Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-18

238 18. országos ülés 1896. deczember 19-én, szombaton. gátnak kelet ellen, most a megsebzett, haldokló oroszlán szerepére szoríttatik, mely fölött könynyen cziczáznak és paezkáznak a hitvány egejek mint azt nemrégen a belgrádi, zágrábi s más hasonló eseteknél is láttuk, (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekünk még zászlóink sem szent, mint más népeké. Jelvényeink háttérbe szoríttatnak czímerünk a kétfejű sas gyomrában sanyarog. Igaz, hogy a legújabb időben zászlóinkon is láthatók e czímerek. De miért nem tűzik ki azt Buda ormára, ha Magyarország el van ismerve különálló országnak ? Miért nem érvényesítik jogainkat a külügyi képviseletben, Európa alkotmányos államainak azon sorában, a hol nálunk kisebb számú és erejű nemzetek is önállóan szerepelnek! Tudom, hogy ezek »ne nyúlj hozzám« virágok. Tudom, hogy ezek eltakarása éredekökben áll a kabineteknek és ehhez értenek is, sőt le is tagadják ezeknek a sérelmeknek, ezeknek a sebeknek a létezését. De tegyék a kezüket a nemzetnek a szivére, annak a nemzetnek szivére, a mely nem merült el a korteskedés mámorában, vagy a mely annak mesterségesen előidézett mámorából felébredt és érezni fogják, hogy az fájón dobog fel. És nem is lehet másképen, mert egy nemzet, mely olyan áldozatokat hoz, olyan terheket visel, mint aránylag bármely önálló nemzet, nem méltán megcsalatva érezheti-e magát, midőn áldozatainak, terheinek viszonzásául nem talál mást, mint alárendelt kényszerhelyzetet, melyben még az önállóságra törekvés is, forradalmi törekvésnek bélyegeztetik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A nemzet sebének eltakarására, pillanatnyi elaltatására igen jó alkalmul szolgáltak az ezredéves ünnepélyek. Meg volt adva az alkalom arra, hogy a nemzet sütkérezhessek mégegyszer régi dicsőségének visszfényében, a minthogy e tekintetben a válaszfelirat is némi öntetszelgő sütkérezésben van. De gondoskodva volt egyszersmind arról is, hogy a nemzet szivében valami magasabb remények ne keljenek fel. Az a válaszvonal, mely Pestet Budától elkülöníti, csak a nemzet számára volt áthidalva, de éreznie kellett a nemzetnek, hogy az a részvét, mely onnan felülről sugárzik alá, csak magasabb fejedelmi kegy és egyszersmind törvényeinkben gyökerező kötelesség. Gondoskodva volt arról, hogy a nemzet ezen fejedelmi kegyben ne lásson mást, mint egy hű alattvalók iránti atyai szeretetet, melyben azonban egy nemzet önálló büszkeségének és méltóságának tükröződnie nem szabad. (Úgy van! a szélső 'baloldalon.) őszintén szólva, én a jelen kormánytól és pártjától a nemzet sebeinek .őszinte, nyilt feltárását nem vártam. De vártam egyet a trónbeszédben és feliratban, vártam, hogy egy új ezredév kezdetén ki fog jel éltetni azon magasabb politikai irány, a melyet egy nagy múltú, küzdelmekben és szenvedésekben gazdag nemzetnek követnie kell a jövőre nézve; vártam egy vezéreszmét, egy vezérgondolatot, mert egy nemaet nem zárkózhatik el barlangjában, mint a medve és nem élősködhetik előzőleg gyűjtött zsírjából, nem élősködhetik a multak dicsőségeinek emlékein. Egy nemzetnek haladnia kell a többi nemzetekkel, haladnia kell, mint a csillagnak abban a csillagkörben, a melynek ő is egyik tagja, haladnia kell az idővel, a mely újabb viszonyokat, újabb eszméket hoz elő lépten-nyomon, hogyha eltiportatni nem akar annak kerekei alatt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát ezt a vezóreszmét, ezt a vezérgondolatot nem láttam. A begöngyölített zászlón nem látszik a felírás, vagy talán nincs is rajta más felírás, mint csak a napról-napra tengődés felírása. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ez az a politika, vagy jobban mondva politikátlanság, a mely ha még sokáig így tart, megöli a nemzetet. Ám vádoljanak hát bennünket, a kik e párton vagyunk, ábrándozással, utolérhetetlen törekvéssel, az események úgy a múltban, valamint a jelenben még a jövőben is igazolni fogják, hogy valamint más nemzetre nézve, így a magyar nemzetre nézve is nincs más kibontakozás, nincs más irányeszme és gondolat, mint a magyar nemzet teljes önállósága. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vagy el kell zsibbadni, el kell aludni, összetett kézzel megsemmisülni ama nagy világküzdelemben, ama nagy társadalmi harczban, mely nem a jövő század regénye többé, de egy árnyékát nagyon is előre vetett valóság; vagy szabad kézzel állani be a küzdők sorába s védeni a hazát és annak majdan veszélyeztetett trónusát. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) Tudom én, hogy bérencz hadakkal is lehet vívni harczot s kierőszakolni pillanatra a győzelmet, de valódi és maradandó diadalt csakis önálló nemzet, önálló hadsereggel vívhat ki; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ez képezi a trón és állam valódi biztosítékát. Ki merne azért minket azzal vádolni, hogy a mi önállóságra törekvésünk felforgatásra és forradalomra való törekvés? Mi meg vagyunk győződve róla, hogy ez a legszentebb hazafiúi kötelesség és egyszersmind a trón iránti igaz hűség. Ily tudattal nyújtottuk be felirati javaslatunkat, melyben a mi politikai programmunk tükröződik, és míg egyfelől igaz, magyar őszinteséggel tárja fel a nemzet bajait és sebeit, más oldalról rámutat azoknak orvoslási módjára, Pártolom az Eötvös Károly t. képviselőtársam által benyújtót felirati javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Asbóth János!