Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-6

<5. országos fllós 1896. deczember 2-án, szerdán. 35 találkozások, a mostani berlini czári látogatás; mindenekfelett az a kudarcz, a melyet az Ausztria és Magyarország külügyeit képviselő külügyi hivatal a Balkán-politikában akkor szerzett magának, midőn a bolgár fejedelem el­ismerését nem tudva keresztülvinni, Bulgária az orosz védőszárnyak alá menekült: mindez elég óvó, intő példa lehet a külügyek vezetésének arra, hogy valami »büzlik Dániában«. (Mozgás a jobboldalon.) De van egy más jelenség is, t. ház, az államtitok kérdése. Csodálatos dolog, Bismarck herczeg okvetlenül tudja, mi az államtitok Német­országban, és ha nem tudná, az Amim és Kefke­féle perek iratai őt az iránt felvilágosítanák, hogy az államtitok miként tartatik meg Német­országban? Akként, t. ház, hogy velünk szemben titokban marad az 1887-ben megkötött és 1890-ig fennállott orosz-német szerződés. Bizonyára ti­tok fog maradni az 1890. óta esetleg megkö­tött újabb megállapodás is. Ellenben a mi szerződéseink Oroszországgal szemben titkok nem maradnak; mert tudjuk, t. ház, — a Reiehs­anzeiger leleplezéseiből kiderült — hogy Bis­marck herczeg ezen most felolvasott szerződés­nek tervezetét már 1878-ban Suwaloff gróffal közölte, úgy, hogy mielőtt az szerződésként meg­köttetett volna, az orosz czár arról már illetékes tudomást szerzett. De azonkívül daczára annak, hogy ennek az aktának harmadik czikke világosan a titok­tartást tartja fenn, a Hamburger Nachrichten és a Reichsanzeiger közt lefolyt polémiákból tudjuk, a Beichsauzeiger — a melyről különben tudjuk, hogy maga Bismarck herczeg befolyásolta — világosan hivatkozik arra, hogy ezen szerződési aktát II. Sándor czárral sua forma közölték, mielőtt az formailag közzététetett volna. Igen tisztelt képviselőház^ Már maga az a tény, hogy a német diplomáczia velünk szem­ben feltétlen titoktartó, de Oroszországgal szem­ben rendkívül mértékben közlékeny, mindenkit aggodalomba ejthet, különösen ilyen előzmények után, a melyek kétségtelenné teszik, hogy a hármas szövetséggel annyira ellenkező szerződés állt fenn. Még egy pontja yan ezen tényeknek és ez az, hogy az az iskola, a mely Bismarck herczeg háta megett Németországban tényleg áll és lé­tezik, Olaszországban is tanítványokra szá­míthat. Tudjuk, t. ház, hogy az olasz lapok, külö­nösen az Opinione leleplezte annak idején Giers­nek Monzában való látogatását, mely teljesen azonos czéíokból történt. Akkor tudniillik Olasz­országot hasonlókép egy semlegességi szerző­désre bírták, sőt az olasz lapok diesérték Bu­dimnak azt a szándékát, hogy ő ezen hármas­szövetségi tendencziákkal felhagyva, a franczia barátságot újból keresi. T. ház i Ezen tények mellé sorakozik mä, hogy egy komoly lap híréből tudjuk és tény­leg közzététetik, hogy Oroszország és Olasz­ország között is létezett egy teljesen hasonló szerződés. Már ha ez így van, t. ház, úgy ma­gyarán mondva, a hármas szövetségből a két szerződő fél már bizonyosan rászedett, bennün­ket és a harmadik csak azért nem szedhetett rá — mert az osztrák diplomáczia miatt bizonyára az is rászedhetett volna — csak azért nem sze­dett rá, mert nincsen harmadik, a ki rászedhe­tett volna. T. ház! Mélyen aggodalomra jogosító és aggodalmat keltő ez a helyzet különösen ma, midőn minden kétségen kivíü áll, hogy a keleti kérdés oly erjedésbe jutott, ä mely Magyaror­szág ég a magyar nemzet sorsát feltétlenül ér­dekli. Azt hiszem, t. ház, hogy a magyar nem­zet, de sőt még a magyar kormány iránt is hazafiúi kötelességet rovok le, midőn az itt lap­pangó kételyek felvilágosítására a kínálkozó alkalmat törvényes formában megragadom. En­gem, t. ház, nem vezet semmi más, mint az a féltékeny aggódás, a mely minden magyar em­bert kell, hogy vezessen akkor, midőn nemzeté­nek jövendőjéről, fajának sorsáról lehet szó. Ezen indokok által vezéreltetve teszem fel a követkző kérdéseimet és várom azokra a fele­letet. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon. Ol­vassa.) »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. 1. Mi az oka annak, hogy az 1896. november 26-án az országgyűlés megnyitásakor elmondott leg­magasabb trónbeszéd a küJállamokkal fennálló viszonyunkat illetőleg sem az általunk óhajtott béke fenmaradása érdekében nyilatkozatot, sem a bennünket esetleg fenyegető veszélylyel szem­ben tájékoztatást nem tartalmaz ? 2. Forog-e fenn olyan jelenség, a mely az előrelátható közeljövőben a béke megzavarására enged következtetni? 3. Van-e tudomása a magyar kormánynak arról, hogy a Német- és Oroszország között 1890. év tavaszáig a nevezett két államot fenye­gethető külháború esetére szerződés vagy meg­állapodás állott fenn? 4. Van-e tudomása a magyar kormánynak arról, hogy ezen, Németország és Oroszország között fennállott szerződésnek, illetve megálla­podásnak tartalma közöltetett a közös külügy­minisztériummal, s ha igen, mikor? 5. Ismeri-e a magyar kormány ezen, Német­ország éa Oroszország között létesült szerződés­nek, illetve megállapodásnak egész tartalmát ? s ha igen, hajlandó-e azt a képviselőháznak elő­terjeszteni ?

Next

/
Thumbnails
Contents