Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-18

236 í8# orsi5

Agos ülés 1896. <leezerol>er 19-én, szombaton. hadsereg magyarországi ezredeiben honvédségnél előfordult öngyilkossági esetekről s az 1895/96-ik évben tényleges szolgálatban állott közös hadseregbeli és honvéd egyévi önkéntesek tiszti vizsgáinak eredményéről szóló jelentések tárgyában hozott képviselőházi határozathoz a főrendiház hozzájárult. E szerint a két ház egyetértésével hozott határozatokat országos határozatoknak jelentem ki. Következik az indítvány- és interpellácziós könyvek felolvasása. Lehoczky Vilmos jegyző: Tisztelettel jelentem a háznak, hogy sem az indítvány-, sem az interpellácziós könyvben újabb bejegyzés elő nem fordul. Elnök: Következik már most Andrássy Tivadar gr. képviselő úrnak mint az összeférhetlenségi bizottság tagjának felesketése. Molnár Antal jegyző (olvassa az eskümintát. A ház tagjai felállnak. Gr. Andrássy Tivadar lefesd as esküt.) Elnök: Következik a válaszfelirati bizottság felirati javaslatának (írom. 31, 32, 35, 36, 38) folytatólagos tárgyalása. Chorin Ferencz képviselő úr személyes kérdésben kért szót. Chorin Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk!) Polónyi Géza t. képviselő úr a ház tegnapi ülésében történt felszólalása alkalmával azon szavakat használta, hogy a szatmári mandátumhoz özvegyek és árvák könnyei is hozzátapadnak, mert ahhoz vér is hozzájuthatott. Kénytelen vagyok ezen állítást, mint tondencziózust és a tényekkel határozottan ellenkezőt, visszautasítani. (Helyeslés jobbról. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A ki ismeri Szatmár város polgárainak független jellemét, az tudni fogja, hogy azok mandátumához más, mint törvényes eszközökkel, hozzájutni nem lehet. A lefolyt választási küzdelem méltó volt a város eddigi jó hírnevéhez, és bár a pártok összecsapása folytán a hangnlat izgatott volr, maga a választás ténye a legjobb rendben, kölcsönös jogtisztelet mellett folyt le. (Egy hang a szélső baloldalon: Huszárokkal!) Huszárok nem is voltak a helyszínén, a mit igazolhat minden választó polgár Szatmärt pártkülönbség nélkül s a minek visszhangja is volt az összes szatmári, valamint a fővárosi lapokban is. Midőn a választás vége felé közeledett, s az ellenzék bukása s pártom nak többsége már kézzelfogva tóvá vált, akkor a szatmári nagy piaczon összegyűlt többnyire nem választókból álló nagy néptömegből többen tettleg bántalmazni kezdték pártom választóit, sőt a rend fentartása érdekében este odarendelt katonákat zászlórudakkal ütlegelték és a katonai őrvonalat áttörni törekedtek. Miután Szatmár város főkapitányának szava a nagy zajban elhangzott és neki nem sikerült az izgatott kedélyeket lecsendesíteni, a vezénylő tiszt elrendelte a térnek fegyveres erővel kiürítését, a mi közben, sajnos, egy szatmári választópolgár megsebesült és sebei folytán néhány nap múlva meghalt.. Midőn, t. ház, konstatálva vau az, hogy maga a választási aktus mindkét párt teljes megelégedésével, a legjobb rendben, a legnagyobb törvény tisztelettel folyt le, hogy egyesek és a pártok jogaikat a legnagyobb szabadsággal gyakorolhatták, és midőn konstatálva van az is, hogy ezen sajnos esemény megtörténte előtt már pártom többsége kétségtelenné vált és a választási aktus már végéhez közeledett, kérdem a t. képviselő urakat és mindenkit, a Id igazságosan tud bírálni, mi köze van mandátumomnak azon sajnos esethez, mely a fegyveres erőnek erőszakkal történt provokálása folytán történt. Nem szándékozom senkit váddal illetni, de az ily sajnos esetekért csak azokat érheti a felelősség, a kik napokon át a párt érdekében izgatták a választáskor erre nagyon is fogékony választókat és midőn a felizgatott tömeget a törvény tiszteletére kellett volna inteni, ezen kötelességet teljesíteni elmulasztották. (Úgy van! jobhfelől.) T. képviselőház! Az én mandátumom a szatmári választó polgárok óriási nagy többsége törvényes akaratának képezi kiíolyását és azért kénytelen vagyok visszautasítani minden gyanúsítást és támadást, melyet az én mandátumom tisztasága ellen intéztek. (Helyeslés jőbbfelől.) Rakovszky István jegyző: Illyés Bálint! Illyés Bálint: T. ház! Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy az előttem szólottak beszédeire reflektálhassak; mert a kik közelebbről előttem felszólaltak, azok ugyanazon elvi alapon állanak, a melyen én és a t. túloldal részéről történt felszólalásokra már megfeleltek. Csak egyetlen egyre, a néppárti felirat beterjesztőjének egy mondatára akarok röviden reflektálni, és ez az, hogy ők a békének, a felekezeti türelemnek és testvéri szeretetnek a barátjai. Ha ez így van, — a miben nem akarok kételkedni, — úgy arra vagyok bátor őket kérni, hogy ezen szép szavaknak vonják le a konzequeneziáját, igyekezzenek azt életbeléptetni künn a társadalmi életben, mondjanak le különösen a revizionális törekvésekről és akkor mihamarább meg fogják látni, hogy visszatér a hazába a béke, a nyugalom, a testvéri szeretet és az a példátlan felekezeti türelmesség, mely évtizedek elú'tt a magyar nemzetett áthatotta; (Úgy van! a szélső baloldalon.) meg fogják látni ennek jótékony hatását azon nem magyar ajkú polgártár-