Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-18

240 18. országos ülés 1896. deczember 19-én, szombaton. nek tekintettek a választási harczban, magát proklamálja vezérüknek, a ki itt van és maradni akar: »J'y suis, j'y reste.« (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Én értem a megütközést és zavart, ha azt kezdik látni, hogy az erkölcsi bűnszerzők által felidézett vallás-háborúban a béke helyreállításának szükségére elég merész volna gondolni és annak útjait keresni; mert erre nézve vannak támpontok, de fájdalom vannak támpontok az ellenkezőre is és ezért kérném a t. előadó urat, hogy világosítson bele ebbe a ehaoszba azzal a nagy világossággal, a mely szerinte a t. kormány és a t. szabadelvű párt programújában rejlik. Mi, a kik a múlt országgyűlésen a t. szabadelvű pártéval azonos közjogi alapon, de mint egyházpolitikai ellenzék, külön pártállást foglaltunk, továbbá a t. nemzeti párt, továbbá a t. Ugronpárt egyik legfőbb, legnyomatékosabb és leggyakrabban ismételt követelményünket találtuk a katholikus autonómiában. Ezen követeléssel szemben a kormány részéről mindig passzív ellenállásra találunk. Most a katholikus autonómia fel van véve a trónbeszédbe és noha tudjuk, hogy azért, a mi a trónbeszédben van, a felelősség kizárólag a t. kormányt illeti, de hálás szívvel a legfelsőbb trón iránt veszszük azt, hogy a királyi szó emelkedett fel a katholikus autonómia mellett. Továbbá a múlt országgyűlésen az összes ellenzéknek, a Kossuth-pártnak is egyik legsarkaíatosabb követelménye volt, hogy avval a végzetes és romlásos közgazdasági rendszerrel szemben, mely a helyett, hogy minden jogos érdeket ugyanazon buzgalommal karolna fel, az agrárius érdekeket és a kisebb gazdasági exisztencziákat könyörtelenül odadobta a kapitalisztikus spekuláczió érdekeinek, ezzel a rendszerrel szemben most ezen érdekeket, az agrár érdekeknek és a kisebb gazdasági exisztencziák érdekének megvédését proklamálja a trónbeszéd. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Mi ebben az ellenzéknek diadalát látjuk. Ellenben látjuk, hogy nem egészen úgy van a dolog, a mint a t. miniszterelnök úr tegnapelőtt mondotta, hogy az ellenzéknek működése meddő, hogy aktiv és a hazának hasznos politikát csak a kormánypárton lehet folytatni. Mi ebben az ellenzék diadalát látjuk, és láthatunk és üdvözlünk ebben egy fordulatot és azt a törekvést, hogy a paczifikácziót méltóztatnak keresni. De vannak ellenkező támpontok is. (Halljuk ! Halljuk!) T. ház! A t. miniszterelnök urnak közjogi előadója egy felolvasást tartott, és én alkalmat kívánok nyújtani a t. kormánynak, hogy akár maga a t. miniszterelnök úr, akár a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ebben a házban is nyilatkozhassék, mint a hogy másutt már nyilatkozott ezen kérdésben. Azon felolvasásban, t. ház, az alapítványok kezelése a jozefinista rendőrállam és egy olyan József császár vagy koronátlan király által kibocsátott pátens és utóbb törvénybe foglalt elv alapján volna rendezendő, a mely törvény Magyarországon soha végrehajtható nem volt, mert megtört a protestánsok ellenségeskedésén. Kérdem a t. kormányt, hogy ebben kormányprogrammot keli-e látni; igen vagy nem? Mert ha igen, akkor ez nem a paczifikáczíó, hanem a vallásháborúnak folytazása, fokozása. Ha nem, akkor kérdem a t. miniszterelnök urat, hogy a t. miniszterelnök urnak mire való a közjogi előadója? Arra-e, hogy a t. miniszterelnök úrnak közjogi eszméit redigálja, törvényjavaslatokba foglalja, vagy pedig arra, hogy oly propagandát csináljon és oly agitáczió terére lépjen, mely a t. kormány szándékaival ellenkezik. De, t. ház, a választások eredményéből két nagy tanulság háramlik az ellenzékre is. Az első az, hogy azzal az apparátussal szemben, mely az ellenzék ellen mozgósíttatik, nem lehet sikeres akeziót alapítani sem a legkiválóbb elme elmélkedésének magányára, sem a klubok zártkörű eszmecseréjére, hanem ki kell menni a nép közé és nemcsak a választások előtti, hanem a néppel való folytonos és szakadatlan kontaktusból kell meríteni erőt. Nem lehet sikeres ellenzéki akczióf alapítani oly kérdésekre, melyek a választási akczióban hatálylyal vagy nem bírhatnak, vagy azzal birni megszűntek, hanem csak olyan aspirácziókkal, melyeknek az ezrek és százezrek és milliók szivében rezonancziája van, (Ügy van! balfelöl.) a népnek hangulatára, érzületére, mindennapi szükségletére, mert a nép hozzászokva a szegénységhez ós szerénységhez, törvényhozóihoz is, mint istenéhez úgy fohászkodik, hogy add meg nekünk mindennapi kenyerünket, a betevő falatot, a melylyel magát és övéit eltartja, és t. ház, a hitet, a mely szegénységében és nyomorúságában egyetlen szellemi és erkölcsi fentartója, A másik tanulság, a mely az ellenzékre. háramlik ezen választásokból, abból áll, hogy az ellenzék nem szenvedett vereséget ott, a hol alapos munkát végzett, ott, a hol nemcsak a választásokat megelőzőleg, hanem jóval előbb szer vezte magát és gondoskodott arról, és arra törekedett, hogy már a törvényhatósági bizottsági választásoknál készítse elő a sikert. Mert a hoí a törvényhatósági bizottságban meg volt az ellenzéki többség, ott a választási elnökök atroczitásai ki voltak zárva. (Úgy van! balfelöl) Mi következik ebből ? Az erkölcsi és fizikai világrend törvényeinek indentitásánál fogva a politikai organizmusra is áll az a törvény, a mely áll minden fizikai lényre, az, hogy ha mesterségesen, vagy kórállapot által az organizmus valamely orgánumának normális funkcziója meg van akasztva, akkor az élő organizmus más