Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-8
8. országos ülés 1896. deczeinl>er 7-én, hétfőn. m a garancziákat: méltóztassék azt nekünk elmondani, miért nem találta meg azokat is, kik voltak azok a vakmerők, kiknek ott a kormány akaratával ellenkező nézeteik voltak s azokat még ki merték mondani? Talán az ellenzéki pártoknál kereste a miniszterelnök úr a garancziákat? Azt hiszem, erre czélzott a t. miniszterelnök úr. Ezt a kérdést pedig az ellenzék becsülete érdekében tisztázni kell, mert véleményem szerint egy párt, mely ellenzéke ennek a kormánynak, melyeta nemzet azért küldött ide, hogy az általa kifejtett programúi alapján, ha kell, a kormányt támadja, tisztességgel és becsülettel le nem mondhat sem a bírálás, sem a támadás jogáról, sem arról, hogy a költségvetés minden egyes tételére nézve meggyőződését kifejezze. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ha tehát az ellenzéknél kereste a garancziákat, a mi vád az ellenzék ellen, méltóztassék azt itt nyíltan és férfiasan előadni, hogy az ellenzéknek az a része, melyre ez vonatkozik, ezt a vádat erélyesen visszautasítknssa. Én partom részéről kijelenthetem, hogy ilyen garancziákat nálunk a t. miniszterelnök úr nem keresett, de nem is talált volna, mert álláspontunkról senki által semmi körülmények közt letéríttetni nem fogunk. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Azt hiszem, hogy a többi ellenzéki pártok is hasonlókép jártak volna el. Kérem tehát a t. miniszterelnök urat, ha csakugyan kereste a garancziákat: méltóztassék a tényeket itt előadva kifejteni, mert ez vagy igaz, vagy nem igaz vád. Ha igaz : akkor ezt az erős vádat tessék indokolni; ha nem igaz : úgy nincs többé ott helye abban a székben, mert onnan valótlanságokat mondani nem szabad. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Lehetnek, t. ház, mint már előbb mondottam, esetek, melyekben a kormány jogosult fölhatalmazás kérésére. De csak azon esetben, mint mondtam, ha nem önmaga akadályozta meg a költségvetési törvény megalkotását. Ha a múlt országgyűlés alatt a kormány tárgyaltatta volna a költségvetési törvényt és úgy saját pártjának, mint az ellenzéknek alkalma lett voln t arra, hogy az ezen költségvetésben nyilvánuló kormánypárti irányzat felett bírálatot mondjon, ha alkalmunk lett volna minden egyes tétel felett tárgyilagosan kifejezni bírálatunkat és ily rendes menetében a költségvetési törvény tárgyalásának esetleg nem lehetett volna elérni annak törvényerőre való emelkedését, akkor igenis joga lett volna a kormánynak fölhatalmazást kérni és akkor mellőzni lehetett volna a politikai momentumokat, mivel az ellenzéknek már alkalma volt kötelességének eleget tenni. (Igaz! Ügy van! ahalés szélső baloldalon.) De, t. ház, a mbkormányunk a költségvetési törvény letárgyalását még csak meg se kisérlette. Sőt egy játékot engedett meg magának, mikor tudta, hogy ez a törvényjavaslat itt nem fog tárgyaltatni, és a pénzügyi bizottság tagjait mégis heteken keresztül meddő munkára kényszerítette, hogy port hintsen az ország szemébe. Egész határozottan vádolni merem a kormányt azzal, hogy öntudatosan csinálta ezt a kényszerhelyzetet, azt akarván, hogy négy hónapon keresztül költségvetés nélkül kezében tartsa a hatalmat, hogy addig talán saját pártját is megpuhíthatja, hogy neki segédkezet nyújtson azon, hitem szerint nemzetellenes törekvésben, melyet a kiegyezésben akar elfogadtatni. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Mi, mint a pénzügyi bizottság igen tisztelt előadója is megjegyezte, más okokból is ellenezzük ennek a törvényjavaslatnak elfogadását. A magyar parlament mindig bizalmi kérdésnek tartotta a felhatalmazási javaslat megszavazását és ettől eltérni nem fogunk; mert mi igenis tudni akarjuk: kik azok a férfiak, kiknek kezére az ország pénzét bízzuk? Megtagadjuk tehát a törvényjavaslat elfogadását, először bizalmi tekintetből ; megtagadjuk másodszor azért, mert ez a rendszer, a mely szokássá vált Magyarországon, hogy minden kormány ilyen felhatalmazás alapján szokott költségvetés nélkül kormányozni, és a melyre azelőtt alig volt eset, világos kijátszása alkotmányos jogainknak; megtagadjuk harmadszor azért, mert az ilyen felhatalmazás alapján való kormányzás tényleg illuzóriussá teszi a képviselők azon jogát, hogy a költségvetés egyes tételeinek bírálatába, mely a jövőre vonatkozik, belebocsátkozhassak, és mert akkor, midőn ugyan a múlt költségvetési törvény alapján bizonyos kiadásokat megtett a kormány, ha a költségvetési törvény tárgyalásra kerül, változtatni már nem lehet és a bírálat meddővé válik, (Élénk hslyeslés a szélső baloldalon.) A bizalom kérdését, igen tisztelt képviselőház, mi ismét két részre osztjuk: Bizalmatlansággal viseltetünk a kormány irányában először közjogi tekintetben, másodszor az ő belkormányzatát illetőleg is. Rendes körülmények között annak a pártnak, vagy annak a képviselőnek, a ki a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetik, kötelessége ezt az állásfoglalását itt az ország szine előtt indokolni és bizonyítani. Ezen kötelességünknek mi meg is fogunk felelni. Igaz ugyan, t. képviselőház, hogy Magyarország nem arra kivácsi, hogy mi miért vagyunk bizalmatlanok a kormányok irányában, (Derültség a szélső baloldalon.) mert Magyarországon legnagyobb része a független ellenzéknek nyíltan, a függésben levő elemek pedig titokban, nagyon is erős aggodalommal vannak eltelve az iránt, hogy ily kormány vezeti az állam ügyeit,
