Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-17
17. országos illés 1896. fleczeiulber 18-án, pénteken. 219 »Te nagy konyhádba helyzéd embered S elnézed neki, hogy kontárkodik, Kotyvaszt s magát Istennek képzeli, De hogy ha elfecsérli s rontja majd A főztet s akkor gyúlsz késő haragra, Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől ?« (Elénk derültség, tetszés és taps a szélső baloldalon.) Egyebekben elfogadom az Okolicsányi László t. képviselőtársam által benyújtott feirati javaslatot és kérem annak támogatását. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Pichier Győző! Pichler GyŐZő: T. ház! (Halljuk !) A mostani parlamenti pártok számaránya késztet engem is arra, hogy felszólaljak és részt vegyek a felirati vitában. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban legjobb meggyőződésem szerint hozzászólnék a trónbeszéd szövegéhez s a többség által benyújtott válaszfelirat tartalmához, előttem szólott két képviselő úr szavaira akarok csak rövid megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Ifj. Ábrányi Kornél t. képviselőtársam beszédje alatt ez a párt már megbotránkozását minden szava felett eléggé kifejezte, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és hogy mennyire jogos volt e felháborodás és megbotránkoztatás, azt legjobban tanúsítja az a viszhang, melyet ifj. Ábrányi Kornél képviselőtársam szavai Ausztriában keltettek és ennek jellemzésére egyszerűen utalni akarok — és ezzel végeztem is már ifj. Ábrányi Kornél képviselő úr beszédével, — utalni akarok arra, mit a »Reichswehr« decz. 15-iki esti számában írt. Nem eredetiben olvasom fel, hanem híí, szószerinti fordításában: (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) «A legújabb szenzáczió az, hogy a magyar parlamentben Ábrányi, a ki nem új ember a magyar parlamentben, a quóta felemelését az adott viszonyok között igazoltnak ismerte el.« Ábrányi Kornél: Ezt nem mondtam, kérem ! Pichler GyŐZő: Mi is úgy értettük és a »Reichswehr« is úgy értette. Ábrányi Kornél: Hiszen ez a félreértés! Elnök: Kérem a képviselő urat, ne szóljon közbe. Szavai értelmét megmagyarázhatja azután. Pichler GyŐZő: T. ház! Minden közbeszólást becsületbeli adósságnak veszek, a mit azonnal honorálok. (Tetszés a szélső baloldalon. Folytatólag olvassa.) »Ábrányi«, — így folytatja a Reichswehr, — ha ilyen esetekben is osztogatnának vitézségi érmet, megérdemelte volna tegnapi fellépésével. Sokáig volt Apponyi gróf táborában, de nemsokára valószínűleg átmegy a kormánypartba, melynek a felirati javaslatát is elfogadta. Mi Ábrányi szereplését csak azért emeljük ki, hogy aposztázisával szemben utalhassunk az ellenzék fellépésére, mely Ábrányit beszédjének félbeszakítására késztette. Az egész esetet különben a jövő évi kiegyezési viták előjátékának tekinthetjük s a viták jellegére enged következtetnie így ír a, Reichswehr ifj. Ábrányi Kornél képviselő úr beszédjéről. Azt hiszem, az a vitézségi érem, a melyre őt a >Reichswehr« méltónak találja, nem olyan vitézségi érdemjel, melyet a haza szolgálatában töltött vitézségi harczokért szoktak osztogatni. (Tetszés a szélső baloldalon.) Rakovszky igen t. képviselőtársam jobb politikai pártálláshoz méltó hévvel és a fanatizmussal határos lelkesedéssel fejtegette itt a felirati vita alkalmával politikai elveit és beszédének befejezése alkalmával úgy magát, mint pártját itt Magyarországon, a keresztény hit védőjének tüntette fel. T. ház! A hit a szerencsétleneknek vigasz, a csüggedőknek remény és a keresztény hit legmagasztosabb elvei a felebaráti szeretet és a türelmesség. Ez a két hatalmas elv képezi fundamentumát a keresztény anyaszentegyháznak, melyet megingatni nem voltak képesek a rég elmúlt időkben ellene folytatott üldözések és elnyomatások és nem bírtak megdönteni azok a hatalmas támadások, melyek a franczia forradalom ideje alatt épen a keresztény anyaszentegyház ellen intéztettek, de megtörik a hit ereje, ha beviszik azt a mindennapi politikai élet változásaiba, (Úgy van ! a szélső baloldalon.) hanem a hit megerősítésére, nem a remény feiköltésére, nem a vígasz megadására, hanem korfces-czélokra használtatnak fel, (Ügy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) A hitnek erkölcsi súlya nagyban alászáll és végtére egészen megsemmisül, ha a hitnek magasztos elvei nem a boltíves templom szentelt falai közt, hanem kortes vitában politikai pártczélok érdekében hirdetik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Áttérve a képviselőház által kiküldött felirati bizottság által előterjesztett javaslatra, az első sor: an megemlékezik az ezredéves örömünnepélyről, megemlékezi .c a korona részvéteteléről az ezredéves ünnepélyek alkalmával, midőn a nemzet milliói egy érzetben olvadtak össze és e magasztos mámorában daczára a súlyos pénzügyi viszonyoknak, melyek osztrák szomszédaink jóvolta folytán, épen az ezredéves ünnepélyek bekövetkezése előtt állottak be. Minden ember hozzájárult áldozatával az ezredéves ünnepélyek fényének emeléséhez, sőt a 800 forint minimummal megáldott szegény tanítók is, ha egyébre nem, de áldozták filléreiket, azáltal, hogy az ezredéves ünnepély emlékére fát ültettek iskolájuk vagy templomaik elé. Milliókra mennek az áldozatok, melyeket a nemzet erején túl áldozott az ezredéves ünnepélyre, a mely 28*
