Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-18

18. országos ülés 1896. deczember 19-én, szombaton. 239 Asbóth János: T. képviselőház! Menten minden szenvedélytől és menten, a mennyiben emberileg lehető, minden elfogultságtól kívánom a t. ház kegyes engedelmével előadni felfogásomat a helyzetről. Felfogásom lehet talán téves, de"azt az egyet fogadhatom, hogy azzal a leplezetlen őszinteséggel fogom előterjeszteni, melyet ebben a t. házban mindenkor legelső képviselői kötelességemnek tartok. (Helyeslés balfelöl.) Egy nagy tény előtt állunk, melynek hatása alól magát senki el nem vonhatja; egy nagy ténynyel állunk szemben, melylyel mindnyájunknak számolnunk kell. Ezt a tényt úgy nevezi a félhivatalos pompozitás, hogy a választásoknál a szabadság ügye nagy diadalt nyert. A t. előadó ár úgy fejezi ki azt, hogy a szabadelvííség ügye nyert nagy diadalt. ÉH, ki nem vagyok barátja a pompozitásnak, ki szeretem a dolgokat szárazra és egyszerűen a maguk nevén nevezni, én úgy formulázom, hogy nagy győzelmet aratott a t. szabadelvű párt. És ezek közt nagy különbség van. Mert mindazzal szemben, a mit a t. miniszterelnök úr tagadhatatlan és* hatásos prozopopeiával elmondott, én egyet kérdek mindenkitől, ki magát valóban szabadelvűnek tartja, kérdem minden szabadelvűt, ha ilyen szabadelvű ebben a házban még van, a ki a szabadelvűségét nem az ellenvélemény elgázolásában és a minoritások jogának eltiprásában látja. Kérdem: mi volt nagyobb ? Az a győzelem-e, melyet nyert a szabadelvű párt, vagy a vereség, a melyet szenvedett a szabadság és a nemzeti akarat ? (Tetszés balfelől.) Bármily nagyok és élesek legyenek is közöttünk az ellentétek, kell, hogy.legyen egy pont, egy legfőbb, egy supréme elv, melyben mindannyiunknak találkoznunk kell, a melyben kezet kell fognunk még akkor is, ha halálos ellenségek volnánk. Ez pedig, legfőbb nemzeti konzervatív érdek, ennek a magyar hazának a fenmaradása. Es én kérdem, hogy hová jutunk, hogyha így fejlődik az alkotmányos képviselőválasztási uzus, a hogyan azt úgyszólván országgytílésrőlországgyűlésre fejlődni látjuk? Magyarország egész történelme be van töltve az idegen uralmi kísérletek elleni harczokkal. A római-német szent birodalom egyfelől, másfelől az ázsiai, a keleti invázió, legyen az akár a tatárjárás, akár török, akár muszka invázió, újra és ívjra mindig fenyegették ezt az országot idegen uralmi kísérletekkel. És hogyha úgy fejlődik tovább is a választási alkotmányos uzus, a hogyan eddig fejlődött és ha meggondoljuk azt, hogy az alkotmány nemcsak írott törvényekből, hanem hogy annak nagy része a kifejlődött alkotmányos uzusból is áll, és ezért a t. miniszterelnök úr múltkori beszédében bizonyos megnyugvással látszott akezeptálni az írott törvényekkel szemben a vesztegetést mint egy megmásíthatlan és akczeptálfc uzust; ha ezt meggondoljuk és tekintetbe veszszük, hogy Magyarország a monarchia másik államával együtt ma is nagy és expanzív katonai birodalmak közé van beékelve, nem kell-e, hogy eszünkbe jusson Lengyelország felosztása, a hol lengyel pártokkal és idegen pénzzel hatottak annak bekövetkezésére, kivált midőn tegnap t. képviselőtársam, Visontai Soma, megemlékezett a sokak előtt ismeretes Rimler-epizodról, a mikor egy magyar ellenzéki pártot idegen milliókkal kínáltak meg, a mely kísérlet csakis azon magyar párt hazafias lelkiismeretességén szenvedett hajótörést, és ha bekövetkezik, a mit Isten ne adjon, hogy ezen országban újra idegen uralmi kísérlettel állunk szemben és hogyha ez az idegen uralom meg akarja próbálni, a mi eddig még mindig hajótörést szenvedett, hogy azt törvényesítse; hogy ha meg akarják próbálni, hogy rubelekkel vásárolják meg azon választókat, a kiket megvásárolni lehet (Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) és ha azokat, a • kiket megvásárolni lehet, kozákokkal ugrasztják szét és várnai választási igazolványokkal tartják távol: akkor az a Muraviev nem fogja-e a nemzetnek a szemébe vághatni és Európa előtt magát igazolni, hogy hiszen ez igaz magyar alkotmányos uzus. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Tökéletesen igaz!) De, t. ház, hogyha én ezért a felelősséget keresem, akkor keresem nem csupán a tettest, hanem — mint a kriminális bíró — keresem a tettes mellett az erkölcsi bűnszerzőt. (Halljuk!Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) És én az erkölcsi bűnszerzőt találom azokban, (Halljuk! Halljuk!) a kik akkor, a midőn a korona, tanácsába hivattak, minden lehető kabioetalakítási kombináczió között épen ezt a kabinet-kombinácziót ajánlották azon közismeretű és nyilvánvaló intenczióival, hogy a bekövetkezendő választásoknál ez az ő számukra fogja minden esetre és feltétlenül biztosítani a többséget, hogy azután rá hárítsanak minden ódiumot és ha számukra' kikaparta a gesztenyét, akkor a mór megtette kötelességét és mehet, (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: De nem megy!) És én értem azt a megütközést, azt a rosszul titkolt indignäcziót, hogy ha ki kezd derülni, hogy a mór menni nem akar, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) hogy a gesztenyét magának akarja tartani és — ha Plató után Ezópus szerint szabad beszélni, a nélkül, hogy én a hasonlatot az emberekre és pártokra vonatkoztatnám, melyek iránt tisztelettel viseltetem — hanem vonatkoztatom csupán a viszonyra — ha kiderül, hogy a békák gólyát választottak maguknak királyul és hogy az, a kit csupán eszköz-