Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-18

18. országos ülés 1896. A néppárti gyűlés tette, ezt a katholikus nagygyűlés tette. Visszatérek arra a kérdésre, hogy a katholikus fő- és alpapság támogatja-e a néppártot. Nem megyek ki a parlamentből, itt maradok, innen veszem a bizonyítékokat. (Hilljuk!) Smialovszky Valér úr hivatkozott arra, hogy a katholikus egyháznak milyen kitűnő hierarchiája van, milyen kitűnő fegyelme van; s igaza van. Ezen kitűnő fegyelemnél fogva, de a felső és alsó papsá,g közt fennálló atyai és fiúi szeretetnél és engedelmességnél fogva is, fel lehet-e azt tételezni, hogy ha a főpapság korlátozni akarná az alpapság politikai szabadságát, hogy akkor épen az ellenzéken ülhetnéaek katholikus papok? Azért ülnek, mert, habár a hitre és fegyelemre vonatkozólag igenis megkívánja a főpapság, hogy az alpapság neki engedelmeskedjék, a szabadságjog gyakorlásában az alpapság nincs korlátozva; (Úgy van! bdfélöl) mindegyik követheti politikai meggyőződését. Nohát a néppárton, nemzeti párton, a pártonkivüliek között, az Ugron-párton is vannak papok, csak ott, 300 kormánypárti között nincs egy sem. (Egy hang jóbbfelöl: De van!) Egy fecske nem csinál nyarat és a kivétel csak erősíti a szabályt, (Mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) Szőts Pál t. képviselőtársam azt a kegyes tanácsot adta pártunk egyik tagjának, Molnár apátnak, hogy maradjon a bibliánál, hogy ne legyen politikai vigécz. Hát én nem tudom, hogy mióta lehet különbséget tenni papi meg világi polgár között, mert a mit mondott, az körülbelül annyit jelent, a mit a parlamenten kivüliek úgy szoktak kifejezni, hogy a pap maradjon az oltárnál, a templomban ; semmi köze másutt. (Ügy van! a jobboldalon.) Én úgy tudom, hogy az alkotmány és törvények nem tesznek különbséget polgári meg világi egyén jogai közt, tehát van itten joga a papnak is a parlamentben megjelenni, és ha úgy tetszik neki, még politikai vigécz szerepre is vállalkozik. Különben én nem hiszem, hogy valaki kétségbe vonná azt, hogy aa alkotmányos életben épen az ilyen politikai vigéczkedés leghelyesebb módja a polgárok felvilágosításának, pártalakításnak s a nép bizalma megnyerésének. Könnyű az igen t. képviselő uraknak a túloldalon , nem szükséges még az sem, hogy kerületükbe lemenjenek és mégis mandátumhoz juthatnak. De bizony nekünk az ellenzéki oldalon kell vigéczkednünk, kell a néppel érintkezést keresnünk és ép az ilyen politikai érintkezés útján kell őket a mi álláspontunk helyességéről meggyőznünk, mert más mód nem áll rendelkezésünkre. (Helyeslés a bal- és szélső haloldalon. Eláll! a jobboldalon.) Igen t. ház, nem szándékozom (Halljuk!) valami hosszasan még beszélni, mert érzem, hogy Eember 19»én, szombaton. 355 hangszerveim felmondják a szolgálatot, hanem azért azokra, a mik innen, balról, felhangzanak, szintén kell pár szóval válaszolnom. (Halljuk!) Polónyi t. képviselőtársam felhívott bennünket arra, hogy itt a parlamentben adjuk elő progranmmnkaí, hogy az meg legyen vitatva, helyes-e vagy helytelen'? Igen szépen köszönjük ezt a felhívást; mert feltételezzük, hogy jó szándékból eredt, és hogy talán nem fog annyira elitélni és irántunk ellenszenvvel lenni, ha programúi unkát itt kifejezésre juttatni fogjuk, és látni fogja, hogy talán mégsem vagyunk se muszka-vezetők, se szocziálisták, se hazaárulók, még antiszemiták se stb. Volt már szerencsém előbb is jelezni, hogy igenis: mi ezt szándékozzuk megtenni, de a felirati vita után képzeltük ezt helyesen tenni, mert úgy gondoltuk, hogy ez nem fog valami nagyon hosszú lenni, nem akartuk tehát, mint kezdő újonezemberek, magunkat kitenni annak a vádnak, hogy : ime, ezek most jönnek ide és máris annyira túlságoskodnak, hogy minden lében kanál akarnak lenni. Abban állapodtunk meg tehát, hogy hagyjuk ezt a költségvetési vitára. Mégis, hogy némileg tájékoztassam t. képviselőtársamat, igen röviden jelzem, hogy mit akarunk. 0 különösen a revízión akadt meg. Tehát mi akarunk revíziót az egyházpolitika terén. Megmondom, milyen alapon. Megmondták már őseink ezelőtt 105 esztendővel. 1791-ben törvényba iktatván, hogy: senkit sem szabad vallása ellenére valamely szertartásra vagy egyéb dologra kényszeríteni, ily értelemben akarunk mi az egyházpolitika terén revíziót. De nemcsak az egyházpolitika terén akarunk revíziót. Mi revideálni kívánjuk a közgazdasági törvényeket is mind azon elv alapján — és ez szentírási állítás — : a munkás méltó a bérére, vagy, ha úgy tetszik; lében und lében lassen. De revideálni akarjuk azokat a minden oldalról elégteleneknek, elavultaknak jelzett törvényeket is, melyek lehetővé teszik a mindenkori kormánynak, mely elfoglalja a miniszterelnöki széket, hogy a törvényes formák látszatának megtartásával, oly többséget csináljon magának, a minőt akar. így akarjuk mi a revíziót. (Helyeslés balfélöl.) Lesz alkalmunk részletesen előadni programmunkat a költségvetési vita alkalmával. Most csak Pichler t. képviselőtársamnak akarok valamit mondani. Sajnálom, hogy nincsen itt. U tegnap igen közeledett felénk; mert akkor, midőn t. elvbarátomnak, Eakovszkynak beszédével foglalkozott, de persze a revízió lehetőségének kizárásával, annyit megengedett, hogy a hit, a vallás a szerencsétleneknek vigasza, a csüggedőknek reménye. Kár volt azonban itt megállania. Folytatnia kellett volna. És én felkérem, hogy tovább is tanulmányozza a dolgot,