Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-18

250 18. országos ülés 1896. deczember 19-én, szombaton. szűnni, mihelyt megszűnnek azok az okok az egyházi politikában, a közgazdasági törvényekban, és egyéb intézkedésekben, a melyek létrehozták a néppártot. A t. kultuszminiszter úr hivatkozva Belgiumra, kiemelte, hogy hiszen ott már jó idő óta klerikális kormány van és mégis nem szándékoznak a polgári házasság intézményét eltörülni ; majd belenyugszunk tehát mi is az egyházpolitikába. Én azonban úgy tudom, hogy Belgiumban is épen az egyházpolitika hozta össze az ellenzéket, mely utóbb a választásokban győzedelmeskedvén, kormányra jutott. Könnyebb rombolni, mint építeni; könnyebb egészen puszta talajra, mint romhalmazra építeni, a honnan még előbb el kell takarítani a törmeléket. Hogy a belga keresztény kormány nem akarta rögtön lerombolni ama törvényeket, melyeket a liberális uralom hozott, s az ország közvéleménye rosszalt, annak megvan az oka. Szerintem oka az, hogy az a kormány előbb bölcsen elő akarja készíteni a talajt az újra felállított felekezeti iskolákban a leendő polgárok keresztény szellemben való nevelése által, hogy mikorra ez a nemzedék felnő, elérkezzék az idő a polgári házasság megváltoztatására is. A t. miniszter úr, nemkülönben ez oldalról (a szélsöbaloldalra mutat) több t. képviselő úr azt ajánlja nekünk, nyugodjunk bele az ország jóléte és békéje érdekében, az egyházpolitikába mint változhatatlanba. A miniszter úr biztat bennünket, hogy majd a gyakorlat megmutatja. hogy minden vallás fejlődhetik és megnyugodhatik az egyházpolitikában. Mi közel három évtizede hozzászoktunk a folytonos Ígéretekhez. Roppant sok csalódásnak voltunk kitéve. A vallásosság ellen általában, nemcsak a katholikus egyház ellen intézett támadások nem legújabb keletűek. Visszavihetök 68-ra, a mikor behozták a felekezetnélkfíli iskolákat, melyeket akkor rohamosan terjesztettek s csak azért nem terjesztették még nagyobb mértékben, mert hiányzett a hozzávaló költség. Nem akarok kiterjeszkedni azon intézmények egész sorozatára, melyek apródonkint mindig a vallásosság ellen irányultak, és a mely intézmények létesítésekor, kivált a főrendiházban merültek fel aggodalmak, sőt tiltakozások is, de akkor a kormány mindig azzal iparkodott az aggodalmakat megszüntetni, hogy tovább e téren nem fognak menni, ez intézményeknek nem I^BZ folytatásuk. Másrészről előálltak, mint most is, fenyegetésekkel, hogy ha bele nem nyugosznak, még rosszabb is jön. A megnyugodni nem akarok feje fölött most is ott lebeg Damokles kardként például az egyházi javak szekularizáeziója. Azért tehát mi, sokat csalódván, nem nyugodhatuak meg már senkinek, ha mindjárt miniszteri széken ül is, a biztosításában. "Nem azért, mintha mi, azon igen tiszteletreméltó egyének egyéni becsületében egy hajszálnyira is kételkednénk. Őszintén mondom, hogy nem kételkedünk; azonban tapasztalataink vannak. Méltóztassanak visszaemlékezni, nem is olyan régen volt, a midőn az egyházpolitikai törvények behozatala iránt a javaslatokat erről az oldalról (a szélső baloldalra mutat.) minden esztendőben a költségvetés tárgyalása alkalmával Irányi Dániel böterjesztette, (Felkiáltások jobbfelől: Jól tette!) és a túloldal mindig, mint egy ember leszavazta. Meszlény Lajos: Ezt is jól tette! (Mozgás.) MóCSy Antal: És mi történt, uraim? Az, hogy egyszerre és váratlanul a függetlenségieknek ezen programmját a túloldal a magáévá tette és akkor azután ismét, mint egy ember keresztül vitte. Meszlény Lajos: Azt is jól tette! MÓCSy Antal: Megengedem, hogy ezen oldal szempontjából jól tette, de mi reánk nézve ez a föltevés figyelmeztetésül és okulásul szolgál, hogy a puskaport szárazon tartsuk. (Derültség jobbfelöl.) — Megengedem, hogy a t. kultuszminiszter úr abban a meggyőződésben van, hogy az egyházpolitikát, a mely felkavarta az ország békéjét, nem kell továbbfolytatni; megengedem, hogy ő ehhez a kijelentéséhez esetleg a tárczáját is köti, vagyis helyt áll a végsőig; de ki biztosít bennünket arról, hogy nem fog-e ez a kormány és azzal ő is az útból félre tolatni, a mint hogy az előbbi kormányok félre tolattak akkor, a mikor az egyházpolitikában a szabadelvű párt jónak látta ismét egy lépéssel előre haladni. Azt gondolom, hogy ezzel nemcsak megfeleltem azokra, a miket a t. miniszterelnök úr az imént mondott, hanem egyúttal indokoltam is azt a jogos aggodalmat, a mely szívünket eltölti a miniszteri székekből felhangzott biztosítások ellen. Bátorkodom most már áttérni azokra, a mik engem tulajdonképen felszólalásra indítottak. A t. előadó úr utóbbi beszédében kegyes volt rólunk is pár szóval megemlékezni. Hálával fogadjuk azt a kijelentését, hogy ez a párt határozott és világos programmal ment a választási küzdelembei azonban ama kijelentéseért már nem vagyunk valami hálásak, hogy állítólag nagyon veszedelmes izgatással, meg nem fontolt, kellőleg nem alkalmazott eszközökkel indultunk a választási harczba. De mielőtt ezzel foglalkoznám, bátorkodom kijelenteni, hogy Eötvös Károly t. képviselőtársam azon hasonlatával, hogy az előadó urat egy ártatlan csalétekül kikötött báránykához vagy gidához hasonlította, nem érthetek egyet;