Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-8
8. országos Ülés 1896. űeczemljer 7-én, hétfőn.49 tatták vele: De tévedett a t. miniszterelnök úr és tévedtek azok az artisták, kik azt a színjátékot inszczenirozták és lejátszották. Mert minden dolog bizonyos proezesszuson megy keresztül és ezt a természetes fejlődést a középen megállapítani sohasem lehet. Ez alkalommal, t. urak, önök megetették a népet, de ki nem elégítették és jusson eszükbe, hogy az étvágy evés közben jön meg. Meg fogják Önök érni azt, hogy a moat bor és bankóval elhallgattatott nép újra megszólal, de mindig erősebben s a kérőkből követelők fognak lenni, már is látom, mint hányják önök hajójuknak már fogyatékos tartalmát a habzó tengerbe, de a megnyugvás csak pillanatnyi lesz, a követelések mindig nagyobb és nagyobb mérvben fognak előállani, és mintán önök, t. uraim, megtanították azt a népet arra is, hogy az erősebbnek örökös joga van, meg fogják érni azt az időt, midőn ag a nép be fogja látni, (Élénk helyeslés a hal és szélső baloldalon.) hogy van mulatságosabb, van olcsóbb és van biztosabb szer a hatalomtól menekülni, mint a penzió. Az említettem okon kivíü meg nem szavazzuk mi e törvényt a jelen kormánynak azért sem, mert még az 1867. évi XII. törvényczikkben lefektetett foszlányait önállóságunknak is semmivé tenni törekszik. Kell-e erre nagyobb bizonyíték, mint az idei év? Magasztos ünnepet ült Magyarország és mi lett ez ünnepből az önök kezében? Hol juttatták Magyarország államiságát érvényre? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Vagy hol nem állották útját annak, hogy hivatalosan még létezése is konstatáltathassék ? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ünnepet ültek Magyarországon egy nagy munka befejezésére is, megülték a Vaskapuszabályozás befejezését, a mely Magyarország szellemi erejével és pénzügyi áldozatával jött létre. És Magyarország ünnepe volt ez? Ki meri ezt mondani? Hisz az az összmonarchia ünnepe volt. Magyarország ott sem volt. Voltak ott magyarok, de nem volt ott Magyarország. Úgy látszik, elfelejtettek ott mindent, a mi magyar ; elfelejtették még azt is, hogy ebben az országban valamikor volt egy ember, a kit Széchenyi Istvánnak neveztek és a kinek agyában már megszületett a gondolat, a mely most tetté vált. Baross Gábort is elfelejtették, — ez nagyon természetes. Annak a mostani irány elleni bűnei még nagyon élénken élhetnek nagyon sok ember emlékezetében. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát elfelejtették a régieket, elfelejtették az ujabbakat is, de nem felejtették el a legújabbat, a miniszterelnök urat, (Derültség a szélső baloldalon.) mert úgy mondják, hogy az ő neve lesz megörökítve, nem tudom micsoda márványtáblán. Hát nagyon helyes, mert Magyarország nagyjainak emléke örökké él, akár lesz táblájuk, akár nem; de nagyon kívánatos, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. I. KÖTET. hogy az utódok erről a tábláról győződjenek meg arról, hogy Magyarországon volt egyszer egy olyan gyarló korszak, a hol ezt az országot még b. Bánffy Dezső miniszterelnök úr is nyomorgathatta. (Tetszés a szélső baloldalon. Éljenzés jobbfelől.) Nem szavazzuk meg a törvényjavaslatot a jelenlegi kormánynak azért sem, mert annak a kormányzat folytatására csak formai joga van. Megvan a többsége és fennen dicsekednek a korona bizalmával. Ez ad a kormányzatra neki formai jogot. De a mi megadná a valóságos jogot, a lényegét a kormányzatnak, az nincs és az előzmények után ítélve nem is lesz soha. Ez volna az erkölcsi alap. Önök megtehették azt, t. urak, hogy elaltatták és félrevezették a népet. Mi az igaz utat akarjuk neki megmutatni, mi felébreszteni akarjuk, mi bízunk ezen ébredésben, ezen munkálkodunk törhetetlenííl és ezen munkákban egy lépés az is, hogy ezt a törvényjavaslatot nem szavazzuk meg. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Lázár Árpád jegyző: Major Ferencz! (Halljuk ! Halljuk! halfelöl.) Major Ferencz: T. ház ! ügy a saját magam, mint a párt nevében, melyhez szerencséin van tartozni, bátor vagyok kijelenteni, (Halljuk! Halljuk!) hogy az indemnitás megszavazását szintén bizalmi kérdésnek tekintjük, (Zaj jobbfelöl.) és azt sem én, sem pedig pártom meg nem szavazza. Mélyen tisztelt ház! Minthogy azon kényszerhelyzetet — mikép az előttem szólók is igazolták — maga a kormány önmagának teremtette, öntudatosan, taktikai czélukból, ezért tehát ezen törvényjavaslatot már ezen okból sem szavazhatjuk meg. (Helyeslés halfelöl.) Feltűnt nekem, hogy az igen tisztelt előadó úr olyan nagyon szeret hivatkozni Angliára; hanem azt is nagyon jól tudjuk, hogy csak akkor szeret hivatkozni azon t. párt Angliára, a mikor az intenczióinak kedvez. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Azonban arra nem hivatkozik, hogy hol van arra példa, hogy hatalmi kérdésért mindent fel szabad áldozni. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Szeretném, ha arra is találna példát más parlamenteknél, hogy valaki oly görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, mint a jelen kormány és ezért képes legyen mindent áldozatul dobni. Mélyen tisztelt ház! Pártunk jelen alkalommal nem szándékozik részletekbe bocsátkozni, nem óhajt beszélni azon visszaélésekről, a melyek a legközelebbi képviselőválasztásoknál lezajlottak, mert hiszen arról köteteket lehetne összeírni. (Felkiáltások jobbfelöl: A néppártról! Zaj.) Lesz alkalmunk úgy a felirati vitánál, mint a költségvetésnél kimutatni napnál világosabban azokat 7
