Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-17
2?0 *'" orSi! ^ os üíés 1896. deczeinber 18-án, pénteken. kicsúcsosodott a király és dinasztia iránti hűség és ragaszkodás kifejezésében. Az ünnepély igazi fényének a nemzetre nézve nagy jelentőségét legkiválóbban az adta meg, hogy azokban felséges királyunk és családja résztvett. Azonban végtelen megelégedést keltett volna az egész nemzetben, ha a kormány, a mely a király minden tettéért felelős, oda h;itott volna, hogy a király nemcsak múló személyes megjelenésével, hanem pozitív alkotással is megörökíti az ezredéves ünnepélyt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Felséges királyunk nemes lelkületének, magasztos gondolkodásának felébresztésére a legkisebb inicziativa is elégséges lett volna, hogy ez megtörténjék, ezen páratlan események alkalmával, midőn egy hatalmas ország üli ezredéves ünnepélyét, mert nemes gondolkozásának tanújelét a múltban elégszer adta királyunk. Hiszen az osztrák kormánynak inicziativájára nem rég is odaadta Bécs városának az Erweiterűngs-Fondot, a mely évtizedeken át a legbőségesebb pénzforrását képezte Bécs városának. Megnyitotta a közönségnek a milliókat érő Prátert és végül alig néhány nap előtt épen az osztrák kormány inicziativájára az ugyancsak milliókat érő Augartent juttatja Bécs városa közönségének (Igaz!' Úgy van! a szélső baloldalon ) A trónbeszéd a megnyitó passzus után azonnal a kereskedelmi és vámszövetség leendő megújításáról, a qtlótáról és a bankügyről emlékszik meg. A vám- és kereskedelmi tárgyalás alkalmával módomban lesz hiteles számadatokkal kimutatni azt, hogy az eddig háromszor megkötött kereskedelmi és vámszövetség Magyarországra nézve soha megalkuvás, hanem mindig határozott érdekeinek csorbításával való elalkuvás volt. {Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Módomban lesz a legfényesebben beigazolni a ház színe előtt, hogy milyen károkat okoz a kereskedelmi éa vámszövetség és kérdéses, hogy azokat 30 év után újabb 10 évig elbirja-e Magyarország ? A quótára nézve a trónbeszéd nem oszlatja el azt a homályt, a melybe a kormány jónak látja magát burkolni. Hogyha ez Ausztriában is így volna, még menthető volna. De hisa Ausztriában nincs így. Ott a legbámulatosabb egyet' értéssel, az egész országgyűlés és a minisztérium is a qnótaemelés mellett foglal állást. Sőt mi több, közeledvén a parlamenti választások, mivel megy bele Badeni a harczba? Mivel akarja azon heterogén elemekből, melyekből az osztrák parlament áll, magának a mozaikszerű többséget összehozni? A qnótaemelés jelszavával! És nap nap után ezernyi újság és nyomtatvány hirdeti Bécsben nemcsak a quótaemelést, hanem az ádáz harczot Magyarország és annak minden polgára ellen. Az utolsó tingl-tangltól fel a Reichsrathig mindenütt orgiákat ülnek hónapok óta a magyar becsület és tisztesség felett, hogy terrorizálva és a lojalitásra hivatkozva, megpuhítsanak bennünket arra a feláldozásra, melyet a kormány ezzel a többségével készül elkövetni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Még röviden megemlékszem a bankkérdésről is. Magyarország specziális viszonyai folytán az osztrák-magyar bank a mi hiteligényeinket kielégíteni nem képes. Ennek egyszerű oka az, hogy az a bank az osztrák s nem a magyar érdekek szerint van szervezve. (Úgy van! a szélső baloldalon.) S ezt rögtön igazolni is fogom. Ausztria ipari és kereskedelmi állam; annak csak rövid lejáratú hitel kell, ellenben Magyarország földmívelő állam, s a gazda csak egyszer az évben jut abba a helyzetbe, hogy készpénzzel fizethessen. Az osztrák-magyar bank ma csak a rövid lejáratú hitelre van berendezve és 92 napnál hosszabb lejáratú váltóra nem adnak pénzt, így a magyar gazda azt a bankot igénybe nem veheti s arra van utalva, hogy vidéki takarékpénztárak, szövetkezetek s a többi útján jusson pénzhez. A hitelnek e közvetett úton való igénybevétele azt eredményezi, hogy a magyarországi váltónak egész vándorútat kell megtenni, mig az egyedüli pénzforráshoz, az osztrák magyar bankhoz eljutnak. Hogy e vándorútakon, itt is, ott is ragad valami hozzájuk, az természetes és így a pénz mindig drágább lesz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Épen az, hogy a magyar földbirtokos csak hosszabb hitelt vehet igénybe, eredményezi azt, hogy egy fél milliót érő ingatlannal biró magyar földbirtokosnak nincs annyi hitele az osztrák-magyar banknál, mint annak a reichenbergi posztókeregkedőnek, a kinek, ha aktívái és passzívái között lelkiismeretes mérleget állítanának fel, a passzívára nézve mindene-etre úgy plusz mutatkoznék. Az osztrákmagyar banknál valósággal irtóznak a magyar gazda váltójától, sőt a vezetőségnek e váltókra nézve mííkifejezése is van: »hat Erdgeruch« és hozzáteszik: »Erdgeruch muss man bezahlen«, — tudniillik a magyar földbirtokos csak nagyon drágán kaphat kölcsönt. A franczia jegybank szabadalma majdnem egyidejűleg az osztrákmagyar bank szabadalmával jár le. És hogy épen franczia példát hozok fel, azt hiszem, nem hiába van; mert mikor a trónbeszédet megfogalmazták, a franczia behatás alatt voltak, mert e trónbeszéd legutolsó passzusához oda van téve, hogy katonai titkok elárulása ellen pedig törvényjavaslatot fognak előterjeszteni. Azt hiszem erre az intencziót az adta meg, hogy a Dreyfuss-ügy a párisi kamarában folyton kisért. Nálunk katonai titkot a múltban soha nem árultak el, a jelenben meg nem lehet
