Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-18

18. országos ülés 1896. deczember 19-én, szombaton. 2^,0 személyemről is szíves volt megemlékezni, engedje meg, hogy pár szót arra, a mit mondott,- én is válaszolhassak. Ezelőtt néhány nappal volt szerencsém találkozni a t. képviselő úrral privát helyen; arra kért, küldjem el jászberényi beszédemet, mert abban van egy passzus, a mely neki tetszik és azért engem meg akar dicsérni. (Általános, nagy derültség.) Megvallom, t, képviselőház, hogy aggodalom fogott el, (Zajos derültség.), hogy nem mondtam-e esaKugyan valami olyat, a mit okos ember csak elvétve szokott mondani. (Derültség jobbfelől.) Most meg vagyok nyugtatva, mert látom, hogy nem egyéb volt a képviselő árnak irántam való hajlandósága, mint a felolvasott passzus értelmének a teljes félreértése. (Úgy van ! jobbfelől.) Nehogy azonban akadjon még ebben az országban valaki, aki e passzust félreértse, (Felkiáltások jobbfelöl: Nem akad.) ezennel kijelentem, t. képviselőház, hogy én néppárti nem vagyok, (Derültség.) és kijelentem azt is, hogy a néppártot konzervativ pártnak nem tekintem. Arra nézve, hogy mi a néppárt, t. kollegámmal a kultuszminiszterrel teljesen egyetértek, és vele szolidaritásban vagyok. Ezt kívántam kijelenteni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobbóldalon.) Asbóth János: T. ház! A t. vallás- és közoktatásügyi miniszter űr szíves volt az én politikám következetességét kétségbe vonni. A politikai konzequencziának, tudom, különböző felfogásai vannak. (Derültség a jobbóldalon.) Van olyan felfogás, a mely azt tartja, hogy politikai konzequenczia az, hogy az ember a pártdiszcziplinának minden körülmények között alávesse magát. (Mozgás a jobboldalon.) Politikai konzequenczia az, hogy ha á pártdiszczíplina megkívánja, az ember szavaz mindenféle polgári házasság ellen, ha pedig az ellenkezőt kívánja, akkor megszavazza a polgári házasságnak legextrémebb módját is. (Helyeslés a baloldalon. Zajos ellenmondás a jobboldalon. Nagy zaj. Elnök csenget.) Én, t. ház, abban kerestem a politikai konzequencziát, hogy ha ellentétbe jött az én politikai meggyőződésem pártállásommal és a pártdiszcziplinávaí, — a mi a pártok változásánál fogva megtörténhetik, — én mindenkoron állandóan és következetesen követett politikai meggyőződésben kerestem a konzequencziát, mindig annak irányában vontam le azt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök." Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök (csenget): Kérem, foglalják el helyöket. Az ülést újra megnyitom. Rakovszky István jegyző: Mócsy Antal! Mócsy Antal: Igen tisztelt ház! Isten kegyelméből elég időt értem már meg, de azért mégis ujoneznak érzem magam. (Halljuk! Halljuk!) KÉPVH. NAPLÓ. 1896—— 1901. I. KÖTET. Ujoncza vagyok azon fiatal pártnak, a mely pár hét előtt először jelent meg a parlamentben. (Egy hang jobbfelől: És utoljára.) Épen azért érthető, hogy mind én magam, mind pedig elvbarátaim a szokatlan helyzet hatása alatt bizonyos mértékig feszélyezettnek érezzük magunkat. Ennek tudatában és szerénységünkben nem is volt szándékunk, hogy a felirati harezban nagyobb mértékben vegyünk részt, különben is úgy tartván helyesnek, hogy majd a költségvetési vita alkalmával fejtsük, ki bővebben programmunkat; azonban a mélyen t. túloldalról is nem egy szónok foglalkozott a mi szerény pártunkkal és pedig a túlsó oldalról, a szabadelvű oldalról, meglehetősen támadólag, erről az oldalról pedig — hálás elismeréssel mondom — inkább csak kérdéseket intézve hozzánk és azon kívánságot fejezve ki, hogy programmunkat fejtsük ki. Ez a körülmény olyan helyzetbe hozott minket,parlamentiujonezokat, aminőben 1848-ban voltak a dicső honvédek, a kiket az ellenségek gyakorlott veterán harezosai a küzdőtérre kényszerítettek, még mielőtt azok a fegyverforgatásba magukat begyakorolhatták volna; de a történelem feljegyezte róluk, — az idősebbek még emlékezni is fognak rá, hogy azok a gyakorlatlan ujonezok lelkesedéssel szívükben és bátorsággal nem egyszer dicsőséggel mérték össze fegyvereiket az ellenség veteránjaiéival. Minket ugyan nem táplál az a remény, a körülményeknél és a túloldalnak mindent elnyomó roppant nagy többségénél fogva, hogy mi itt parlamenti babérokat fogunk aratni; mert lehetnénk bár még olyan erősek, hatalmasak, lehetnének sorainkban a legjelesebb szónokok: tudjuk, hogy babéraratásra itt kilátás nincs. De a mint 1848-ban a honvédeket lelkesítette egy dicső eszme, úgy bennünket is az az eszme, a mely programmunkban van kifejezve, lelkesít és kitartásra buzdít. Ha mi elbukunk is, győzni fog az az eszme, a melynek harezosai vagyunk. Ha újoncz vagyok is, a ház eddigi tárgyalásainak folyamán annyit már is tanultam, hogy a felszólalók rendszerint az előttük felszólaltak beszédeivel szoktak foglalkozni. Előttem is két olyan férfiú mérte össze fegyverét, a kik e parlamentnek már régi tagjai és kipróbált harezosai, a kik a parlamenti küzdtérnek teljes ismeretével, a parlamenti fegyvereknek teljes birtokával rendelkeznek. Annál súlyosabb tehát nekem, mint újoneznak, a helyzetem, de azért mégis megkísérlem gyenge tehetségemhez képest azokra válaszolni, a melyek az imént a kultuszminiszter úr, t. képviselőtársam szájából elhangzottak. (Halljuk ! Halljuk! a baloldal némely padjain.) Az ő beszéde három pont körfíl csoportosítható. Azt mondta, megszűnik a néppárt nemsokára. Megengedem, sőt óhajtom, kívánom, hogy megszűnjék a néppárt ónnal meg is fog az 32