továbbá az állami hitelezőknek folyóvá tehesse az ő járandó­ságaikat, egyszóval, hogy az államháztartással kapcsolatos összes kiadásokat és bevételeket eszközölhesse, tehát olyan felhatalmazást foglal magában, mely nélkül az állami élet működése teljesen megállana, teljesen törvényen kiviili állapot következnék be. Olyan felhatalmazás ez, melyet, akárki ülne is ezen a helyen, szükség­képen meg kellene adni. Ennélfogva az a kérdés, hogy megszavazandó-e az indemnitás, vagy

Next

/
Thumbnails
Contents