Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-6

84 6, országos ülés 1896. deczember 2-án, szerdán. Németország és Oroszország közt egy úgynevezett semlegességi viszontbiztosítási szerződés köttetett és tényleg fennállott. Hogy ma milyen viszony áll fenn, azt nem tudjuk, annyi azonban kétségtelen mindenki előtt, a ki józanul ítéli meg a külügyi viszonyokat, hogy ha Németország és Oroszország közt ilyen semlegességi viszontbiztosítási szerződés létezett, annak nem lehetett más tartalma, mint az, hogy míg egyrészről Németországot biztosítja Oroszország az iránt, hogy egy franczia háború esetén Francziaországot támogatni nem fogja, addig másrészt épen úgy kikötötte Oroszország azt, hogy Ausztria-Magyarországgal netalán folytatandó háború esetén a német császár azt támogatni nem fogja. A ki az ellenkezőt állítja, annak meg kell követelnie, hogy a Német- és Oroszország közt kötött szerződést egész terjedelmében a képviselőháznak mutattassék be, mert mindaddig ezen feltevés teljesen jogosult. (Mozgás jdbbfelol. Igaz ! Úgy van ! a hal- és szélső baloldalon.) Ha pedig egy ilyen semlegességi viszontbiztosítási szerződés kötve volt, t. ház, kinek kebelében ne fakadjon fel az a meggyőződés, hogy ez a hármas szövetség alapját képező, most felolvasott aktával homlokegyenest ellenkezik minden ízében? A gondviselés megkímélt bennünket a háborútól 1887. és 1890. közt, de vájjon mi történt volna, ha ez időszak alatt Oroszország bennünket megtámadott volna ? T. ház! A hármas szövetségről sokfélekép lehet gondolkozni. Vannak nagyon illetékes politikusok, kik régi idők óta tudják, hogy a hármas szövetség alkatelemeínéi fogva egy természetellenes szövetség, mert úgy Németország a maga egységét, mint Olaszország különösen területi egységét is az Ausztria és Magyarország ellen vívott harczok és békekötések eredményének tekinti. Thaly Kálmán : Magyarország ellen nem ! Polónyi Géza: Hát Ausztria ellen! Hogy ezen államok jövendő fejlődése menynyiben ütközik össze a mi érdekeinkkel, azt is könnyű lenne kimutatni, daczára annak, hogy a magyar nemzet sohasem látott és sohasem hallott egyértelműséggel és örömmel üdvözölte a hármas szövetséget és ragaszkodott is hozzá. Sőt többet mondok, t. ház, a magyar nemzet a hármas szövetségért kétféle alakban is igen súlyos áldozatokat hoz. A magyar nemzet sínyli közgazdaságában és egész pénzügyi rendszerében azt a fegyveres békét, t. ház, a mely veszedelmesebb sok háborúnál, a mely hovatovább tönkrejutással fenyeget bennünket; pedig ebbe a helyzetbe a hármas szövetség által sodortattunk. Azonkívül ki ne tudná, t. képviselőház, hogy a nemzetközi kereskedelmi szerződéseknél mily rendkívül uagy és figyelemreméltó áldozatokat hozott a magyar nemzet akkor, a midőn eltűrte a gabona- és lisztvámtételeknek Németország részéről való oly tetemes felemelését, bogy a német gabona- és lisztpiaezot úgyszólván egészen elvesztette. De azonkívül, t. képviselőház, a hármas szövetségnek megvolt másik pozitív ellenhatása is, hogy a francziák, — nem azért, mert magyarok vagyunk, mert a franezia nemzetben minden rokonszenv megvan a magyar nemzet iránt, de azért — mert a hármas szövetség tagjai vagyunk, közgazdasági harczot folytatott és folytat Magyarország ellen. Példákkal lehet illusztrálni, milyen háborút folytattak állati nyerstermékeink ellen, a hús ellen különösen, de még kereskedelmi téren is a magyar liszt Francziaország piaezáróí úgy leszorult, hogy emberemlékezet óta oly kevés lisztet nem vittünk ki Francziaországba, mint a hármas szövetség fennállása óta. T. képviselőház! Ha most ezen súlyos anyagi áldozatok mellé még az a veszély is fenyeget bennünket, hogy ezen hármasszövetségi szerződésnek azon terhes kötelességét, hogy az egész monarchia haderejét mozgósítanunk kell, — esetleg idegen czélokra — hogy ezt csak mi fogjuk teljesíteni, de a másik fél hozzájárulására nem számíthatunk, akkor kérdezem, t. képviselőház, mi értelme és mi jogosultsága van még az úgynevezett hármas szövetségnek? Már pedig, t. képviselőház, az, hogy egy ilyen viszontbiztosítási, semlegességi szerződés létezett Oroszország és Németország között, az hivatalos adatokkal, előttünk fekvő tényekkel kétségbevonhatatlanul igazolva van. Tudjak azt, t. ház,, hogy a német birodalomban az iránt interpelláczió intéztetett gr. Honpesch által és maga a birodalmi kanczeilár: Hohenlohe nemcsak elismerte, hogy ilyen tárgyalások folytak, nemcsak elismerte ily szerződésnek létezését, de még azt is hozzátette, hogy ez feltétlen titoktartás mellett köttetvén, annak tartalmát nem közölheti. Hát, t. képviselőház, Bismarck életében Magyarországnak először tett szolgálatot az által, hogy ezt leleplezte. De most az a kérdés merül fel, t. képviselőház, hogy várhat-e a magyar nemzet odáig, míg majd Hohenlohe később nyugdíjba vagy nyugalomba kerülvén, ő fogja leleplezni a most létező szerződéseket? Nincs fontosabb feladatunk, t. képviselőház; nincs sürgősebb kötelességünk, mint a tekintetbea a legbiztosabb megnyugvást megszereznünk, vájjon 1890 óta nem történt-e hasonló megállapodás Oroszország és Németország között? Pedig vannak rá jelek, t, képviselőház, hogy történtek. A boroszlói, a görliczi császár-