Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-17
2 j[g 11. országos ülés 1896. deczember 18-án, pénteken. T. képviselőház! Vájjon imparlamentáris dolog-e az, hogy ha a parlamentben levő egyik párt nem zárkózik el a közvélemény áradásától, hanem ellenkezőleg, igazán parlamentáris, alkotmányos módon a parlamenten kivtíl álló elemekkel, a nagy iréprétegekkeí, tömegekkel vagy vezérelemekkel fentartja az összeköttetést és fentartja a politikai érintkezésnek azt a fluidumát, melynek okvetetlenül fenn kell állani minden párt s a nemzet között, hogy ez a párt alkotmányosnak és parlamentárisnak legyen tekinthető? Nem naiv szemrehányás-e az, hogy nyolczan vagyunk, de odakünn százan is tanáesko zunk ?! (Tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök úr azután beleköt a mi feliratunkba, hogy azt nem mi fogalmaztuk. Kérem, a t. miniszterelnök úr, mikor arról volt szó, hogy ki fogalmazta a trónbeszédet és azt mondták, hogy nem ő csinálta, akkor nem merte mondani, hogy ő csinálta, mert az udvarnál a füllentéseket nem szeretik. Azt mondta: akárki csinálta, ő a felelősséget érte elvállalja. (Derültség a szélső baloldalon.) No kérem, Magyarország miniszterelnöke, ha elvállalja a trónbeszédért a felelősséget, a melyet nem csinált és beszédekért is, melyeket elmondott, akkor bizonyára elvállalhatjuk mi a felelősséget a válaszfeliratért, melyért síkra szállunk, melynek minden szavát igazságnak hirdetjük, és melyet aláírunk. (Helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) De befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk! balfelöl. Éljenzés a jobboldalon.) A t. miniszterelnök úr kezdi megszeretni a czitátumokat. Először elmondta, hogy mik azok a czitátumok, melyeket ö nem szeret; nem szereti azokat a czitátumokat, a melyeket — szerinte — a Mokány Bérezi naptárából szoktak venni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Eötvös Károly igen tisztelt képviselőtársunkat azzal gyanúsította, hogy ő czitátumait a Mokány Bercziből veszi és később azt mondja, hogy Eötvös Károly vezérember, a ki, ha ráérne, eljönne ide az Abbáziából, még részt is venne esetleg némelykor a párt vezetésében és tanácskozásaiban. Én ezt eleintén olyan könnyed megjegyzésnek tekintettem, hogy a parlamentben az Abbázia-kávéházról beszélünk. De később egy kötetből, melyet a belügyminiszter úr kézbesíttetett, — jelentés a rendőri állapotokról, — meggyőződtem arról, hogy az Abbázia hivatalos helyiség, mert ezen 1894-diki jelentés 103. lapján az áll, hogy (olvassa): »Az egyházpolitikai törvényjavaslatoknak május havában a főrendiház által történt elvetése után tudvalevőleg a minisztérium benyújtotta lemondását. Ennek híre a fő- és székvárosban nagy izgatottságot keltett s midőn a miniszterelnök a lemondás benyújtása után június 1-én Bécsből Budapestre visszaérkezett, roppant néptömeg foglalta el a váczi-körutat és a nyugati pályaudvar környékét, a miniszterelnököt nagy lelkesedéssel fogadta, kocsijából a lovakat kifogta és tüntetőleg először a szabadelvű pártkör helyiségeihez, azután a fiirdő-utezán és Ándrássy-úton át az Abbázia-kávéházhoz vo núlt.« (Általános, élénk derültség) Akkor jöttem csak iá, t. képviselőház, hogy ennek a vonatkozásnak hivatalos jelentősége van. (Élénk derültség balfelöl.) A szabadelvű körben csinált kormánypolitikának védelmével kapcsolatban mégis kicsinyeíve, gúnyolva emlékszik meg a t. miniszterelnök úr az Abbázia-kávéházról is, és arra a czitátumra, a melyet Eötvös Károly t. képviselőtársam mondott, még azt mondja, hogy nem illendő, mert valamilyen kalendáriumból vette. De annál nagyobb megilletődéssel és ihlettséggel czitálta ránk Madáchot. Igaz, nagyszerűen kiosztotta a szerepeket: az Úrnak szerepét ő mindjárt magának tartotta meg ; (Élénk derültség balfelöl.) minekünk a Luczifer szerepét juítatta. (Derültség a szélső baloldalon. Egy hang balfelöl: Apponyinak/) Igen, bocsánat, Apponyi grófnak. De egy néhány szerep még kiosztatlau maradt, így például az Éva szerepe, azt talán a választóközönségnek lehetne adni, mely a kígyó által elcsábítva, evén a megismerés fájából, öntudatra ébredt és kezdé magát szégyelni. (Élénk tetszés balfelöl.) Ádám, a ki izzadva keresi a kenyerét, az bizonyosan a magyar nemzet, a melyet bizony kiűztek a paradicsomból és a könnyű élet kertjéből. Volna azután még egy tüzes pallosú arkangyal is; hát erre nem találok szerepet, azt keresse meg a t. túloldal. De van még más is, mert Madáchnak a művében ott van az angyalok kara ; erre se gondolt, pedig a hol az Úr megjelenik, ott mindenütt körülötte vannak az angyalok. És méltóztassanak meghallgatni (Halljuk! Halljuk!) Madách művének egy másik helyén hogyan beszélnek az angyalok és mit mond Luczifer. f Azt mondja az angyalok kara, tudniillik az Úrral szemben, az urat pedig Bánffy b. reprezentálja: »Ő az erő, tudás, gyönyör egésze, Részünk csak az árny, melyet ránk vetett: Imádjuk őt a végtelen kegyért, hogy Fényében ily osztályrészt engedett. (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Megtestesült aí örökös nagy eszme, lm a teremtés befejezve már S az Úr mindentől, mit lehelni enged, Méltó adót szent zsámolyához vár.« , ', (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Erre azután Luczifer, azt feleli megzavarva egy kicsit az összhangot, mint Apponyi Albert t. képviselőtársam szokta, bár ő nem Luczifer:
