Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-18
254 18. országos ülés 1896. űeczember 18-én, szombaton. komolyságát igen emeli az a körülmény, hogy ezen dolgozatnak az összeállítása nem egy ember által, talán pillanatnyi felhevülésben történt, hanem, mint maguk mondják, összeültek tanácskozni nyolczan, tehát higgadt tárgyalásnak, megfontolásnak az eredménye. De én azért nem hallottam, hogy az igen tisztelt kormány, illetőleg a királyi ügyészség a katholikus papi osztály elleni felekezeti izgatás czímén port akasztott volna ezeknek az uraknak a nyakába. (Zaj johbfelöl.) Igaz, ezzel azonban még nincsen bevégezve a néppárt elleni hajsza. Méltóztassanak csak visszaemlékezni november 26-ikára, a midőn Ő Felsége legmagasabb trónbeszéddel nyitotta meg az országgyűlést, és a midőn e háznak minden pártját közös békés munkálkodásra hívta fel. Akkor azon a napon az igen tisztelt szabadelvű pártnak, a kormánynak a főlapjában a Nemzetben jelent meg egy gyűlöletes czikk, melynek a veleje az, hogy a néppárt a törvényen kivtíl áll, s azzal szemben nemcsak megengedett a lánczos golyóktól kezdve a pirotechnikának minden fegyvere, hanem hazafias kötelesség is. Igen tisztelt ház! Minduntalan felhangzik a t. miniszter urak ajkairól a paczifikácziónak a jó szándéka. Hát kérdem, ezek az elősorolt dolgok, ezek fognak bennünket a paczifikáczióhoz vinni? Még érteném, t. ház, az ellenzék s különösen a néppárt ellen folytatott ezen irgalmatlan ós kegyetlen hajszát, ha mi itt olyan számban kerültünk volna be, mint a hogy bekerültünk volna tiszta választások esetén, és hogyha a t. túloldal olyan mindent elnyomó többséggel nem birna, hogy ha féltenie kellene a poziczióját; de hát e tekintetben semmiféle aggodalma se lehet. T. ház ! Azt gondolom, hogy ezekben eléggé jellemeztem, milyen eszközökkel, milyen izgatással élt a néppárt és milyennel az igen tisztelt kormánypárt. A túloldalról Smialovszky és Szőts t. képviselőtársaim szívesek voltak foglalkozni a nép párttal. Különösen Smialovszky képviselőtársam sok mindenféle apró-cseprő, de komoly váddal is illetett bennünket. Én megvallom, az ő szájából hallottam először azt, hogy a néppártiak azzal izgatnának, hogy csak három esztendőig érvényes a polgári házasság, meg hogy a pápa detronizálni fogja a királyt, meg hogy mindnyájunknak zsidókká kell lennünk. Én igazán mondom hogy először hallottam ezeket az izgató szavakat e házban. Nem is bocsátkozom tehát ezeknek a ezáfolásába; én azt hiszem, hogy ezek csak olyan mende-mondák. Az illető úr maga sem állította, hogy közvetlenül úgy történt, hogy harmadik-negyedik szájon át jutott füléhez valami s akkorára olyan alakban állott előtte, a hogy itt bemutatta. Azt hiszem, hogy valamely párt programmját és elveit nem mende-mondák után kell itt felhozni, hanem vezéregyéniségei nyilatkozatából és programmjából. Már pedig a néppártnak ott van a programmja, ott vannak a néppárt irodája által kiállított füzetek, ott van az a 80 gyűlés, onnan tessék kimutatni, hogy micsoda izgató, helytelen, törvénytelen szándékai vannak a néppártnak. Azonban Smialovszky t. képviselőtársam felhozott komoly dolgokat is a néppárt ellen, például azt, hogy a főpapság egyáltalában és a papság nagyobb része elitéli a néppártot. Hogy vájjon a katholikus fő- és alpapság- mennyiben támogatja vagy itéli el a néppártot, bátran napirendre térhetnék, azon a czímen, hogy a parlamenten kivűl állókat ne vonjuk a vitába. De erre azt mondhatná igen tisztelt ellenfelem, hogy ez tulajkonkép megretirálás. Nohát én ebben a kényes kérdésben is felveszem a keztyíít. Méltóztatnak emlékezni, hogy a nagyméltóságú püspöki kar körlevelet adott ki, a mely minden templomban felolvastatott és minden hithű embert erkölcsileg kötelezett arra, hogy a vallásra nézve sérelmesnek jelzett egyházpolitikai törvények alkotmányos eszközökkel való megváltoztatására törekedjék. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen körlevél után valami három hétre megalakult a néppárt, neui a katholikus néppárt, vagy mint Polónyi Géza képviselő úr mondja, vallási párt, hanem vallásos párt, melyre vonatkozólag nemcsak a programra, de a vezérek számtalan nyilatkozata is kimondja, hogy kebelébe felvesz valláskülönbség nélkül minden hithű embert, a ki az országot, társadalmat és a családi életet vallásos alapra kívánja fektetni, még a vallásos zsidót is felveszi Polónyi Géza: A nagygyűlésen mást mondtak. Mócsy Antal: Emlékeztetem t. képviselőtársamat, hogy az nem néppárti, hanem katholikus nagygyűlés volt és bátor vagyok illusztrálni, hogy ott miért emelkedtek ilyen jogosult és indokolt hangok. A statisztika megmutatja, hogy a katholíkusok az ország közhivatalaiban nemesak, hogy aránylag nincsenek képviselve, de igen nagy kisebbségben vannak. Pest megyében 14 főszolgabíró közű! 12 protestáns, csak két katholikus. Pedig a katholíkusok két annyian vannak mint a többiek mind együttvéve. Ez, igen tisztelt uraim nem, azt mutatja, hogy mi türelmetlenek vagyunk, hanem talán azt, hogy túlságosan türelmesek vagyunk. Midőn tehát magunk közt a saját gyűléseinken egymást arra biztattuk, hogy számarányunknak megfelelőleg iparkodjunk minden téren befolyást érvényesíteni, akkor jogunk van cselekedni, de ezt nem a
